Móricz ZsigmondMóricz Zsigmond

Tisztelt Móricz Zsigmond Úr!

  Móricz ZsigmondMóricz Zsigmond

Tisztelt Móricz Zsigmond Úr!

Nagyon sok éve már annak, hogy Beregszászon járt egy felolvasókörút keretében. Úgy értesültem róla, jól érezte magát a Bereg fővárosában. A hotel, ahol egykor megszállt, ma már a magyar főiskola kollégiumának ad otthont. A mennyei madarak azt csiripelték, hogy élénken érdeklődik vidékünk magyar nyelvű irodalma iránt. Különösen egy nagysikerű regény és az írója keltette fel a figyelmét. Úgy gondoltam írok Önnek egy levelet e témában. Megpróbálok szerezni a könyvből egy dedikált példányt és eljuttatom Önnek.

Nos, Nagy Zoltán Mihály 1949-ben született Kárpátalján a Beregszász közelében lévő Nagybakta nevű községben. Ma Csonkapapiban él. Első írásai 1963-ban jelentek meg a Beregszászi járás lapjában. Azóta számos verses és prózai kötete látott napvilágot. 2002 és 2009 között az Együtt nevű kárpátaljai magyar irodalmi folyóirat főszerkesztője volt. Az ungvári Intermix Kiadó szerkesztője. Munkásságát 2005-ben József Attila díjjal ismerték el.

1991-ben jelent meg Kárpátalján „A Sátán fattya" című regénye. Ez számít a fő művének. 2000-ben a Magyar Napló Kiadó Magyarországon újra kiadta a regényt. 2001-ben elnyerte az Év-könyve díjat. Még Kárpátalján, Schober Ottó átiratában vitték színpadra, majd hangjáték is készült belőle. Felmerült a regény megfilmesítése is, de végül pénzhiány miatt ez nem valósult meg. A regény később trilógiává szélesedett: 1996-ban jelent meg a „Tölgyek alkonya", 2006-ban pedig „A teremtés legnehezebb napja" című kötet.

A regény cselekménye Kárpátalja 1944-es szovjet megszállása idején indul. Színhelye egy elképzelt kisfalu, Szilas. Főhőse egy fiatal magyar lány, Tóth Eszter, aki egyben az elbeszélő is. Szívfacsaróan tragikus sors jutott neki osztályrészül, amit a regény során végig követhetünk. A Vörös Hadsereg bevonulása után az NKVD pribékjei kihirdették, hogy a 18 és 50 év közötti magyar férfiak kötelesek közmunkára jelentkezni. Ez volt az úgynevezett háromnapos „málenykij robot". Több tízezer ártatlan embert tereltek a szolyvai gyűjtőtáborba, hogy aztán marhavagonokba tuszkolva elnyelje őket a végtelen Szovjetunió átkozott földje. Az elhurcoltaknak legalább a fele soha nem tért vissza családjához.

A regény cselekménye szerint Eszter családját is elhurcolják. Apja, Tóth Mihály, Ferenc bátyja és József nevű öccse is táborba kerül. Ferenc már el sem jut Sztálin birodalmába, még a gyűjtőhelyen szíven lövi egy szovjet katona. Ki tudja, talán neki volt szerencséje. Eszter, a többi asszonnyal együtt élelmet visz a fogságban lévő szeretteinek. Itt éri a borzalom, a részeg szovjet „hősök" megerőszakolják. De ez csak a sorscsapások, a lélek önmarcangolásának kezdete. Penckófer Jánost idézve: „Azokban a végzetes percekben Tóth Esztert női, emberi és nemzeti méltóságában alázzák meg egyszerre és mindörökre, és a kibékíthetetlen tébolya is ott kezdődik el." A meggyalázott lány nem lel megértésre a saját közegében sem. Terhes lesz, és ezzel kivívja a falu ellenszenvét, mintha a meggyötört, rettegő emberek a meggyalázott lányban látnák a sorscsapások kiváltóját. A falu mindenkor kétarcú volt, egyszerre nyújtott biztonságot és kirekesztést.

Ferenc volt az első, akit elvesztett, de a kíméletlen bánásmódba Jóska öccse is belepusztul. De elveszti a kedvesét, Székely Pistát is, akit az anyja erőszakkal tilt el az általa tisztátalannak tartott lánytól. A reményvesztett ifjú végső elkeseredésében önként jelentkezik közmunkára. Csak édesapja tér meg a távoli pokolból. A sorozatos csapások hatására a szerencsétlen lány többször kísérel meg öngyilkosságot. Az e miatt érzett bűntudat tetézi lelkének kínjait.

A szerző bemutatja a falu életét, lakosait. A szenvedő magyar lány és családja mellett megjelenik Varga Márton és Seres Bálint alakja. Ők személyesítik meg a bűnt, az aljasságot, az árulást. Utóbbi nyíltan gyilkol, mégis elmarad a felelősségrevonás, ez még inkább elállatiasítja. Szabad kezet kap új gazdáitól, a hatalom megrészegíti. Az emberek félnek tőlük. Minden korban, mindenhol vannak elvtelen emberek, akik készek kiszolgálni bármilyen hatalmat, rendszert, megszállót, legyen az akár népük gyilkosa. Nagy Zoltán Mihály nem menti fel a kárpátaljai magyarságot, még legmélyebb szenvedései közepette sem, nem állítja a kollektív ártatlanságát. Ahogy a szovjet hatalom fokozatosan elnyelte Kárpátalját és szétzúzta a több évszázados társadalmi berendezkedést, egyre többen lettek a Varga Mártonok és a Seres Bálintok.

A címben szereplő gyermek fiú, a keresztségben az István nevet kapta. Születésétől fogva az anyja társa a szenvedésben. A falu lakossága kiközösíti, nemegyszer az édesanyja is csak gyűlölettel tud ránézni. A gyerek bűnben született, valahol mégis áldás Eszter számára. Végül is az egyetlen jó a folyamatos kínok közepette. A trilógia folytatásában már István a főszereplő.

Nagy Zoltán Mihály műve sorsregény, egy fiatal nő életén keresztül mutatja be a sokat szenvedett Kárpátalja magyarságának sorsát. Maga a mű egyetlen hosszú mondat. Egyszuszra elmondott panaszáradat. 1991-ig nem jelent meg számottevő szépirodalmi mű, amely ezzel a korral, ezzel a témával foglalkozott volna. De a szovjet érában erre nem is volt semmi remény. Annak idején a „Holnap is élünk" miatt a nagy példaképnek, Kovács Vilmosnak is a meghurcoltatás jutott ki. A regény 1991-ben jelent meg, abban az évben amikor a vörös csillagos unió darabjaira hullott. Talán nem véletlen ez az egybeesés.

Tisztelettel: Lengyel János

————————————————————————–

Szervusz Klárikám, drága!

Remélem levelem a legteljesebb egészségben talál! Én jól vagyok. Köszönöm a beküldött magazinokat. Remek társaság jött itt össze. Probléma nélkül sikerült beilleszkednem. Meséltem a többieknek Rólad és a gyerekekről. Adolf szívesen találkozna Veled. Képzeld, megígérte a gyerekeknek, szerez V.I.P. jegyeket valamelyik wellness táborába. Adott egy brosúrát is, amiből kiválaszthatod, melyik legyen az, Dachau, Birkenau, Treblinka vagy Mauthausen. Különben nagyon figyelmes ember. Van karizmája, persze korántsem akkora, mint az enyém. Megfigyeltem, hogy nehezen jön ki Salamonnal és Mózessel. Nem bírják egymás társaságát. A doki szerint mindannyian kóros felsőbbrendűségi komplexusban szenvednek. Mit mondjak, én sem kedvelem ezt a túl okos, bölcselkedő Salamont, meg a példálózó Mózest.

Tudom, nem kell mondanod, nem felejtettem el, hogy a dohány összeköt minket. Emlékszel, nehezen tűröm, ha valaki többet beszél, mint én.

Ott van még a Sanyi. Egy igazi úriember. Egy csomó dolgot ismer. Imádom hallgatni a közel-keleti útleírásait. Ennyi helyet bejárni lóháton. Apropó, el ne felejtsem, Nagy Karcsi üdvözöl. Állítólag ismeritek egymást. Együtt voltatok valami rendezvényen Pápán. Apropó pápa, Szilveszter bulit szervez az év végére. Meghívta az egész intézményt családostul együtt.

Arra számítottam, hogy sikerül találkoznom Bonapartéval is. De legalábbis valamelyik alteregójával. Sajnos éppen hadjáraton van. Lekötik a személyes ügyei. De kárpótolnak az elvtársak.

Sok régi motorossal futottam össze. Koba mintha fiatalodna. Szeptember hírére egyenesen táncra perdült. Ismered a mondását: „Tiszta elme, rendes gyász".

Majd elfelejtettem, tegnap láttam a segesvári csatát. Itt volt lent az udvaron. Petőfi keményen és bátran harcolt. Csak egy tucat fehérköpenyes dragonyos tudta legyűrni. Nem is gondoltam, hogy ilyen elszánt ez a vézna poéta. Néhány nappal korábban még arról beszélt, ha megkapja a Kossuth-díjat, mindenki elmehet a fenébe. Éjjel köd volt, talán sosem látjuk többé.

Képzeld, Leonardo megígérte, hogy rólam festi meg a leghíresebb képét. De aztán megtudtam, hogy csak egy csaló teknősbéka. De nem adom fel, majd Dali megfesti. Mit szólsz anyukám? A férjed híres ember lesz. Talán még a Mónika-show-ba is bekerülök. Utána jön a lemez, könyv, saját műsor. De engem senki nem fog elhavazni.

Vidáman telnek a napjaink. Rengeteget nevetünk és ugratjuk egymást. Az egyik fickó nemrég ugrott ki az ötödikről. Az élet Kabos oldala. Kár, hogy nincs itt Latabár. Néha azért legurítanék egy korsó sört.

Az emeleten konferencia zajlik. Megpróbáltam bejutni, de az ápolók közölték, hogy zártkörű rendezvény van. A legnagyobb koponyák tanácskoznak odabent. Ez sértő rám nézve, hiszen én nem kaptam meghívást.

De most befejezem a levelemet. Sietek, mert Neroval van egy függőben hagyott sakk partim. Roppant akkurátus az öregúr. Azt mondják, ő itt a rangidős. Már csak ezért sem illő elkésnem. Ráadásul vacsorára a druszámhoz, Ferenc Józsefhez vagyok hivatalos. Tudod, hogy ő az egyik példaképem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük