Magyar értékelés a lisszaboni csúcsról

Magyarország november 6-án elküldte nyelvi észrevételeit a leendő Lisszaboni Szerződés tervezett szövegével kapcsolatban a Tanácsnak – jelentette be egy november 7-i sajtórendezvényen Iván Gábor, a Külügyminisztérium szakállamtitkára. Egyúttal megígérte, hogy a konszolidált szerződések már december 13. előtt olvashatóak lesznek magyarul a tárca honlapján (www.kulugyminiszterium.hu ). 

Magyarország november 6-án elküldte nyelvi észrevételeit a leendő Lisszaboni Szerződés tervezett szövegével kapcsolatban a Tanácsnak – jelentette be egy november 7-i sajtórendezvényen Iván Gábor, a Külügyminisztérium szakállamtitkára. Egyúttal megígérte, hogy a konszolidált szerződések már december 13. előtt olvashatóak lesznek magyarul a tárca honlapján (www.kulugyminiszterium.hu ). 

Az október 18-19-i lisszaboni csúcs sikeres volt, de ez igazából a júniusi csúcs sikerének köszönhető – értékelte a reformszerződést tető alá hozó Európai Tanács-ülést Iván Gábor. Emlékeztetett arra, hogy igazából nem sokan számítottak arra az idén januárban, hogy az év végére az EU kész alapszerződés-módosításokkal fog rendelkezni. A német elnökség taktikája azonban helyesnek bizonyult, amikor úgy gondolta, hogy először ünnepeljük meg az integráció 50 éves fennállását és teremtsünk jó hangulatot a szerződések módosításához – dicsérte meg Berlint a szakállamtitkár. A berlini nyilatkozat elfogadása sokat segített ebben a folyamatban.

Magyarország mandátuma végig egyértelmű volt a reformszerződés tető alá hozatala során: tartalmában lehetőleg minél teljesebb módon megőrizni az Alkotmányszerződést, hiszen azt az Országgyűlés a tagállamok közül másodikként erősítette meg. A német elnökség tisztességesen járt el, hiszen más tagállamok ettől eltérő érdekeit is igyekezett figyelembe venni, ám az is nyilvánvaló volt, hogy Berlin maga is leginkább az Alkotmányszerződés tartalmi elemeinek átmentésében érdekelt.

Ebben fontos segítséget kapott az Alkotmány Barátai önelnevezést alkalmazó, hattagú országcsoporttól: Spanyolországtól, Belgiumtól, Luxemburgtól, Olaszországtól, Görögországtól és Magyarországtól. Ezek az államok rendszeres találkozókon szakértői és magasabb szinteken is folyamatosan egyeztettek és felszólaltak az alkotmány tartalmi elemeinek megőrzése mellett. Egyértelművé tették, hogy szó sem lehet például a pillérrendszer megőrzéséről, olyan lehetőségek megnyitásáról, amely szerint a közösségi kompetenciákat újra nemzeti szintre lehessen visszavinni, vagy a minősített többségi döntéshozatalra való áttérés visszavonásáról. Ezek a felszólalások egyértelművé tették, hogy nem csupán az Alkotmányszerződés rendelkezéseitől visszalépni kívánó tagországok léteznek és fogalmaznak meg markáns véleményt, hanem egy másik oldal is. Ez az együttműködés olyan sikeresnek bizonyult, hogy végül már 13 ország vett részt benne.

Azt Magyarország is elismerte, hogy az Alkotmányszerződés névvel, a himnusz, a zászló és a mottó "szuperállami" érzéseket keltő szerepeltetésével az EU túlságosan is előreszaladt, sok ország közvéleménye ma még nem volt kész ezeknek az elfogadására. Ezért az ehhez hasonló formai elemektől el kellett tekinteni ahhoz, hogy az alkotmány tartalmi elemei közül minél többet meg lehessen őrizni. Hazánk számára különösen fontos volt, hogy az integráció közös értékeinek felsorolását – benne a kisebbségi jogok elismerésével – az első pillanattól kezdve elfogadták a tagállamok – húzta alá Iván Gábor.

Hogyan tovább a lisszaboni csúcs után?

Fontos, hogy a sikeres lisszaboni csúccsal az EU túljutott az intézményi vitákon és ismét olyan kérdésekkel tud foglalkozni, amelyek visszahozzák az EU-ról szóló híradásokat a mindennapi élethez – jegyezte meg a szakállamtitkár. Szerinte a ratifikációs folyamat remélhetőleg sikeres lezárulása után ismét át kell tekinteni, hogy megfelelő-e az Unió eszközrendszere az általa kitűzött célokhoz. Ebből a szempontból leginkább a közös energiapolitika kialakítása sürgető, aztán remélhetőleg napirendre kerül a közös kutatás-fejlesztési politikai kiépítése, illetve a migrációs politika továbbfejlesztése is. Ezek végre olyan területek, amelyeken a polgárok is érezhetik, javítja életkörülményeiket az integrációs együttműködés.

A Bizottság már két évtizede küzd valamiféle közös energiapolitika kialakításáért – emlékeztetett Iván Gábor. Most itt az idő, hogy az intézményi vitáktól mentesen újra elgondolkodjunk: nincs-e nagyobb mozgástere e területen az EU-nak, mint eddig? Ezt össze lehet kötni a lisszaboni versenyképességi folyamat megújításával is, hiszen márciusban újabb három éves ciklus kezdődik ez utóbbi terén.

BRUXINFO