2012. március 27-én tartotta éves közgyűlését a MISZ, melyen megjelent és felszólalt Navracsics Tibor miniszter (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium),  a Nemzeti Kutatási, Innovációs és Tudománypolitikai Tanács (NKITT) elnöke, a 2010-ben létrehozott tanács a kormány számára koordinálja a kutatás-fejlesztés és innováció ügyeit.

 

2012. március 27-én tartotta éves közgyűlését a MISZ, melyen megjelent és felszólalt Navracsics Tibor miniszter (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium),  a Nemzeti Kutatási, Innovációs és Tudománypolitikai Tanács (NKITT) elnöke, a 2010-ben létrehozott tanács a kormány számára koordinálja a kutatás-fejlesztés és innováció ügyeit.

 

dr.Szabó Gábor, MISZ elnök moderálásával zajlott az esemény, a közgyűlési formalitások után átadták a Magyar Innovációs Szövetség 2011. évi Média Díját  Sályi Andrásnak, aki a méltatás szerint, az elektronikus sajtó képviselőjeként nívósan, intenzíven foglalkozott az innováció ügyeivel.

 

Navracsics Tibor miniszter az innováció helyzetével kapcsolatban kifejezte, „jelszavakban már jók vagyunk", a magyar politika általában elmondhatja magáról, hogy békében él saját jelszavaival, s különösképpen áll ez a innovációra. Az elmúlt 10-15 évben nem volt olyan jelentősebb politikusi megszólalás, amely ne hangsúlyozta volna az innováció szükségességét.  Ellenzéki pozícióból minden politikai oldal megígérte, kormányzati pozícióban az innovációt helyezi a középpontba. A mindenkori kormányon levők pedig hangoztatják, hogy a közeljövő feladata az innováció középpontba helyezése… Ehhez képest, jelentős kormányzati döntések ellenére is, az elmúlt 15-20 évben a magyar innováció, az innovációval foglalkozók kormányzati támogatása, s általában az innováció politika, tudománypolitika, kutatáspolitika a kormányzati politika hátsó udvarába került.  

Az ok; az innovációval foglalkozók és a döntéshozók közötti párbeszéd még mindig arról folyik, hol van az a közös platform, amelyről a politikusok az innováció előrehaladását támogathatják, ill. az innovációban résztvevők részéről a magyar politika számára is hasznos lépések tehetők. Az előrelépéshez meg kell határozni, mit jelent az innováció a  politika számára, mit tekintünk innovációnak és mit nem.  Mi az ami valóban újdonságot hoz, nem csak egy-egy szakma számára, nem csak egy-egy mesterfogás tekintetében, s nem csak egyszerűsít, de az egész nemzetgazdaság számára olyan mérhető újítást jelent, amire a kormányzati  politikának fel kell figyelnie, oda kell állnia mögé, sőt ösztönöznie kell a hétköznapi élet cselekvéseiben is.   

Mióta a kormányzati politika eszköztárának részévé vált az innováció adókedvezményekkel való segítése, azóta állandó a vita, mely tevékenység az, ami valódi innovációnak minősül és mi az, ami csak gazdasági előnyökre pályázik.  Mi az, ami valóban a magyar nemzetgazdaság számára jelent újdonságot, s melyek azok, amelyeket (a kormányzati döntéshozóknak) úgy adnak el, mint Magyarországon történő innováció, valójában pedig a fű alatt valahol más országban, más telephelyen végzik el.  

A politikai döntéshozóknak nem mindig vannak ezekről a dolgokról információik. Az innovációs szféra és a politikai döntéshozatal közötti harmonikus kapcsolatrendszer elsőrendű problémáját ez jelenti.

Szeretjük magunkat úgy számon tartani, mint a leginnovatívabb nemzet, ebből adódóan Magyarország számtalan olyan innovációval és számtalan olyan szakemberrel büszkélkedhet, akik valóban az innováció területén, a feltalálások, a találmányok, az újítások, a szabványok megújítása területén újat alkottak. Sok esetben ezek a találmányok, éppen a szétaprózottságból adódóan, el is vesznek, vagy éppenséggel a meg nem értettség, rossz eljárási szabályok, a nehézkes ügyintézés miatt, vagy az alacsony díjazás miatt külföldön hasznosulnak. Ugyanakkor ez a szétaprózottság a kormányzati döntéshozatalban is sokáig jelentkezett, hiszen az innováció számtalan szakpolitikai területen, számtalan ágazati politikában megjelenhet.  

Az információk összesítő helyeként, döntés-előkészítő, bizonyos esetben döntéshozó testületként, a politikai döntéshozatallal foglalkozók, valamint a tudomány és innováció képviselőinek találkozó helyeként hozták létre 2010 végén az NKITT-t.   Kiemelt feladata, hogy az innovációban és annak támogatásában elsődlegesen érdekelt minisztériumok képviselői, ill. a civil szférába tartozó tudományterületek, tudománypolitika képviselői találkozzanak és kormányzati döntéshozatali anyagokat vitassanak meg, orientációt adva a kormányzati döntéshozatalnak, magának a kormánynak, másrészt lehetővé tegyék, hogy a kormányzati döntéshozatali oldalról kiinduló észrevételek is beépüljenek a döntési folyamatba.   

Az NKITT az elmúlt év folyamán sikerrel oldotta meg ezeket a feladatokat, sok esetben a tárcák nem kis bosszúságára, hiszen a szakmából érkező képviselők időnként kíméletlen kritikát gyakorolnak a kormányzati előterjesztésekkel kapcsolatban. Sok esetben nem is a kormányzati előterjesztések tartalmával, hanem azok nehézkes megszületésével kapcsolatban, a kevéssé innováció-központú megközelítéssel kapcsolatban. Az elmúlt idő során ugyanez zajlott le a tárcák közötti hatásköri vitával kapcsolatban is. 

A kormány részéről a megkülönböztetett figyelem jele, hogy az NKITT elnökét miniszterelnök-helyettesi rangban lévő személy adja, másrészt társelnöki pozícióban Pálinkás József, az MTA elnöke vesz részt az NKITT ülésein.

Ez a fórum alkalmas arra, hogy a magyar politika,  ill. a kormányzati döntéshozatal innovációk iránti érzékenységét növelje. Ez nem gesztus a kormányzati politika részéről, hanem cselekvési lehetőség és lépéskényszer is, amely hat ránk, hogy fel tudjuk venni a többi Uniós tagállam fejlődési ütemét, s a világgazdaságban is megálljuk a helyünket. Az EU új tagállamai sorában a GDP-hez viszonyított innovációs ráfordítások tekintetében Csehország, Észtország és Szlovénia is megelőz minket. Észtország és Szlovénia különösen kiemelendő tanulságot jelent számunkra, ha a jövő Magyarországát tervezzük. Két olyan, méretre kicsinek tűnő ország,  amely gyakorlatilag zavarmentesen illeszkedett be, nem csak az Európai Unióba, nemcsak az egységes belső piacba, de most már az eurozónába is.  Észtország az Unióban emelkedő pályát ír le, folyamatosan javuló teljesítményt mutatjfüggetlenné válása óta. Ez nem kis mértékben annak köszönhető, hogy az észt kormányzati politika legkiemeltebb szempontjai közé tartozik az innováció, az európai élvonallal, sőt a világ élvonallal való lépéstartás, sőt az annak való diktálás szándéka is.  Amikor Magyarországon az innováció szerepéről gondolkodunk, akkor nem pusztán a kormányzati politika egyik dimenziójaként kell azt feltérképezni, hanem tágabb értelemben, Magyarország jövőjének, stratégiájának egyik alapvető pilléreként kell számításba venni. Senkit nem érdekel, hogy a magyarok valójában mennyire innovatívak és mennyire tehetségesek, Európában és a világban is mindenkit az érdekel, hogy a magyar nemzetgazdaság tudja-e hasznosítani ezeket a felfedezéseket, találmányokat, újításokat, szabadalmakat, vagy nem. Meg tudjuk-e oldani, hogy ezek a nemzetgazdaság hajtóerejévé váljanak, vagy pedig tehetetlenül és ernyedten elengedjük ezeket a tehetségeket, találmányokat, amelyek valahol majd hasznosulnak, hisz a tehetségek egyik kritériuma az is, hogy ha ellenállásba ütközik, akkor valahova máshova megy, ahol aztán meg tud nyilvánulni. Attól nem kell félnünk, hogy magyar feltalálók lesznek-e a világban, attól kell félnünk, hogy az általuk hozott találmányok, munkák nem a magyar nemzetgazdaságot fogják gyarapítani. Ebből a szempontból nagyon fontos a ráfordítás, a pályázati rendszer,  a kormányzati döntéshozatali mechanizmus. Pénz nélkül és kormányzati támogatás nélkül nincsen innováció, de önmagában nem csak a pénzbeli támogatás az, amely innovációra serkenthet, vagy a nemzetgazdaságot érzékenyebbé teheti az innovációkra.  

Az elmúlt másfél év olyan lezárandó időszak, amely szükséges, de hosszú vitákat hozott az innováció értelmét és helyét illetően. Az elmúlt 15 évben fokozatosan alakult ki az a gyakorlat, amelynek következtében 2010-re a magyar innováció, sajnos, sok jelentésében és értelmében a korrupcióval azonosult. Amikor az innovációs forrásokat, nagyon sok esetben, nagyon sokan, gazdasági szerencselovagok, beruházási szerencselovagok, innovációs szerencselovagok, valójában nem újításokra, nem felfedezésekre fordították, hanem „lepapírozták" a kormányzati támogatásokat, lehetőségeket, azokat saját gazdagodásukra fordították.  

Ezt le kellett zárni, át kellett vizsgálni az innovációs forrásokból adott pályázati pénzeket, át kellett vizsgálni azok hasznosulását. Ez időbe tellett, de most már le kell zárni ezt a folyamatot és meg kell hirdetni az új innovációs pályázatokat. Március 30-al, a Magyar Innovációs Nagydíj átadásával bezárólag újra meg lehet hirdetni az olyannyira várt innovációs pályázatokat, napokon belül ismét megnyílnak a pénzforrások az innovációs tevékenységek ösztönzésére. Nem csak pénz teszi az innovációt, hanem a támogató kormányzati magatartás is, olyan intézményrendszer kiépítése, amelyet nem akadályként, hanem segítőként élnek meg az innovációban dolgozók. Hogyha azt érzik, hogy az intézményrendszer a bürokratikus eljárásaival akadályozza a felfedezések, találmányok, újítások gyors szolgálatba állítását a nemzetgazdaságban, akkor hiába vannak a pénzügyi támogatások, az innováció ezen termékei el fogják hagyni az országot.  

Az intézményrendszer megnyitásával, lehetőség nyílik az innovációban dolgozók termékeinek, találmányainak, újításainak az eddigieknél fokozottabb hasznosítására. Ennek egyik eleme az NKITT, amely a kormányzati döntéshozatal csúcsán próbálja befolyásolni az eddigieknél is hatékonyabban és erősebben a kormányzati döntéshozatalt az innováció-barát környezetet kialakítására. Innen kell lefelé menni minisztériumi szinten, a Nemzetgazdasági Minisztérium, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szintjén, majd lejjebb menni az államigazgatásban kormányhivatali szinten, s az önkormányzatok szintjén is meg kell  teremteni az innováció-barát környezetet. El kell érni, hogy az innováció ne csak jelszó legyen a magyar politikában, hanem mindennapos gyakorlat, azaz meg kell teremteni azokat a csatornákat, amelyek lehetővé teszik, hogy az innováció minél rövidebb úton, minél gyorsabban érvényesüljön a nemzetgazdaságban. A világ nem fog ránk várni, Észtország, Szlovénia és Csehország úgy gondolja, hogy nem csak pénzben, de kormányzati koncepciók megfogalmazásában is innováció-barátnak kell lenni. Amikor egy európai gazdasági válság közepén határozzuk meg az innovációhoz való viszonyunkat, akkor  nyitottabbnak, fogékonyabbnak és összeszedettebbnek kell lennünk az innovációhoz való viszonyunkban. Magának a kormányzatnak a választásokig hátralevő két évben minden eddiginél összpontosítottabb szemléletmódot, aktívabb hozzáállást kell mutatni az innovációs szféra irányában. Összeszedettebben, mindennél pontosabban meg kell határozni, hogy az innovációk körében melyek azok, amelyeket a jövőre vonatkozólag támogatandónak tartunk. Ez nem azt jelenti, hogy innováció és innováció között értékelvű különbséget teszünk, hanem azt jelenti, hogy döntéshozóként a közjót kell szem előtt tartani. A nemzetgazdaság jövője szempontjából rangsorolni kell területeket és innováció típusokat. Ezek időről időre változhatnak, de ha nincs egyértelmű fókusz, akkor az innovációban dolgozóktól nem lehet elvárni kellő aktivitást. Kiszámítható, tisztességes magatartásra, pontosságra, alaposságra, magas szintű ügyintézésre van szükség. Kutatómunkát csak úgy lehet végezni, ha nem kell állandóan változó feltételrendszer hányattatásait követni, azokat túlélni. A hátralévő két évben rengeteg munka van, ami eddig lezajlott az NKITT keretében, ill. az innováció pénzügyi és jogi feltételeinek biztosításában, az inkább egyfajta leltár volt, most nyithatjuk meg az új fejezetet, amelynek következtében az innováció az elkövetkező két évben már mindennapos részévé válhat a nemzetgazdasági stratégiának, nemcsak megfogalmazás szintjén, hanem a hasznosulás szintjén is.  

 

Szabó Gábor  MISZ elnök rámutatott, a magyar innovációs szféra "hét szűk esztendő" után van, és már nincsenek tartalékok. Amennyiben nem kezdődik el a finanszírozás, akkor biztosan elkezdődnek azok a leépítések, amelyek olyan visszahozhatatlan változásokat okoznak, ami miatt az innovációs szféra abszorpciós képessége fog lecsökkenni, s egy év múlva már nem lesz kinek adni. Az innováció helyzetének javítását viszonylag egyszerű változtatásokkal lehetne befolyásolni a közbeszerzésben. Az időtényező befolyásolható lenne pl. olyan intézkedésekkel, hogy ha valaki nem tesz kifogást egy ügyben, akkor az ne ütközzön lassító, bürokratikus akadályokba. Másrészt, régi kérése a szövetségnek, hogy az innovációt ki kéne vonni a közbeszerzési szabályok alól, idevágó speciális jogszabályokra tettek már javaslatot, ezek elfogadása egy fillér plusz pénz ráköltés nélkül javíthatna az innovációs szereplők helyzetén.

 

A miniszteri előadás hozzászólói megfogalmazták, EU-konform módon, a támogatásra jogosult területek közé számítson az újítás is, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra. A miniszter az újítás fogalom pontosításával elfogadhatónak találta a gondolatot.   

Polémia alakult ki egy nemzetközi csúcstechnológiai cég vezetője és a miniszter között, hogyan kell értelmezni egy innováció nemzetgazdasági hasznosságát és annak nemzetközi kibontakozását.

 Greiner István, a Magyar Innovációs Szövetség általános elnökhelyettese felszólalásában a szövetség 2011. évi tevékenységéről szóló jelentést egészítette ki.  24 alkalommal adtak ki szakmai véleményt, vagy állásfoglalást K+F tevékenységekkel kapcsolatban, s öt alkalommal véleményük meg is jelent a törvényben, vagy az illető egység tevékenységében.  Állandó meghívott résztvevői az NKITT csoportnak, s számos testületben jelenítik meg a tagvállalatok véleményét.  

A 314 tagintézményt képviselő szövetségnél a szakmai érdekképviseleti munka mellett a tehetséggondozás is fontos területet jelent,  ebben a tevékenységében sajnos egyre inkább magára marad a szervezet, mondta a vezető.

A Magyar Innovációs Nagydíj átadására 2012. március 30-án kerül sor a Parlamentben.

 A Felügyelőbizottság jelentését Csapody Miklós ismertette, a jelentést és a szövetség 2011. évi beszámolóját a  közgyűlés egyhangúlag elfogadta.  

 

 

Harmat Lajos

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük