Befejezetlen utazás – Életem emlékei címmel jelentetett meg egy több mint félezer oldalas Menuhin-memoárt a Typotex Kiadó. A kötet érdekessége, hogy a mű fordítója Gáti István operaénekes, korábban a Magyar Állami Operaház, majd a Wiener Staatsoper magánénekese.

Befejezetlen utazás – Életem emlékei címmel jelentetett meg egy több mint félezer oldalas Menuhin-memoárt a Typotex Kiadó. A kötet érdekessége, hogy a mű fordítója Gáti István operaénekes, korábban a Magyar Állami Operaház, majd a Wiener Staatsoper magánénekese.

"Bécsi könyves lelőhelyeim egyikében bukkantam rá a kötetre. Tíz éve hagytam abba az éneklést, azóta részben a magam kedvére fordítok. A téma érdekessége szerint választok, nem feltétlenül a frissesség érdekel. A Befejezetlen utazás az angol cím tükörfordítása, az első megjelenés után majd' negyedszázadot élt még ez a hatalmas egyéniség. Szerintem nagyon kifejező a megfogalmazás. Én a Svájcban 2009-ben, a Menuhin halála után tíz évvel megjelent kiadásból dolgoztam" – részletezte az MTI-nek Gáti István.

Mint megjegyezte, nemcsak önéletírásról van szó, bár a világhírű hegedűművész életének első 60 évét veszi számba a vaskos kötet, hanem szól a viszonyáról az ősökhöz, a kortársakhoz, kapcsolatairól a mesterekhez és a jövőhöz, hiszen 1975-ben az ő kezdeményezésére nyilvánították a zene ünnepévé október elsejét.

"Rabul ejtett, bárhol nyitottam ki a könyvet, ott valami érdekeset olvastam. Hosszasan dolgoztam a fordításon, néha félretettem. Örülök, hogy végül az elkészült fordítás kiadóra talált, most amikor kikerült a nyomdából, úgy olvasom, mintha számomra is újdonság lenne. Nem okoz csalódást, Menuhin szövege színes és sokrétű, a humor, az önirónia – akár drámai szituációban is – éppúgy megjelenik benne, mint az emberiség legnagyobb kérdéseit feszegető komoly filozofálás."

Végigélte a huszadik századot, egyike volt azoknak a muzsikusoknak, akik a lemezkiadás úttörő szakaszában már készítettek felvételeket. "A magyar olvasó számára különösen érdekes lehet, hogy a huszadik századi magyar zene két óriásával, Bartókkal és Kodállyal való személyes találkozását miként írja le" – fűzte hozzá Gáti István.

Bartók hegedű szólószonátájának keletkezéséhez – a darabot már Amerikában az ő fölkérésére, és neki komponálta a zeneszerző – a fordító véleménye szerint néhány kevéssé ismert részletet rajzol meg Menuhin visszaemlékezése: "A sors Doráti Antal személyében volt segítségemre" – idézi fel a hegedűművész. Tőle is tudja, hogy Bartókék rossz anyagi körülmények között élnek. "Nem haboztam soká, megismerkedésünk délutánján megkértem, hogy írjon nekem valamit."

Majd így folytatja: "Nem sejtettem, hogy Bartók minden idők egyik mesterművét fogja megírni nekem. És mégis, amikor 1944 márciusában elém került, nagyon megijedtem, bevallhatom, szinte lejátszhatatlannak tűnt. Az első benyomás azonban néha csal. A szólószonáta remekül játszható, csodásan illik a hegedűhöz, egyike az általam ismert legdrámaibb és legkielégítőbb daraboknak."

MTI 2012. november 12., hétfő 17:03