Majdnem pandémia

Generációm jól emlékezhet rá, hogy 1963 nyarán baljós híreket lehetett hallani Budapesten. Lengyelországban, Kelet-Németországban, Svédországban és Európán kívüli államokban is feketehimlő megbetegedések fordultak elő. A magyarok többsége nemigen törődött a hírekkel, Kennedy elnök berlini látogatásával, az atomrobbantásokat betiltó szerződésekkel, hazánkfia Wigner Jenő fizikai Nobel-díjával, Tyereskovának, a világ első női űrhajósának utazásával, új Beatles-lemezekkel és az Imperiál világhírű versenylovunk sikereivel volt elfoglalva.

1963. augusztus 31-én kiütések jelentek meg az elegáns budapesti Royal- szálló egyik alkalmazottjának testén, akihez azonnal orvost hívtak. Aki a betegen megjelent kiütéseket feketehimlőnek diagnosztizálta. A hotelra azonnal karantént rendeltek el.

A 170 szobás szállodában 26 országból összesen 221 vendég tartózkodott, ők természetesen ott tölthették le a karantént, akárcsak a szállóban rekedt 525 alkalmazott. A szálló további 89, épp műszakon kívüli munkatársát is zárlat alá vonták. A karantén alatt a László kórház egy orvosa és egy ápolója is bent tartózkodott a szállodában.

A kényszerűségből szállóban rekedt vendégeket az állam saját költségén látta el luxusszínvonalon. A vendégek a szállodán belül szabadon mozoghattak, bent rekedt zenekarok előadásokat tartottak, rendszeresek voltak a bálok, a rendezvények, pl. szerveztek az akkor divatos „Ki-mit tud”-ot.

A szállót a rendőrség őrizte, nemcsak azt akadályozták meg, hogy valaki kijöjjön, hanem az érdeklődőket is megpróbálták távol tartani, ugyanis a helyiek állandóan „szemmel tartották” a szállót, próbáltak belesni az ablakokon.

A karanténról a Népszabadság másnapi száma a többi között a következőket írta. „A budapesti Royal Nagyszálló egy alkalmazottján feketehimlő megbetegedésre utaló tünetek jelentkeztek. Emiatt szükségessé vált a fertőzés továbbterjedésének megakadályozására megelőző jellegű járványügyi óvintézkedések életbe léptetése. A betegeket szigorúan elkülönítették, haladéktalanul védőoltásban részesítették mindazokat, akikkel érintkezhettek, a szállodát egészségügyi zárlat alá helyezték.”

Megszigorították a külföldre utazók oltási kötelezettségét.(Lengyelországban ekkor már közel 4 millió személyt oltottak be.) Elrendelték a budapesti járóbeteg-rendelők és a budapesti közlekedési alkalmazottak kötelező oltását. Mindenkit beoltottak, aki kérte, nekik a körzeti gyermekgyógyászati rendelőkben kellett jelentkezniük. (Megjegyzem én is kértem és kaptam oltást.)

Miskolcon is zár alá helyeztek egy 51 fős turistacsoportot, akinek egy tagja külföldi utazásról visszatérve himlőszerű tüneteket mutatott.

Megszigorították az utazási járványrendelkezéseket. Budapestről külföldre csak azután lehetett utazni, ha valaki igazolni tudta, hogy védőoltásban részesült, és külön orvosi igazolással rendelkezett, hogy az oltás eredményes volt. A külföldre utazóknak külön oltási pontokat jelöltek ki a fővárosban. A vidékiek, ha külföldre kívántak utazni, a megyeszékhelyek Közegészségügyi és Járványügyi Állomásánál (KÖJÁL) oltathatták be magukat.

A szigorú és gyors intézkedések következtében nem tört ki a pandémia. Természetesen döntően azért, mert a feketehimlő elleni vakcinában sehol nem volt hiány, azt már évszázadokkal korábban „feltalálták”.