Mary Orr: Mindent Éváról / Újabb sikeres Orlai produkció a budapesti Belvárosi Színházban

Mindent Éváról – Hernádi Judit – Fotó Mészáros ZsoltMottó: " Mert mindent eldobál az ember, ahogy igyekszik felfelé, pedig később szüksége lenne rá."

 

Mindent Éváról – Hernádi Judit – Fotó Mészáros ZsoltMottó: " Mert mindent eldobál az ember, ahogy igyekszik felfelé, pedig később szüksége lenne rá."

 

A szombathelyi Karneválszínházban tartott 10 augusztusi teltházas előadást követően, 2015. augusztus 11-től a Belvárosi Színházban látható Mary Orr Mindent Éváról című színdarabja, mely filmen vált örök klasszikussá: Bette Davis főszereplésével ma is a filmtörténet egyik legemlékezetesebb alkotásaként tartják számon. 

Pelsőczy Réka újabb igényes rendezésében, Zöldi Gergely brilliáns fordításában, Hernádi Judit, Kovács Patricia, Egri Márta, Mészáros Máté, Szikszai Rémusz, Márton András, Bercsényi Péter és Rujder Vivien kitűnőbbnél kitűnőbb játékában láthatják ezt az izgalmas, a színházi kulisszák világába utazó és a színházi sztárok életének legmélyén kutató, humorral teli előadást.

 A színészek lebilincselő játéka során, időnként már krimibe illő feszültségek közepette – amit fokoz Keresztes Gábor zenéje -, kirajzolódik a történet és a történetben szereplők közös élete, egyéni sorsa. Művész sorsok, emberi sorsok.

Aztán az előadás után bennem maradnak a kérdések, a gondolatok, de ez az írott darabnak és ennek az igényesen rendezett és játszott előadásnak csakis az értékét növeli.

Megvalósíthatók-e a leánykori álmok? Milyen áron lehet a híres, csodált, tehetséges, ragyogó színésznő helyére kerülni? Alázatos és kitartó szolgálattal? Szorgalmas munkával? Tehetséggel? Esetleg sorozatos hazugsággal? És boldoggá tehet-e a cél elérése?

Érdemes-e jó feleségként beházasodni a színház világába? Van-e ennél nehezebb szerep? Lehetséges-e fenntartani az író férjjel kötött házasság belső harmóniáját, miközben az író darabjait sikerre vivő, közkedvelt színésznő rátelepszik allűrjeivel, kríziseivel az író férj és felesége életére ? És ha már nagyon zavaró ez a színésznő, akkor kiiktatható-e az életükből ? És mi lesz, ha napvilágra kerül, hogy milyen módon sikerült ezt a "jó" feleségnek megoldania? Vagy nincs is megoldás? Csak állandó körforgás? Újabb színésznőkkel való újabb és újabb küzdelem?

És mi történik, amikor kezd kiürülni a színházi kassza? Ha már csökken a játszott szerepeihez képest idősödő sztár színésznő népszerűsége? Hogyan lehet félreállítani a színházban őt, az egykoron sikert sikerre halmozó színésznőt? Miért veszi most őt feleségül az ő "örök" szerelme, "hűséges" társa, az ő egyetlen rendezője? Aztán hogyan tud – karöltve író és rendező – új fiatal sztár színésznőt produkálni?

Vajon igaz szerelmet adnak itt a férfiak és a nők egymásnak? Miért érdemes itt nekik csókolni, ölelni, férjhez menni, megnősülni?

És egy személyben miért férfi is, nő is – vagy se férfi, se nő – az a transzvesztita öltöztető, aki mindent lát, mindent tud és mindent megérez? És a többieket miért nem védi a szakszervezet, miközben őt megvédi? Miért pont őt láthatjuk az előadás során többször is gyönyörűen és nekünk sokatmondóan énekelni, táncolni?

Nem a sztár színésznők színpadi teljesítményét, nem is a Hollywoodban magát kipróbáló rendező próbálkozásait  akarja megmutatni ez a színdarab, ez az előadás. Inkább arra kérdez rá, inkább fanyar iróniával, hogy van-e még ma színház és valójában ki is a tapsoló, rajongó közönség.

És miért nem lehet elégedett az újságíró, aki tudja, kimondja és ráadásul meg is írja az igazságot? Vagy hazugság van a megírt igazságban? Vagy mi a probléma az igazság megírójával?

Végül és nem utolsósorban, sikerül-e a nemrég még gyönyörű, sikeres sztár színésznőnek – a karrierje fordulóján – önmagához őszintének lennie és az öregedést bölcsen felvállalnia, önmagát megvédnie és talpon maradnia?

A fenti gondolatok csakis az előadás kitűnő színészeinek összjátékát látván születhettek meg. És mindez csak egy olyan előadásban juthat el a nézőhöz, ahol a rendező olvas és olvastat a színészekkel a sorok között és a színházi szituációkban. Ahol a rendező szereti, kutatja az életet, benne pedig a nők és a férfiak, művészek és nem művészek mozgató rugóit. 

Bővebben most a darab két fő riválisáról és egyben két sorstársáról írnék, akiknek a sorsát az írott darab a legadakozóbban követi végig.

Kovács Patricia az ő érzékeny, kifinomult játékában, az általa játszott fiatal, befutó színésznő történetében az ártatlanság és az emberi szabadság elvesztésének a legfontosabb  pillanatait illetve folyamatát leplezi le.

A Hernádi Judit által játszott, még mindig csúcson maradni akaró színésznőnek a története: a szakmai és emberi életben maradás kétségeinek és praktikáinak, igazságainak és hazugságainak, tévedéseinek és bölcsességeinek a tárháza, egyúttal a színészet magasiskolája egy utánozhatatlan, eredeti, okos, nagy színésznő előadásában.

Kálmán Eszter díszlete a színházi öltözőt "nagyítja fel". Csak az újságíró bevezetője és a záró díjkiosztó gála játszódik a nagy színpadon. És egyedül a transzvesztita  öltöztetőnő jelenhet meg énekelve-táncolva bármelyik részén a színpadnak. Egyébként következetesen, az öltözőn kívüli események az öltöző "ablakaiban" kerülnek eljátszásra, "megvilágításra", Éltető András fényeiben.  Nem hagynám ki Belényesi Zoltán profi hangtechnikusi munkáját, Ignjatovic Krisztina stílusos és karakterekre szabott jelmezeit és Kis-Kádi Juditnak, a rendező munkatársának közreműködését.

Következő előadások Budapesten a Belvárosi Színházban : szept. 13., október 11. és 21.

Az előadás a Szombathelyi Weöres Sándor Színház és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre.

 

Varga Kata-Lina