Mátrai Erik: Gömb 02.2

2013. szeptember 30-án Velencében a San Lio templomban nyílik Mátrai Erik: Gömb 02.2 c. kiállítása. Mátrai Erik velencei kiállítása a képzőművészeti biennáléhoz kapcsolódóan, de a hivatalos programtól függetlenül, a Műcsarnok szervezésében valósul meg. A helyszínként szolgáló templom látogatottságát alapul véve várhatóan több tízezren tekintik majd meg a fiatal magyar képzőművész munkáját.

„A Gömb bemutatásának eddigi története tulajdonképpen nem más, mint egy műalkotás sajátos fejlődési útjának állomásai. (…) A mű először 2007-ben egy budapesti lakásból kialakított, kortárs galériában szerepelt, (…) így a nagyvárosi bérház, mint közeg, a metafizikus és futurisztikus tartalmi vonatkozásokat erősítette. Ebben az első fázisban Mátrai felfüggesztett papírlapokból még teljes gömböt formált, amely a sötét szobában, az ultraviola lámpák fényében fluoreszkálva lebegett a néző szeme előtt.

A koncepció második megvalósítására 2011-ben került sor az Egri Kulturális és Művészeti Központ Templom Galériájában. A helyszín az általános transzcendentális jelentésről a katolikus megközelítés felé közelíti az értelmezést. A kiállítóhely hányatott történetének ismerete azonban további jelentésrétegekkel bővítették a művet. A barokk épület eredetileg a trinitárius rend templomának épült, de felszentelése után három évtizeddel, 1763-ban egy tűzvész súlyosan megrongálta. Nem sokkal később II. József császár feloszlatta a kolduló rendet, és az épületet először sóhivatalnak szánták, majd katonai laktanya lett. Ezt követően már csak néhány évig, ideiglenesen működhetett szentélyként, ezért kapta az egri polgároktól a »Rossztemplom« ragadványnevet. A ma impozáns kiállítóhelyként funkcionáló templombelsőben Mátrai Erik nemcsak lényegesen nagyobb installációt tudott létrehozni, mint a pesti lakásgalériában, de a koncepciót is átalakította. A templomhajóban két hosszúkás, vízzel teli medencét helyezett el, és ezúttal csak a gömb felét, a „kupoláját" készítette el papírdarabkákból, teljes gömbhéjjá a vízben tükröződve egészült ki. A látogató a két medence közötti folyosón maga is keresztülsétálhatott az installáción. A térrel állandóan változó látvány további dimenziót nyer azzal, hogy a mozgás hatására a papírlapok is enyhe rezgésbe kezdenek, és a gömb mintegy megelevenedik, lélegzeni kezd.

A világmindenség ebben az interpretációban többszörös illúzióként jelent meg, hiszen már maga a fénygömb sem valóságos mértani test, csak az uv sugár hatására tűnik annak, sőt, e látszólagos realitás csak a saját tükörképével együtt válik teljessé. A Templom Galériában a mű óhatatlanul szakrális vonatkozást nyer, ám ez is csak illúzió, hiszen a Galéria már nem Isten háza, csak annak felszenteletlen emléke annak. Mi pedig behatolhatunk a gömbbe, és részeseivé válhatunk az imígyen teremtett, tünékeny világnak, de elhagyva azt, kívülállóként tekintünk rá.

A Gömb a harmadik, azaz mostani, velencei állomásán jut először valóban templomként funkcionáló, szent térbe, és már önmagában ez a tény is újragondolást kívánt a művésztől, hiszen alkalmazkodnia kellett a liturgikus rend megkívánta körülményekhez is. A műalkotás a misék lefolyásának semmiképpen sem lehet gátja, így a hosszú medencék nem foglalhatták el a belteret oly módon, ahogy ez Egerben lehetséges volt. A vízzel töltött, folyosóval kettévágott medence, amely a tükröződést biztosítja, tehát hátrébb került, és kör alakot nyert. Az a kényszer azonban, hogy a gömb így szerényebb, ha úgy tetszik, alázatosabb helyre húzódik vissza, még inkább kiemeli a katolikus szimbólum értelmét, Krisztus uralmát a világmindenség, a szent győzelmét a profán felett.

A Chiesa di San Lio azonban nem csak a vallás színtere, de fontos kulturális emlékhely is, amely valóságosan átível a művészettörténeti korokon, akárcsak Mátrai Erik videoikonjai mimetikusan. Az eredetileg a IX. században Szent Katalin tiszteletére emelt templomot 1054-ben, IX. Leo pápa halálakor keresztelték át. Az idők folyamán többször renoválták és átépítették, mai formáját a XVIII. századra nyerte el. A reneszánsz és a barokk nagymestereinek – köztük Tizianonak és Giandomenico Tiepolonak – művei gazdagítják a falakat és a mennyezetet, valamint a hagyomány számon tartja, hogy itt keresztelték meg és temették el Canalettót. Mátrai Erik műve most nemcsak vallási értelemben vett szent térbe, de ilyetén a művészet megszentelt csarnokába is kerül."

(Idézetek a velencei kiállításhoz készült katalógus szövegeiből Rockenbauer Zoltán tanulmányából)

A kiállítást Gulyás Gábor a Velencei Biennálé nemzeti biztosa nyitja meg.

„Menthetetlenül esszencialisták vagyunk. A látszat mögé rendre odagondoljuk a lényeget, valamit, ami mélyebb és eredendőbb, mint a hétköznapi tapasztalataink. A szakralitás, Mátrai Erik művészetének meghatározó témája, ilyen mögöttes, nem könnyen feltáruló része a nyugati ember életének. A velencei San Lio templomban kiállított installáció mintha megfordítaná ezt a viszonylatot, hiszen az isteni tökéletességet szimbolizáló gömb hangsúlyozottan látszatként – a vízben tükröződve, ultraviola fénnyel megvilágítva – áll előttünk. Bárki megnézheti, amint ott kéklik a főhajó közepén. A kék a felhőtlen ég színe, Isten királyságának jelképe – messze több egyszerű látszatnál. És Mátrai műve sem adja könnyen magát: a templomba belépve először nem látunk semmit. Sötét van, nyomasztó homály. Előttünk, a szó szoros értelmében a szemünk láttára történik meg, hogy a fény legyőzi a sötétséget. Időbe telik, mire észrevesszük a gömböt, s megint csak időbe, mire azt is látjuk, hogy két félből áll: a felső rész tükröződik az alsó vizében, ahhoz hasonlóan, ahogyan az ég kékje tükröződik a tengerben. Csupán látszat a teljesség, csakhogy a lényeg ezúttal a látszat. Ilyen módon Mátrai Erik munkája egyidejűleg reflektál a vízre épített legendás város és a transzcendencia befogadhatóságának paradoxonára."

(részlet Gulyás Gábor bevezetőjéből)

2013. október 20-ig még megtekinthető Budapesten a Műcsarnokban is Mátrai Erik.

Mátrai Erik Táj című, a barokk oltár látványelemeitől ihletett installációját kifejezetten a Műcsarnok új projekttermébe, az M0-ba tervezte. A korábbi díszterem majdnem teljes alapterületén aranyszínű folyadék kavarog és folyik le a négy méter magas falról. A vízesést megjelenítő kortárs alkotók munkái, úgy mint Olafur Eliasson ismert, városi térbe állított installációi, Julius Popp high-tech szó-vízesése vagy Fabrizio Plessi a valóság és illúzió határaira reflektáló alkotásai másként közelítik meg ezt a témát. Mátrai műve realitásként mutatja be a víziót, valóságossá teszi a látomást.

2013. szeptember 30. – november 20.

Mátrai Erik

Gömb 02.2

San Lio templom, Velence, Olaszország

http://www.mucsarnok.hu