Megrázó történet: blogot vezetett haláltusájáról a 17 éves lány
4 perc olvasás
A 17 évet élt Gergely Alexandra a másfél éves haláltusája során példát mutatott: a blogján napról napra leírtakból sokan merítettek erőt, értékelték át életüket.
A 17 évet élt Gergely Alexandra a másfél éves haláltusája során példát mutatott: a blogján napról napra leírtakból sokan merítettek erőt, értékelték át életüket.
Léteznek emberek, akinek az élete tagadhatatlanul többet ér, mint sokak átlagos mindennapjai; a mártírok évszázadok óta példát mutatnak az embereknek. Különösen elgondolkodtató, ha az adott Hős egy gyermek, aki rövid, de annál nagyobb küzdelmével vált sokak számára példaképpé. A bajai Gergely Alexandra (Szasz) 2005. augusztus 10-én tudta meg, hogy Ewing-sarcomában szeved, mely betegség fájdalmas, kezelése nehéz, sokszor sajnos nem is eredményes, így halállal végződik.
A lány egy blog oldalt hozott létre azzal a céllal, hogy lelki támogatókat szerezzen magának ebben a borzasztóan nehéz időszakban, ez azonban később más feladatot látott el: betegek merítettek erőt Szasz kitartásából, és sokan értékelték át addig nyomorúságosnak hitt életüket.
A lány első bejegyzésében ezt írta: „más hasonló korú fiatalnak az a problémája, hogy melyik buliba menjen, kit szedjen fel, mennyire rúgjon be, és melyik kábítószert próbálja ki". Szasznak meg kellett küzdenie a fájdalommal, a halálfélelemmel, és a fokozatos testi leépüléssel. A hónapok során 30 kilóra fogyott, haja kihullott és a szervezete sem működött kellő módon.
A több száz blogolvasóból, rendkívül kitartó családjából és barátaiból merített erőt. Ő mindig hazavágyott, ezzel szemben az egészséges fiatalok a szülők közelségét csupán meg nem szűnő nyűgnek tartják. Elgondolkodtató. Szandra hitt abban, hogy egyszer majd minden a régi lesz, hogy egyszer újra rendesen járhat iskolába. Igen, Szasznak másokkal ellentétben hiányzott a suli, ahogy ő írta: „az iskola, amit a betegségem előtt néha szívesen kihagytam volna, most mágnesként vonz".
Szasz egy rendkívül szép lány volt, akit az életéért való küzdelem fosztott meg külső adottságaitól. Nem volt lázadó, külsejével sem akarta magára felhívni a figyelmet. Nem akart piercinget, helyette egy kanült kapott új testrészként. Nem volt kényes, mint azok, akik borult időben is napszemüveget viselnek kiegészítőként, ő mégis kénytelen volt az utcán hordani ezt szemének érzékenysége miatt. Optimizmusa élete utolsó hetéig megmaradt, internetes naplóján lévő képei is vidámak. Bejegyzései az utolsó hónapok kivételével humorosak, próbálják emészthetően tárgyalni az emészthetetlent.
Szasz miután hazajött a kezelésről, azt hitte, meggyógyult, hiszen jobban érezte magát, azonban a daganat ismét kiújult. Szasz és családja azonban nem adta fel, megoldások után kutattak a végsőkig. De Szasz napról napra rosszabbul lett. Mégsem írt sohasem a halálról, hitte és akarta a gyógyulást. Csak orvos szülei tudták, hogy „nincs sok idő".
A bejegyzések innentől ritkulnak, egészen Szasz február 7-ei haláláig. Szandra szerette volna, ha példájából sok beteg és elkeseredett fiatal tanulhatna: remélem – ha kicsiben is, de – sikerült valóra váltani Szasz álmát e cikk által. Legyen ő egy örök hétköznapi hős nekünk fiataloknak! Nyugodj békében Kedves Alexandra!
Emléke örökké élni fog, és erőt ad másoknak
Szasz úgy tervezte, betegségéről könyvet ír, hogy segíteni tudjon leendő sorstársainak. – Megígértette velem, ha másként alakul, akkor én írom meg helyette – írta Szandra édesanyja. A könyv elkészült, címe Szasz, írója dr. Gergelyné dr. Tóth Éva, Szandra édesanyja. A Ewing-sarcomás betegek támogatására létrejött a Gergely Alexandra Alapítvány, honlapja http://www.gergelyalexandra.hu/. Hagyatékként a blog még olvasható az interneten: http://www.ewing.blogol.hu/.
