Az augusztus 20. körüli napokban minden évben színes kavalkád foglalja el az utcák egy részét a Budai Várban. A népművészet legkülönbözőbb ágainak művelői mutatják be tudományuk színe-javát. A rendezvényre idén már a 39. alkalommal került sor, és ez ilyenkor mindig több egyszerű seregszemlénél Különféle díjak is gazdára találnak. Ilyen például a Vándorlegény, gyermek- és ifjúsági alkotói pályázat, és a Magyar Művészeti Akadémia, valamint a New York-i székhelyű Tulipán Alapítvány több díja is.
Az eseményen a magyar népművészek mellett számos más ország kézműves mesterei is megjelentek. A rendezvénynek díszvendége is volt: Azerbajdzsán. Az onnan érkezett vendégek segítségével megismerkedhettünk az azerbajdzsáni Nemzeti szőnyegmúzeumból érkező szőnyegszövő mesterekkel, akik bemutatták a hagyományos, azeri szőnyegkészítést. Megtekinthettük a takalduz hímzéstechnikát, megcsodálhattuk az élénk színekbe pompázó kelegay selyemkendőket, valamint a katham-kari díszítő technikát is. Hagyomány, hogy díszvendégeink részére Igyártó Gabriella a Mesterségek Ünnepe fesztiváligazgatója elismerő oklevelet ad át. Több társával együtt ilyet kapott Rana Szulejmánova szőnyegszövő is. A tizenötödik Vándorlegény Országos Gyermek- és Ifjúsági Népi Kézműves Pályázat fiatal alkotói is bőven részesültek elismerésben.
A felvételen is látszik, hogy az asztalon számos díj várt gazdára, közülük az elsőt mindjárt egy nem éppen legény, de annál tehetségesebb kislány, Bacsor Letti Klára vehette át Kolozsvári István, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének elnökének kezéből. Elhangzott: örömmel tölt el bennünket, hogy a pályázaton résztvevő ifjú alkotók, nyitottsággal, kreativitással és elköteleződéssel fordulnak kézműves örökségünk felé. Hálásak vagyunk mindannyiuknak és az alkotókon túl külön köszönet illeti a szülőket, pedagógusokat és felkészítő mestereket is, akik nap mint nap segítik és támogatják a fiatalokat, tehetségük kibontakozásában. 
A Magyar Művészeti Akadémia is minden évben odaítéli elismerő okleveleit A közel egy óra hosszat tartó díjkiosztó ünnepség minden kitüntetettjét itt felsorolni nem lehet, mint ahogy a Népművészeti Egyesületek Szövetsége által alapított díjak sokaságát sem. Ez utóbbiak közül azért mégis kiemelésre érdemes hagyomány, hogy minden évben egy fiatal alkotót tüntetnek ki, aki eddigi tevékenysége alapján méltó arra, hogy az év ifjú mestere cím tulajdonosa legyen. Idén a nyertes, az év ifjú mestere Sándorné, Pesty Anabella kosárfonó. A kosárfonással már háromgyermekes édesanyaként a Csoóri Sándor program által finanszírozott kosárfonó tanfolyamon ismerkedett meg, Kazinczbarcikán. A teljes kosárfonási folyamatot az alapanyag megtermelésével kezdi, a vessző dugványozásától, az aratáson át a vessző feldolgozásáig, a kosár elkészítéséig. Sétálva a várban a rengeteg kiállító népművész pavilonja között, feltűnő volt, milyen sokan csoportosulnak Dél-Korea két faháza előtt, ahol három dél-koreai mester mutatta be hazája tradicionális iparművészetét.
A gyöngyházdíszítés több mint 2000 éve része a koreai kultúrának, művelői kiemelt kultúraőrzőknek számítanak. A nadzsoncsilgi a koreai díszítőművészet egyik legfinomabb formája: lakkozott felületekre gondosan kivágott gyöngyházberakások kerülnek, csodás mintákat létrehozva. Az érdeklődők megcsodálhatták a nadzsoncsilgi készítésének legfontosabb eszközeit, alapanyagait, a gyöngyházfajták sokféleségét is. Lee Jongyoon mester segítségével közelről figyelhették meg, hogyan kerülnek a gyöngyházra a minták, és hogyan egyedi és megismételhetetlen alkotássá. A vállalkozó kedvűek saját, kisebb nadzsoncsilgi emléktárgyat készíthettek. 
Lee Sangbae mester két ősi koreai művészeti forma iparosa: a kalligráfia és a muninhva (muninhwa) festészet a területe. Erről elmondhatjuk, a kalligráfia és muninhva – olyan művészet, amikor az ecset beszél. A kalligráfia – a „szépírás” művészete – nemcsak technikai gyakorlat, hanem a koreai kultúrában a tudat fegyelmezésének útja is. Míg nyugaton általában tollal írnak a kalligráfusok, Ázsiában az ecset maradt a fő eszköz – ahogy ezt a mester is bemutatja. A muninhva, vagyis „az irodalmárok festészete” a költészet, a kalligráfia és a festészet harmonikus egysége. A műfaj lényege a belső világ megjelenítése – gondolatokról, érzésekről mesél, vizuális formában. Ehhez is közelebb kerülhettünk az idei Mesterségek Ünnepén. 
A harmadik, a dancsong pedig úgy is nevezhető, hogy az építészet színes védelmezője. Eredetileg templomokat és palotákat díszítő festészeti technika, amelyben öt alapszín (vörös, zöld, sárga, kék, fekete) találkozik különféle szimbólumokban. A díszítés nemcsak esztétikai célokat szolgál: véd a természeti hatásoktól, a kártevőktől, de a koreai hitvilág szerint elűzi a rossz szellemeket is. Kim Suyeon mester bemutatta, hogyan alkalmazható a dancsong mintavilága papírmunkákon keresztül. A standhoz látogatok pohár alátétet díszíthettek ezzel a különleges technikával. Emellett pedig kipróbálhatták a hagyományos koreai papírjátékot a takdzsit, amelyben a festett papírkártyákat egymás ellen forgatva mérik össze erejüket. 
A Mesterségek Ünnepe idén varázslatra vállalkozott. Kiderült, hogy Dél-Koreától alig pár lépésre van csak Lengyelország! Tavaly mutatkozott be először önálló házikóval, és a nagy sikerre való tekintettel ismét eljött. Ezúttal Zalipie, Lengyelország „pingált faluja” mutatkozott be. Különleges kézműves hagyományait két népi iparművész képviselte Budapesten, a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet jóvoltából. A falu, ahol minden virágba borul, Zalipie, Kis-Lengyelország Vajdaságban, Krakkótól mintegy 80 kilométerre, a Dąbrowa Powiśle régióban található. Világszerte ismertté vált festett házairól, amelyek falait, bútorait, sőt még használati tárgyait is színes virágmintákkal díszítik a helyi asszonyok – egy több mint százéves hagyományt követve.
Az egyedülálló népművészeti jelenség eredetileg gyakorlati célt szolgált: a tűzhely felett keletkező kormos foltokat meszeléssel takarták el, majd ezek a fehér foltok idővel virágmotívumokká fejlődtek, ahogy megjelentek a színes festékek. A házak külső és belső terei máig virágba borulnak tavasszal, és számos udvarban kisebb skanzen várja a látogatókat. Magdalena Bochenek – elismert kortárs népi festő, akinek munkáit a természet, a tradíciók és a nemzedékeken át öröklődő motívumkincs ihleti. Nemcsak festményeket, hanem ládákat, edényeket és építészeti elemeket is dekorál – különös figyelemmel a részletekre. Ez a hagyomány a 19. század vége óta létezik a Powiśle Dąbrowskie régióban. Virágokat festettek parasztházak és gazdasági épületek külső falaira, kerítésekre, kutakra és még kennelekre is. Zalipie-ben ma körülbelül 20 festett ház található.
