Mi újság Szputnyik Hajózási Társaság?
6 perc olvasás
.jpg "mi újság szputnyik hajózási társaság? 3")
A Szputnyik Hajózási Társaság Social Error elnevezésű nemzetközi projektje a végéhez ért. 2013. december 4-én Pármában befejeződött a Szputnyik több mint két éves Social Error elnevezésű nemzetközi projektje, amelyet Bodó Viktor rendezett, és amelyben a Szputnyik teljes társulata részt vett.
A Szputnyik Hajózási Társaság Social Error elnevezésű nemzetközi projektje a végéhez ért. 2013. december 4-én Pármában befejeződött a Szputnyik több mint két éves Social Error elnevezésű nemzetközi projektje, amelyet Bodó Viktor rendezett, és amelyben a Szputnyik teljes társulata részt vett.
Az alkotók laptopján található dokumentumok azt bizonyítják, hogy az első anyag 2011. október 26-án született, persze az a projektleírás még egészen más volt. Társasjáték címet viselt, és az alapötlet az volt, hogy az előadás egy, a színpadon játszott óriás stratégiai társasjáték lesz. Ez az előadás végül nem készült el (de még elkészülhet!), a kérdés viszont az, hogy hogyan jutottunk el a Social Error mostani formájáig?
Három hónappal később 2012 januárjában a projekt az 1984, avagy Az utolsó ember Európában címet viselte, ám az Orwell-regény címének használatához végül a jogokat nem kapták meg. Egy évvel az első tervek után, 2012 októberében már Social Error-ként írtak róla és a próbák során elkezdte az előadás felvenni a mai formáját. A cél az volt, hogy a körülöttük levő világra reagáljanak, fel akarták hívni a figyelmet arra, hogy szerintük nem mennek rendben a dolgok, túl sok a „social error-jelenség", és hogy valamit tennünk kell. Közösen és külön-külön egyaránt.
Egy stratégiai társasjáték, egy valóságshow és egy szociálpszichológiai kísérlet elemeit próbálták összegyúrni, így lett az előadás műfaja végül társadalmi túlélő show. Grazban és Mainzban még egy pirosoverálos műsorvezető kötötte össze a különböző feladatokat és jeleneteket. Budapesten, a Nemzeti Színházban jelent meg először helyette hangban és feliratban a Nagy Testvér, aki aztán Lipcsébe, Kolozsvárra és Pármába is elkísérte a produkciót, és mindenhol az adott ország nyelvén adta ki felülről az utasításokat.
Október 31. és november 5. között Kolozsváron az Állami Magyar Színházban játszották két alkalommal a Social Error-t. Az előadásba a Szputnyikos színészek mellé hét helyi színész, Balla Szabolcs, Bodolai Balázs, Buzási András, Farkas Loránd, Imre Éva, Sigmond Rita és Viola Gábor állt be. Három nap volt rá, hogy felelevenítsék az előadást (utoljára júniusban a Nemzeti Színházban játszották), hogy változtassanak jeleneteken, hogy a helyszínre adaptálják az előadást. Ebben a változatban például a Nagy Testvér románul adta ki utasításait. A két előadást összesen 624 néző látta, mindkét alkalommal nagy sikerrel ment.
Az előadás minden helyszínen kicsit más volt. A nagy részét elkészítették itthon a Szputnyikos színészekkel, hozzájuk csatlakoztak minden helyszínen az adott színház színészei. Néhol három bevándorló, új beszálló játékos volt, néhol öt, akár hét. Ők, a feketeoverálosok sok szempontból nehezebb helyzetben voltak, mint a fehérek. Fel kellett ismerniük a játékszabályokat, alkalmazkodni hozzá, stratégiákat kitalálni. Már csak emiatt is, a beszállók hozzáállása, habitusa, karaktere miatt is más volt az előadás minden helyszínen.
Ezzel a félig kötött, félig improvizatív, állandóan változó utazóelőadással azt akarták kipróbálni, hogy mi történik akkor, ha két társulat nem kéthónapos próbaidőszakra találkozik össze, és nem így születik koprodukció, hanem ha csupán három-négy nap áll rendelkezésükre, hogy a közös előadás megszülessen. A menetrend ugyanis mindenhol ez volt. Megérkeztek egy új helyszínre, ahol öt-hat próba volt arra, hogy a helyi színészek beálljanak a fix jelenetekbe, megtanulják a játékokat, vagy az improvizációk kereteit tisztázzák velük. Nagyon tanulságos és sok türelmet igénylő feladatot tűztek ki ezzel maguk elé.
Ezúton is köszönik a Schauspielhaus Graz-nak, a Staatstheater Mainz-nak, a budapesti Nemzeti Színháznak, a lipcsei Centraltheater-nek, a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak és a pármai Teatro Due-nak, hogy partnereik voltak ebben a projektben.
Az Übü király sikere Németországban.
Októberben felújították és négy alkalommal játszották az Übü királyt Heidelbergben Bodó Viktor rendezésében. Az előadásban Hámori Gabriella szerepét Kurta Niké vette át. A Die Deutsche Bühne nevű színházi folyóiratban a német kritikusok az előző évad előadásaiból válogatva a Legjobb Látvány Díjára jelölték közösen Balázs Julit az Übü díszletéért és Nagy Fruzsinát az Übü jelmezeiért.
Első bemutató idén a Reflex.
Október 1-jén Nyitrán, október 27-én pedig a Jurányiban tartották az idei első bemutatót. A Nyitrai Színházi Fesztivál (Divádelná Nitra) Párhuzamos életek – a 20. század a Titkosrendőrség szemével című projektjének részeként született Reflex című előadásuk, amelyet Kovács D. Dániel negyedéves rendezőhallgató, Székely Gábor és Bodó Viktor tanítványa rendezett. Az 1956-ban az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben játszódó darabot Závada Péter írta.
A tásulat két tagját, Keresztes Gábort és Szabó Zoltánt, és két állandó alkotótársukat, Balázs Julit és Kovács D. Dánielt is jelölték Junior Prima Díjra (ahogy tavaly Róbert Júliát is). Díjat közülük végül ketten kaptak: Balázs Juli látványtervező és Keresztes Gábor zeneszerző. Gratulálunk mindenkinek!
A Szputnyik Hajózási Társaság Társulata most két új premierre készül.
Januárban, három nap különbséggel mutatják be Gogol A revizor című drámáját a Vígszínházzal közösen, Bodó Viktor rendezésében, amelyben Fábián Gábor, Koblicska Lőte, Rainer-Micsinyei Nóra és Szabó Zoltán lesz látható a Szputnyik részéről.
A 011 Alkotócsoport és a Füge együttműködésével hozzák létre a Párnaember című Martin McDonagh-művet, – hat Szputnyikos színésszel (Hajduk Károly, Jankovics Péter, Kárpáti Pál, Király Dániel, Kurta Niké, Pető Kata) – amit Radnai Márk visz színre.
Lantai József
