Tudjuk-e, milyen vízben úszik a gyermekünk? Hogyan lehet megelőzni, hogy az úszásoktatás után ne fertőzéssel érkezzen haza? Mit tudunk tenni azért, hogy se a saját gyerekünk, se a többiek ne betegedjenek meg uszodalátogatás következtében? Ez csak néhány kérdés azok közül, amelyek a szülők fejében megfordulnak, amikor a legkisebbekkel babaúszásra járnak, nagyobb gyerekeik pedig úszásoktatáson és iskolai úszásórákon vesznek részt.

 

Tudjuk-e, milyen vízben úszik a gyermekünk? Hogyan lehet megelőzni, hogy az úszásoktatás után ne fertőzéssel érkezzen haza? Mit tudunk tenni azért, hogy se a saját gyerekünk, se a többiek ne betegedjenek meg uszodalátogatás következtében? Ez csak néhány kérdés azok közül, amelyek a szülők fejében megfordulnak, amikor a legkisebbekkel babaúszásra járnak, nagyobb gyerekeik pedig úszásoktatáson és iskolai úszásórákon vesznek részt.

Miközben az uszodai higiéné kérdését mindenki természetesnek veszi, meglévő jogszabályaink számos esetben elmaradnak a nyugat-európai szabályozástól, ráadásul a gyakorlat sok esetben – elsősorban a vélt költségmegtakarítás miatt – még az előírt szabályozás szintjét sem éri el. Szerencsére eddig olyan drámai példák nem merültek fel, mint amilyenekkel nemrég a Nemzetközösségi Játékokon résztvevő sportolók találkoztak.

Az Új-Delhiben nemrég lezajlott versenyeken számos probléma merült fel a versenyek helyszíneinek és a sportolók szállásainak higiéniás viszonyaival kapcsolatban. A váratlan körülmények különösen élesen sújtották a vizes sportok versenyzőit. Az úszóversenyek több résztvevője lett rosszul a futamok során, többen a versenyen vagy épp a versenyt követő sajtótájékoztatón emiatt nem is tudtak részt venni. Az elsősorban hányással, hasmenéssel, különböző gyomorbántalmakkal és légzési problémákkal kapcsolatban a hivatalos vizsgálatok nem mutattak ki a vízminőséghez köthető semmilyen problémát. Mégis, a sportolók helyszíni beszámolói a vízben található madárürülékről és tollról, bogarakról és a fertőtlenítésre használt klór túlzott beadagolásáról egyaránt szólnak. A szervezők mindössze egy dolgot, a szűrőrendszer meghibásodását ismerték el, azt követően, hogy az angol úszók egy része arra panaszkodott, hogy a medencében nem lehetett 2 méternél messzebb látni.

„Magyarországon az uszodába járó gyermekek szüleinek ilyen drámai módon megnyilvánuló fertőzésektől talán nem kell tartani. – mondta Diós András, a vízkezeléssel, ezen belül pedig a gyógy- és termálvizek fertőtlenítésével foglalkozó Dinax Kft. műszaki igazgatója. „Ugyanakkor számos, szinte már „megszokott" kellemetlen fertőzésnek és betegségnek, mint amilyen a kötőhártya-gyulladás, a külső hallójárat-gyulladás, a különböző bőrbetegségek, az uszodaszemölcs vagy a hasmenés lehetünk szenvedő alanyai. Mindennek elejét lehetne venni azzal, ha szülőként tisztában lennénk az uszodára vonatkozó néhány alapvető higiéniai követelménnyel." – mondta Diós András.

Magyarországon közel 500 közfürdő – köztük gyógyfürdők, uszodák, tanuszodák és strandok – fogad vendégeket. Ha ehhez hozzászámítjuk az elmúlt években dinamikusan bővült wellness szállodák uszodáit, rengeteg olyan létesítmény van, amely gyermekeket is fogad, és akiknek egészségére – kitettségük miatt – különös gonddal kell figyelni.

„Miközben a technológia folyamatosan fejlődik, addig az elmúlt évek számos negatív tendenciát hoztak a fürdő-higiénia területén, ez pedig különösen a gyerekeket veszélyezteti." – véli Diós András. „A problémák a gépészet tervezésénél kezdődnek, itt gyakran alulbecsülik a tényleges igénybevételt, vagy megtakarítják az áramlás modellezésének költségeit. A megvalósítás során előnyben részesülnek az olcsóbb anyagból és technológiával működő megoldások. Mindennek tetejébe a folyamatos költségcsökkentési kényszer hatására az üzemeltető gyakran az olcsó anyagokat preferálja. Eközben senki nem azt tekinti, hogy hosszabb távon mit is lehetne megtakarítani például korszerűbb, hatékonyabb anyagok használatával. Erre jó példa az olcsónak tekintett klór fertőtlenítőszerként történő széleskörű használata, miközben a klórmentes technológia használata bizonyítottan hatásosabb és hosszabb távon megtérülő megoldást jelent. Pedig szerintem mind a felelősen gondolkodó uszodaüzemeltetőnek, mind pedig a felelősen viselkedő szülőnek az egészség megőrzését a pénztárca elé kellene helyeznie. Ehhez első lépésként a szülő annyit tehet, hogy mindenekelőtt meggyőződik az általa választott uszoda higiénés viszonyairól." – mondta Diós András.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük