Mindenki Nagytava és Sziklakertje

Az októberi nap delelőre érvén kegyes melegséggel töltötte el a tó mellett sétálgató lányt. Sálját kicsit hátrébb vetve, kabátját lazábbra engedve nézte a pelikánokat, hattyúkat, szeme megakadt a parton önfeledten kinyúlva sütkérező teknősön, majd az avart rugdosva a sziklák felé indult. Élvezte a madarak hangját, a távolból kecskék csapatos diskurzusa hallatszott és kellemes kísérőzeneként már hallotta a vízesés lezúduló morajlását. Arccal a nap felé fordulva leült, átadta magát a természet csábító ölelésének. És mindezt nem valami távoli vagy egzotikus helyen láttam, hanem – legyen bármilyen hihetetlen – Budapesten, az újjászületett állatkerti Nagytó és Sziklakert melletti sétányon. Igen, Uniós támogatással született újjá az állatkerti Nagytó és Sziklakert!

2010. október 29-én, pénteken, adták át a látogatóknak a Fővárosi Állat- és Növénykertben a felújított Nagytavat ás Sziklakertet. A rekonstrukció keretében az Állatkert két olyan kertrésze született újjá, amely történeti, illetve gyűjteményes kerti szempontból is komoly értéket képvisel, ráadásul természetes élőhelyként is szolgál. Az ünnepélyes eseményen Csomós Miklós, főpolgármester-helyettes, prof. Láng István, ökológus, akadémikus, Kósa Géza, a Vácrátóti Botanikus Kert vezetője és prof. dr. Persányi Miklós, az Intézmény főigazgatója mondott köszöntőt. A fejlesztést átfogóan a projekt vezetője, Zsigmond Vince ismertette, a fontosabb részletekről és az érdekesebb adatokról a Tervezők, illetve a zoológiai és a botanikai szakértő számolt be.

Európai uniós forrásokból finanszírozták azt a fejlesztést, amelynek keretében a Fővárosi Állat- és Növénykertben újjászületett a Nagytó és a Sziklakert. A védett gyűjteményes kertben, a Közép-Magyarországi Operatív Program keretében, a Nagytó, mint vizes élőhely rekonstrukciója és a Sziklakert, mint speciális élőhely átépítése valósult meg. A 314,5 millió forintos költségvetésű fejlesztéshez 283 millió forintot UMFT forrásból biztosítottak, a fennmaradó önrészt az Állatkert állta
A Nagytó újjászületése:
A rekonstrukció keretében a Nagy-tó víztömegét – elsősorban a meder mélyítésével –
megnövelték, de átalakították a vízáramlási rendszert, a vízgépészetet és a szűrőrendszert is.
A tóba érkező patakokkal kedvezően változtak a tó áramlási viszonyai, és a korszerű, kétkörös
vízforgatással jelentősen javult a víz minősége is. A meder új „agyagfeneket" kapott,
amelynek érdekessége, hogy az igen jó minőségű agyag a Keleti pályaudvarnál zajló
metróépítésből származik. Újra működik a tóba alázúduló egykori vízesés is. A százéves Kisszikla déli oldalán lezúduló víz nemcsak látványos, hanem az oldott oxigéntartalom növelésével a tó vizének minőségét is kedvezően befolyásolja, ami a korábbiaknál sokkal kedvezőbb életfeltételeket jelent a tóban élő állatok és növények számára. Emellett a vízforgatás révén csökken a vízfelhasználás és az üzemeltetés energiahatékonysága is kedvezőbb. A tó partját a korábbinál sokkal természetesebb módon alakították ki. A külhonos, gyomosító fajokat kizárólag honos fa és cserjefajok telepítésével váltották le, bemutatva a hazai vizes élőhelyekre jellemző természetes növénytársulások jellegzetes növényeit. A változatos partmenti növényzet búvó- és fészkelő helyül szolgál az itt élő állatoknak, így különösen a tó nyugati partjánál a fákon fészkelő, mentett állatkerti madaraktól származó félvad szürke gém- ás kormorán csapatoknak. A rendszer szabályozását újonnan telepített meteorológiai és vízanalitikai mérőműszerek segítik. A mért adatokat nem csak kiértékelik és tárolják, hanem az érdekesebbeket a tó közelében elhelyezett látogatói számítógépes terminálokon is megmutatják. Az átalakító munkák után nagy örömmel vették ismét birtokba a tavat a halak, teknősök, pelikánok, ludak és récék is, amelynek újonnan létesített parti

kilátópontjairól, illetve megújult sétányáról lehet gyönyörködni a vízparti világ nem mindennapi együttesének látványában.

A tóban és körülötte élő jellegzetes állatfajok:
Borzas gödény (Pelecanus crispus) Három méternél is hosszabb szárnyfesztávolságával a legnagyobb vízi madár. A szintén itt élő, nagyszámú rózsás pelikántól a fejtetőn lévő, üstökszerűen meghosszabbodott, puha tollairól kapta.

Mocsári teknős (Emys orbicularis) Magyarország egyetlen őshonos teknőse. Félő, hogy élőhelyeiről kiszorítják az úton-útfélen elhagyott, Észak-Amerikából származó hobbiállatok, a vörösfülű ékszerteknősök.
Szürke gém (Ardea cinerea) Az állatkerti Nagytó partján fészkelő, népes szürke gém kolónia egyedei mind az Állatkertben keltek és egykor mentett, felgyógyított szülőmadaraktól származnak.
Könnyebben felismerhető, Szép növények:
Nyári tőzike (Leucojum aestivum) Ártéri ligeterdőkben és mocsárréteken él. Fehér, harang formájú virágai áprilistól júliusig nyílnak. Védett!
Vesszős füzény (Lythrum virgatuni) Mocsári és ártéri társulásokban fordul elő. Élénk lila színű virágait megnyúlt, laza füzérekben július-augusztusban hozza.
Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) Tavak, állóvizek jellegzetes növénye. Levelei a víz felszínén lebegnek, pompás, nagyméretű virágai júniustól szeptemberig virítanak. Védett!
A Sziklakert átalakítása:
A Nagy-tó szomszédságában található Sziklakert rekonstrukciója során a sziklakerti jelleg erősítése volt a cél. A Sziklakert különböző részei egy-egy tipikus, a Budai hegyekre jellemző élőhelyet idéznek fel, a meszes sziklakibúvástól a szurdokerdőig. A Sziklakert nyugati részén ürömi márgából és budakalászi, édesvízi forrásmészkőből szélformálta sziklákra emlékeztető,

látványos „kőtornyokat" építettek. Az építést megelőzően a területről az értékes, védett növényeket kimentették és részben az Állatkert más részeire ültették át, részben később visszatelepítették őket. A nem őshonos, messze vidékekről származó növényeket átültették, illetve a gyomosító fajokat eltávolították. A területre a főváros környezetében is uralkodó, az itt kialakítotthoz hasonló élőhelyeken előforduló, mészkedvelő növénytársulások jellemző növényfajait telepítették be. A sziklák környezetében található nyílt- és zárt sziklagyepekbe betelepített növények szinte mind eredeti, természetes élőhelyekről származnak, több esetben építkezések révén megsemmisülésre ítélt területekről, mentési munka keretében kerültek az Állatkertbe. A mentett növények közül hazánkban több védett, illetve veszélyeztetett fajnak számít, mint Pl. a törpe nőszirom (Irispurnila). A sziklakibúvást keleti irányban a hazai karszt-bokorerdőkre jellemző fa és cserjefajok csoportja zárja, amelyet árnyasabb, párásabb mikroklímájú szurdokerdei környezetre emlékeztető növényvilág követ. Ennek meghatározó eleme a patak, amelynek felső szakaszát a hazai folyóvizek mentén előforduló védett struccpáfrányok tömege vesz körül. A vízfolyás feletti részen kora tavaszi hagymás növények sokaságában gyönyörködhetünk.

Sziklakertben megfigyelhető állatfajok:
Fali gyík (Podarcis muralis) Leggyakoribb hüllőfajunk nagyon kedveli a napsütést és a meleget, ezért általában forró sziklákon, köveken láthatjuk mozdulatlanul napozni. Mint minden hazai hüllőfaj, a fali gyík is védett.

Nappali pávaszem (Inachis io) Az egyik legismertebb hazai lepkefajunk. A szárnyakat díszítő,

kékes árnyalatú szemfoltok alapján könnyen felismerhető.
Ökörszem (Troglodytes troglodytes,) A Sziklakert fel-felbukkanó kis vendégei az énekes madarak. Külön öröm megpillantani az alig 10 cm testnagyságú, sűrű aljnövényzetet (p1. páfrányost) kedvelő ökörszemet.

A Sziklakert könnyen felismerhető növényei:
Apró nőszirom (Iris pumila). Szárazabb, nyíltabb területeken előforduló, alacsony termetű növény. Nagyméretű, igen mutatós virágai a lila, a sárga és a fehér különböző árnyalataiban, áprilisban pompáznak. Védett!
Tavaszi hérics (Adonis vernalis). Feltűnő sárga virágai március-május között helyenként nagy számban nyílnak. Elsősorban napsütötte, szárazabb gyepekben él. Védett!

A project nagyságát érzékeltetik az alábbi számok és tények:
314 millió Ft. a Nagytó és a Sziklakert teljes, nettó beruházási költsége,
283 millió Ft. az összköltségen belül az Európai Uniós támogatás,

31 millió állatkerti önrész,

8600 m2 területet érint a rekonstrukció, amelyből 5210 m2-t tesz ki a Nagy-tó víztükre,

900 m3 hozzávetőlegesen ennyivel nőtt a tó víztömege,
3500 m3 iszap, agyag került ki a mélyítés során a mederből,
2100 m3 agyag került beszállításra új szigetelésnek,
600 m2 sziklafelületet kellett újraszigetelni a Kisszikla oldalában,
130 faj lágyszárú növény került betelepítésre a Nagytó partján és medrében,
57 faj fásszárú növény került beültetésre a parton,
206 faj lágyszárú növény került beültetésre a Sziklakertbe parton,
39 faj fásszárú növény került betelepítésre a Sziklakertbe,
838 tonna budakalászi, sóskúti és ürömi mészkő került beépítésre a Sziklakertbe, illetve a tópartra.

A projektre az Új Magyarország Fejlesztési Terv Közép- magyarországi Operatív Programja keretében került sor.

dr. Persányi Miklós, az Intézmény főigazgatója a tájékoztató folyamán tréfásan azt mondta, hogy „nem kell trágyadombnak kinéznünk, azért mert állatkert vagyunk." Ezért kezdtem írásom a lány sétájával, mintegy igazolva a környezet hatalmas átalakulását. Érdemes felkerekedni, kimenni, sétálgatni a tó és sziklakert sétányain, élvezni a késő őszi melegséget, a vízesés hangját, miként tette az anonim lány.

Lantai József