Csáki LászlóCsáki László

A NextArt Galéria profiljában a meghatározó festészet mellett az animáció, a videó, a grafika, az installáció és a fotó is fontos szerepet kap.

  Csáki LászlóCsáki László

A NextArt Galéria profiljában a meghatározó festészet mellett az animáció, a videó, a grafika, az installáció és a fotó is fontos szerepet kap.

Németh Orsolya galériavezető rátalált arra a fiatal képzőművészre, aki a fenti művészeti ágakat egyszemélyben figyelemre méltóan műveli. Csáki László filmes alkotóként és reklámfilmesként is ismert, Költői képek c. kiállításán a film és videó mellett intarzia, krétarajz, hímzett, és fotó munkáit is megismerhetjük.

A galériába belépve az ajtóval szemközti falat három szemrevaló intarzia uralja, jobbra digitális képkeretben videómunka 29 tollrajz gyűrűjében, balról hímzett alkotás hívogat, a többi falfelületen fotók, Péterfy Bori klip tekinthető meg. Az igazi érdekesség az, hogy az előkészítő képi gondolatok is láthatók. Csáki fantáziáját szinte minden beindítja, kedvenc írói novelláitól a dalszövegeken, történeteken át a látott vagy hallott momentumokig, és mindezeket meg is örökíti műfaji és technikai határokat átlépve, keresztezve. Kiállításokon sokszor felötlik a látogatóban egy alkotás előtt állva, hogy vajon milyen élmény hatására vagy csak egyszerűen miért készülhetett a mű. Nos, sikerült érdekes gondolatokat megtudnom a művésztől, melyekből néhányat közkinccsé tennék. Kezdeném az egyik intarziával, melynek címe, hogy fognak hívni, ha híres jós polip leszek. Azt a pillanatot ábrázolja – nyilván tisztában volt vele ha már jós polip, hogy híres lesz – mikor választ, vagy stílszerűbben mondva megjósolja a Hans és Paul keresztenevek közül, hogy ő Paul lesz. Boros Bence barátja mesélt a polipról, és ahogy elmondta a sztorit, Csáki azt hitte, hogy ugratják, mivel annyira szürreális a történet. Egy polip az, aki megjósolja a mérkőzések történetét? Aztán utánanézett és valós, igaz a sztori.

Láthatjuk, ennek is egy történet az alapja, de nem egy leírt, hanem egy hallott sztori és önmagában is érdekes. Úgy érezte nemcsak ábrázolni kell a polipot, hanem valamilyen helyzetbe hozni. Hogy miért intarzia? Beleszeretett abba a minőségbe, amit az intarzia képvisel. Egy nagyon egyszerű élmény vezetette hozzá. Mikor lediplomázott 2002-ben, Jaltában egy hotel recepciós pultja mögött egy fal méretű intarziát látott, ami pusztán egy jaltai tájkép volt, semmi különlegesség, de olyan nagyszerű minőségben volt elkészítve, mintha fotó lett volna.

 Nagyon érdekelte, hogy működik ez a technika, utánanézett és az első munkát Bukta Imre workshopján együtt ragasztották föl. A folyamatos készítés alatt mindig tökéletesedett a technikája és most úgy érzi, hogy ez az anyag minőségében teljesen száz százalékos, és kellően kiokosodott ahhoz, hogy magabiztosan készítse. Az intarzia nagyon szép és méltatlanul elfeledett technika. Talán azért, mert nagyon sok emberben felidézhet olyan emlékeket, ami a szocreálhoz kötődik, ezért ódzkodnak tőle, holott nagyon régi, az elsők közötti ősi képzőművészeti technika. Érdekessége, hogy nagyon komoly a megjelenése és ezért olyan témát ábrázol, – például a polipot – ami a megjelenítés komolyságához képest kellően komolytalan.

Ilyen a papagáj is, aminek a csőrében egy égő papír van. Ennek konkrét novella az alapja, amit Zoltán Gábor írt, és a címe Kiflit venni. A novellában van egy rövid történet, hogy a villamosvezetőnek beugrik valami kép, hogy látott egy tűzoltó autót a ház előtt, és lehetséges, hogy egy papagáj hordott szét égő cédulát, és emiatt gyulladt ki a lakás. Leírva ez iszonyatosan költői, erős kép – egy papagáj égő cédulát tart a csőrében. A novellából kivett momentumot úgy érezte meg kell csinálni. Azért fehér alapú, hogy tényleg víziószerű legyen, amelyben a környezet nem annyira jellemző. Megjegyzem, hogy ez az alkotás Csáki egyik kedvence.

A monoszkóp megformálása, a Monoszkóp adásszünetre, azt hiszem nem is kellene mondanom, szintén élményhez kötődik. Gyerekkorában rengeteget nézte ezt a monoszkópot. Akkoriban nem volt folyamatos adás, sőt korábban kellett bekapcsolni a tévét, hogy bemelegedjen, és nehogy lemaradjon valamiről, nézte és várta a monoszkóp végét. Gyerekként a nagyon egyszerű konstruktív műszaki rajzszerű ábrába beleképzelt dolgokat, ami egyébként könnyen felfedezhető, hogy az ott egy orr, itt egy szem meg egy száj, szóval nagyon megindította a fantáziát. Azért került ide a kiállításra, mert fordítva működik mint a többi, azaz nem egy szöveg ihlette meg, hanem a kép indította meg a dolgokat az egyszerűsége miatt. És a monoszkóp mára már egy történelem, és azzal, hogy intarziában köszön vissza, örökre megmarad.

A következő intarzia a Csecsemőrobot, Német Gábor: Sötétkamra c. írása alapján készült. Ebben a novellában sok minden történik, de leír egy konkrét történetet a csecsemőrobotról, amit egy tudós talált fel. Szerinte a lányok közül nagyon sokan korán, 16-17 éves korukban vagy még korábban anyukák lesznek, ezért kitalálta a babát, amit ugyanúgy etetni meg itatni kell, ha viszont ezt nem teszik meg, akkor nem tönkre megy, hanem adott esetben egész éjszaka sír. A tudós fontosnak tartaná, hogy minden háznál legyen ilyen csecsemőrobot, mert talán megakadályozná a fiatalkori anyaság vállalását, átéreznék milyen súlya van. Mivel ez egy fikció, milyen lehet, hogy nézhet ki ez a robot, ezért kittszerű játékként oldotta meg. Vannak szájállások, hogy tudjon sírni, meg hangfal és különböző elemek, na és a baba, amit mindenki magának összeépíthet. Vizuálisan hogy ölt testet, ebben elmerülni nagyon abszurd dolog. Ugyanúgy lehet igaz is, mint amennyire nem.

Kedveli Bodor Ádámot és az írásait is, – mivel alapjában véve főként filmekkel foglakozik – az ő történeteiben mindig nagyon erős filmalapokat érez. Írásai szinte igénylik a vizuális megjelenítést, nem véletlen, hogy sok filmadaptáció készül műveiből. A Kutyaviadalok Dolinán, Rotundán és Dobrinban című elbeszélésében egy momentum ragadta meg a képzeletét. Ha filmet készítene az írásból, akkor ez az alkotás csak egy kellék lenne. Van egy kép az Odessa Serafim nevű hölgyről, akit a kisvárosban a helyi fodrász által rajzolt fantomképként kiplakátoznak. A novellában le van bontva, hogy a vérdíj 75 dollár, azaz 1.5 millió lei, azaz ¼ milliárd ukrán kupon, azaz 100000 új forint, azaz kisebb csapat harci kutya Bob Sinetar tenyészetéből …, mert hogy ezen a környéken nagy divatja volt a kutyaviadaloknak és szinte emberléptékben mérték a kutyák árát. Le van írva, hogy ukrán pártában ábrázolták, a haját nagyon kidolgozták, mivel fodrász volt a rajzoló. Csáki megpróbálta egy fodrásznő szempontjához mérten, kissé maivá tenni ezt a fantomképet. Követi az ilyenkor általános fantomkép ábrázolást, de technikailag viszont műhímzést alkalmaz, ami talán rézkarcszerű érzetet ad. A novellában a fantomképet fénymásolással sokszorosították, ezért gondolt a hímzéssel készített vonalvezetésére.

Szereti a műfaji és technikai határokat átlépni, nem tudja megfogadni a mestere Szirtes János tanácsát, hogy egy dologban kellene elmerülni. Van egy belső ritmusa, aminek utána kell menni, hiszen a filmhez képest az állókép teljesen más gondolkodást követel.

Az egyik 160×160-as fotónak Száguldunk és félünk a címe a szolgálunk és védünk szlogen alapján, melyet a futárok használnak egymás között. Elsősorban a pizzafutárok motorján lehet látni ezt a feliratot. Ebben a jelenleg négy képből álló sorozatban a motorjaikat fotózta le Horváth Árpáddal közösen. Feltűnt nekik, hogy a futárok addig hajtják a motort, ameddig lehet, és néha mondhatnánk lélekvesztő állapotba kerül, a munka során teljesen elhasználódik. Fehér háttér elé betolták a motorokat és egy objektív képet készítettek róla. Felnagyították, hogy láthatóvá váljon mi lett belőle, mivel valószínűleg hamarosan a roncstelepre kerül. A galériában kiállított fotón az egyik legszebb példányt mutatja be, ahol a motoron szinte minden törött, az összes részlet a celluxozások, ragasztások, törött műanyagok ragyogóan láthatók, csak a csoda tartja egybe, de még mindig munkaeszköz és valaki ezzel keresi a kenyerét. Kiemelték az utcáról, hogy figyeljük meg, mi történt rajta.

Folytathatnám még a gondolatok sorozatát a Péterfy Bori klip feldolgozásával, de az ismertetést inkább a művészre hagynám. Csütörtökön, november 18-án 18 órától kiváló alkalom nyílik arra, hogy értő kommentárokkal kísérve nézhessék meg a hamarosan záródó kiállítást és az alkotóval is beszélgethessenek: Csáki László tart tárlatvezetést saját munkáiról és mesél a képek mögött megbújó történetekről. Pénteken, november 19-én 19 órától filmvetítést tartanak Csáki László rövidfilmjeiből válogatva. Ritkán látható filmek kerülnek vetítésre, többek között a híressé vált Fluxus hajfény, a Hangya és tücsök Hajnóczy Péter-féle verziójának feldolgozása, két kréta-animáció: a Napok, melyeknek értelmet adott a félelem és Darazsak, ludak, körtefa, az Idegen szokás című kísérleti film, végül pedig Csáki legújabb filmje, a Bádogváros, mely a 41. Magyar Filmszemlén a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat nyerte el.

Meg kell jegyeznem, hogy a NextArt galéria elsősorban a hazai kortárs képzőművészet újabb nemzedékére fókuszál, akik fiatal koruk ellenére rangos képzőművészeti díjakat mondhatnak magukénak. Igazán látványos a művészeinek díjazása, érdemes feleleveníteni –  Albert Ádám: Essl Award I. díj, Derkovits-ösztöndíj – Csáki László: Stúdió-díj 2009, Derkovits-ösztöndíj – Csató József, Hatházi László András: STRABAG alkotói díj, Derkovits-ösztöndíj – Horváth Dániel: Esterházy-díj, Essl award, Derkovits-ösztöndíj – Kostil Danila: ARC díjak – Koralevics Rita: Az év grafikája 2009, Derkovits-ösztöndíj. Művészeik eltérő megközelítésekben és médiumokban dolgoznak, ugyanakkor közös bennük a kép kulturális funkciójának újraértelmezése, különböző hagyományok és technikák mentén történő továbbgondolása. A NextArt alapkoncepciója, hogy olyan tendenciákat, egyéni utakat és jelenségeket mutasson be, amelyek a festészet, a képi és a mozgóképi gondolkodás lehetséges útjai és értékei számára meghatározóak lehetnek. Csáki László tökéletesen illik a képbe. A galériában néhány filmkocka látható a Hangya és tücsök filmből. Ezt csak azért említem, mert hiszem és bízom benne, hogy Csáki Lászlónak nem kell üzennie La Fontaine-nek, hogy ……!

Gondolom mindenkinél leesik a tantusz, mit kell behelyetesíteni a kipontozott részre.

Csáki László – Költői képek

NextArt Galéria 1054 Budapest, Aulich u. 4-6.

nyitva: kedd-péntek: 12-18h, szombat:10-14h

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük