Mindig az arány számít!

 Szinetár Miklós legújabb könyvét nem elég egyszer elolvasni. Lehet, de nem elég! Az alcíme: „Önéletrajz-szerűség és egyebek” szerint talán a szerző maga is bizonytalan volt, hogyan tudná a legjobban megragadni, összefoglalni a lényeget. Legyünk merészek és a következő kiadásoknál javasoljuk neki az Ön- helyett a MIéletrajz megnevezést! Mert ebben a kötetben benne vagyunk valamennyien. Elsőbben is Szinetár Miklós maga, rengeteg művész, a munkatársai, és bizony mi, az olvasói, akik a leírtaknak – az 1957-től a rendszerváltásig terjedő időszaknak – már tanúi voltunk, vagyunk.

Az élet és a történelem nagy pillanatait mikrotörténetekkel magyarázza, hogy érthető legyen. Nem olyan drámaiak a történések, mesél érdekes élményekről, hiszen – úgy érzi – nem panaszkodhat, nagyon eredményes és szép az élete! Szilárd álláspontja szerint, az IS a fontos, nem a CSAK! Mi pedig, miután már elolvastuk ezt a könyvet, állításával egyet fogunk érteni. Ahogyan ő rendezőként, az István a Király operaházi felújításakor igazad adott annak az Istvánnak, aki egy csomó bűnt elkövet, és megérti Koppányt is, aki lázadásával csak azt szeretné érvényesíteni, ami meggyőződése szerint a legjobb ennek az országnak.

Bizonyára sokan vagyunk, akik egy könyv olvasását a tartalomjegyzéknél kezdjük. Itt az a feltűnő, hogy a harminc címet felsoroló jegyzékből csak kettő kapta híres ember nevét. Fényes Szabolcs és Aczél György. Mindkettőjüket sikerült egyetlen mondattal jellemezni. Fényes Szabolcs: Szerette az életet, szerette az embereket, szerette a művészeket. Aczél György: Ennek a korszaknak fontos szereplője – és az életemnek is. Szinetár Miklós élettapasztalata gazdag. Megállapítása a szabadság – demokrácia – érdek viszonyáról, több, mint figyelemre méltó. A könyv fő témája, a művészpályára való visszaemlékezés, nem véletlenül kezdődik a Fényes Szabolcs fejezettel, és mindjárt van is benne egy erős mondat: Az életemet végigkísérte, hogy több kezdeti „ellenségemmel” lettem nagyon jó barát. Ennek az állításnak majd számos igazolását találjuk. Annak ellenére, hogy akkortájt a feljelentések írása nálunk virágzó iparág, a legtöbb írója nemcsak rosszindulatú, de még tehetségtelen is volt. Talán ennyiből már kiderül, hogy a bölcs életlátással és – nem mellesleg – finom humorral megírt könyv összes fejezetének részletes taglalására nem vállalkozhatunk. Ugyanakkor pedig egy-egy 1958-tól máig érvényes megállapítás mellett sem mehetünk el szótlanul, mint például: „…nálunk a politikai érdekek gyakran írják felül a valóságos értékítéletet.” Oda kell figyelnünk minden elejtett mondatára, melyet viszont száz-és száz, ugyancsak őszinte, de roppant szórakoztató követ. Hogyan menti meg önfeláldozó módon Ilosfalvy Róbert a feleségét, Házy Erzsébetet? A történetek egymásutánja a Budai Vártól Hanoi-ig, a névsor Horthytól Fidel Castróig, és még tovább is terjed. Kulisszatitkok a zenés színpad világából, melyek mindig érdeklik a nézőt, de szinte soha nem kapja meg. Most itt van egy sereg – első kézből! Sikerek és kudarcok, a kultúra akkori állapotának pontos helyzetképe – kínálja az összehasonlítást napjaink eseményeivel. No és a szereplők: Honthy Hanna, Latabár, Feleki Kamill, Domján Edit, Agári Gábor, Dayka Margit – micsoda névsor! Melléjük a könyvben korabeli fotók garmadát találjuk. Sajnos a minőségük változó, bár lehet, hogy ezt nem a fényképész, hanem a nyomda technikájának számlájára kell írni.

Írói bravúr, amint a mesélés, anekdotázás közben fel-fel bukkannak gondolatok, melyek az olvasóban majd biztosan tovább élnek. „Törvényszerű, hogy minden forradalomnak terror a vége?” De a megválaszolásban segít is egy olyan mondattal, ami nála vezérelvnek számít: „Azt hiszem, itt is, mint mindenben, az arányok számítanak…”

Egy önéletrajzból nem hiányozhatnak a magánélet eseményei. Ez is jellemezhető egyetlen szóval: őszinte! Szerelem volt az operafilm: Mozart és a Cosi fan tutte, a TV-sorozat: a Rózsa Sándor, mely megadta az 50 év óta máig kitartó igaz szerelemet Hámori Ildikóval! Amiből erőt meríthetett a harcokhoz, hiszen a Magyar Televízióban és a Szegedi Szabadtéri Játékoknál fő célja volt, hogy remekműveket vigyenek el a nézőkhöz, közérthető formában, emeljék általuk az ország gondolkodási színvonalát! Mindezt úgy, hogy miközben akik ezen dolgoznak, még jól is érezzék magukat.

A tapasztalt rendező jól látja a visszásságokat is. Volt, amikor több, különböző stúdióban készültek a filmek. Ha az egyik nem fogadta el a tervet, hat másiknál lehetett próbálkozni. Ekkor a magyar film sorra nyerte a rangos nemzetközi díjakat. Most egy döntőbizottság működik, az eredmény… vitatható! A filmekről szóló, szórakoztató történetek közé is becsempész egy lényeges mondatot: „…én mindig a szegényeknek, a veszteseknek, a megtámadottaknak, a nehezebb helyzetben lévőknek drukkolok. […] Ez számomra a baloldaliság lényege, és nem az, hogy melyik párt éppen mit mond.” A színházakról és Aczél Györgyről szóló fejezetre különösen igaz, hogy nem elég egyszer elolvasni! Talán itt tudunk meg legtöbbet a szerzőről, magáról – no meg másokról is. A korról, azokról a viszonyokról, amiben az emberek akkor éltek. Meglepetés ajándékot is kap az olvasó. A fejezet végén van egy QR kód. Az Aczél Györggyel készült utolsó interjút lehet megtekinteni, érdemes rászánni az időt!

A sokszor igencsak elgondolkodtató események felidézése mellett a visszaemlékezések sorát könnyedebb témák is gazdagítják. Lehetőségünk nyílik arra, hogy a sikeres rendező, televíziós személyiség, színházigazgató szemével láthassuk meg a világhírű, nagy fesztiválok apró kis titkait. No meg Pestről is néhányat. Ki emlékszik már arra, mi volt az Ódry tál az egykor volt Bástya étteremben? Itt, most nem áruljuk el. Helyette inkább valami mást. Mert azt is kevesen tudják, hogy a nagy sikerű musical, a Kabaré fordítója, a darab szövegének írója is Szinetár Miklós volt, nem csak a rendezője. Fel is kavarta vele az állóvizet. Ha pedig itt Pesten az idő kerekei akkor csak egy picit is lassabban forognak, ma talán az okkal sokat vitatott minőségű és elhelyezésű helyett egy nagyszerű, tágas, minden szakmai szempontnak tökéletesen megfelelő, központi helyen álló Nemzeti Színházunk van a mostani gödör helyén!

Akik úgy gondolják, kár volt itt abbahagyni a mesélést, vigasztalódjanak! Ha szerencsénk van, lesz még folytatás.

Szinetár Miklós

                        SZINETÁR 2.

                        Önéletrajz-szerűség és egyebek

Free Sprint Publishing

ISBN 978-615-6713-02-5

Faktum Print Nyomda