A ÉrMeháló.hu körkérdést a keresztény vállalkozókat tömörítő ÉrMe Üzleti Hálózat szerveződésének tagjaihoz azzal kapcsolatban, hogy milyen a keresztény vállalkozó és miben különbözik a nem keresztény vállalkozótól. A válaszokból szemezgettünk.

 

A ÉrMeháló.hu körkérdést a keresztény vállalkozókat tömörítő ÉrMe Üzleti Hálózat szerveződésének tagjaihoz azzal kapcsolatban, hogy milyen a keresztény vállalkozó és miben különbözik a nem keresztény vállalkozótól. A válaszokból szemezgettünk.

 

A honlap szerint a válaszadók három fő elvárást fogalmaztak meg a keresztény vállalkozókkal szemben. Ezek közül az első csoport az általános vállalkozói tisztességgel függ össze: tartsuk be a törvényes kereteket, ne trükközzünk, ne ügyeskedjünk mások rovására, hosszú távon próbáljunk sikeresek lenni. Az elvárások másik csoportja az emberi kapcsolatokkal hozható összefüggésbe: vegyük figyelembe embertársaink igényeit, azokét is, akikkel üzleti, illetve munkatársi kapcsolatba kerülünk. Emberi kapcsolataink tekintetében folytassunk erkölcsös életvitelt, a magánéletben éppúgy, mint az üzleti és munkakapcsolatokban. A harmadik elvárás, hogy tudatos kereszténynek kell lenni: keresztény vállalkozóként is szembesítenünk kell magunkat lelkiismeretünkkel, a szeretetre vonatkozó jézusi tanítással. Nem biztos, hogy ebből minden helyzetre érvényes szabálylista fogalmazható meg, de a folyamatos mérlegelés és lelkiismeretvizsgálat mindenképpen kötelesség.

Ujváry András szerint egy keresztény vállalkozó nem fél kimondani, hogy a szeretetet tudatosan használja munkájában. A „szeretet" szó furcsán hangozhat az üzleti életben, de ha megnézzük a munkatársak motivációjáról vagy az ügyfélkapcsolatról szóló sikerkönyveket, akkor mindegyik ezt a témát kerülgeti, csak nem mondja ki, mert ez nem megszokott. Pedig ha mélyen belegondolunk: ha szeretem a munkatársaimat, nem zsákmányolom ki őket, nem ordibálok velük, megfelelő munkakörülményeket biztosítok számukra. Ha szeretem az üzletfeleimet, nem verem át őket, nem adok rossz minőséget és hosszú távú kapcsolatra törekszem. Ez nem azt jelenti, hogy naiv vagyok: nem üzletelek azzal, aki átver, és eltanácsolom azt a munkatársamat, akinek az értékrendje nem egyezik meg az enyémmel. Nem bántom őket, hanem elkerülöm. Ezzel Ujváry András nem állítja azt, hogy a nem keresztény üzletemberek becstelenek lennének, de egy kereszténynek a szeretet parancsa mindig jó irányt mutat.

A keresztény vállalkozó biblikus alapelvek szerint vezeti a rábízottakat; példát mutat minden területen, amit elvár másoktól, felelősséget vállal a beosztottjaiért; Jézushoz hasonlóan nem konfliktuskerülő, szeretettel, de szembesít, ha szükséges; fegyelmezi saját magát, tanítható és képzi magát folyamatosan; mások segítése a szívéből jön, nem divatból, nem csak PR célokból és alázat jellemzi – vélekedik Szabó László.

Paál András úgy gondolja, hogy a keresztény vállalkozó hajlandó megérteni és együtt élni azzal, hogy a mai gazdaság szereplőjeként elkerülhetetlenül rossz folyamatokat (is) segít, és ezért a lehetőségek és az ideális közti kötéltáncot akár személyes, akár családi, akár cége jövőjének háttérbe szorításával is élhető egyensúlyban akarja tartani. Közösségi és egyéni énjének keresztjét az egyik vállán, a hosszútávú-örök létezés keresztjét a másik vállán egyensúlyozza, és tudja-érti, hogy miért így a legkönnyebb mindenkinek. Nem gondolja ugyanakkor, hogy csak a hozzá hasonlókkal kellene klánt alkotva biztonságban éreznie magát, ezért több olyan partnere, barátja, társa, ismerőse, kapcsolata van az ellentétes értékrendekből, mint sajátjából.

A ténylegesen kereszténynek nevezhető vállalkozás működésében felismerhetőek a tulajdonos vagy vezető neveltetése során belé ivódott magatartásformák és erkölcsi normák – írta a kérdésre Diós János. Szerinte ez a mindennapi életben úgy realizálódik, hogy becsületesen bánunk mindenkivel, pontosan elszámolunk egymással, betartjuk a jogszabályokat, nem „ügyeskedünk" sem egyéni, sem szervezeti szinten. Felelősséget vállalunk döntéseinkért, tetteinkért, hosszú távon gondolkodunk és tevékenykedünk. Nem tűnünk el egyik pillanatról a másikra a piacról.

Király Endre azt mondja, hogy nem lehet egy listával elintézni a kérdésre adott választ. Külön kérdés például az, hogy mitől keresztény maga a cégvezető, valamint hogy miként jelentkezik, működik az egyes cégen belüli területeken a keresztény lelkület.

A keresztény vállalkozó elsősorban jó gazda – fogalmaz Antolik Gyula. Tevékenységével értéket teremt, a profit másodlagos helyen van, bár számára ugyanolyan fontos, mint más vállalkozások életében. Vállalkozását törvényes keretek között működteti. Természetesen megfizeti az adókat és a tartozásait. Megbecsüli a munkavállalóit, képzi őket és megfelelő munkakörülményeket teremt.Üzleti partnereivel nyílt és egyenes kommunikációt folytat. Ajánlataiban kerüli az „apró betűs" részt, tartja az adott szavát, becsületes ember, de nem naiv.

Márialigeti József szerint a keresztény vállalkozó abban különbözik a más egyéb vállalkozóktól, mint amiben egy keresztény ember a más egyéb emberektől. A megrendelőkkel, partnerekkel, munkavállalókkal, állami szervekkel és hatóságokkal mind-mind mint a felebarátjával bánik. A legnagyobb különbség keresztény és nem keresztény vállalkozó között talán az, hogy előbbi ismeri gyarlóságait, és igyekszik levetni őket, lelkifurdalása van.

A keresztény vállalkozó alapból úgy áll egy üzleti partnerhez, akár új, akár meglévő, hogy figyelembe veszi az ügyfél, illetve a partner érdekeit, egy üzletkötésnél win-win szituációra törekszik, és ezt őszintén és nyíltan el is mondja a partnernek – vallja Lengré Tamás.

Magyar Kurír

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük