MÚZEUM/CAFÉ-DÍJ — hatodik alkalommal három kurátornak

A három díjazottA 2007-ben, a Szépművészeti Múzeum által alapított, nemzetközi elismerésekkel kitüntetett múzeumi folyóirat, a MúzeumCafé idei díjazottjai: Jerger Krisztina, Rényi András és Százados László. Ők rendezték ugyanis a Magyar Nemzeti Galériában A túlélő árnyéka – az El Kazovszkij-élet/mű  kiállítást, amit a nagyszámú közönség 2015 novemberétől 2016. február 14-ig láthatott.

 

A három díjazottA 2007-ben, a Szépművészeti Múzeum által alapított, nemzetközi elismerésekkel kitüntetett múzeumi folyóirat, a MúzeumCafé idei díjazottjai: Jerger Krisztina, Rényi András és Százados László. Ők rendezték ugyanis a Magyar Nemzeti Galériában A túlélő árnyéka – az El Kazovszkij-élet/mű  kiállítást, amit a nagyszámú közönség 2015 novemberétől 2016. február 14-ig láthatott.

 

A díjak

A díjátadón Gréczi Emőke, a lap jelenlegi főszerkesztóje laudációját hallhattuk a – sajnos, már nem látható – tárlatról, az év legnagyobb múzeumi teljesítményéről. A közeli, lezárt El Kazovszkij életmű végre megkapta a neki járó reflektorfényt a nagyszerű kurátorok munkája révén. Jerger Krisztina, Rényi András és Százados László hármasa megismételhetetlen élményt nyújtott, amelyben Rényi karmesterként, Jerger az egyéni látásmódján keresztül, Százados pedig a fiatal szubkultúra ismerőjeként varázsolt ünnepet a művész életművéből. Ekkora visszhangot kiállítás aligha teremtett. Említendő még Siklós Péter, az El Kazovszkij Alapítvány elnöke is a Dzsan-panoptikumok építészeti megoldásaiért. A www.muzeumcafe.hu weboldalon megtekinthető a december 10-i beszélgetésük El Kazovszkijról.

 

Martos Gábor (a MúzeumCafé alapító főszerkesztője) külön-külön faggatta a kurátorokat, hiszen El Kazovszkij nem csupán egyetlen generáció művésze volt. Rényi András – mint mondta – nem kifejezetten rendező és kurátor, inkább tanár, de a látványosságra helyezte a hangsúlyt. Jerger Krisztina szerint El, a művész, mindenkinek hiányzik, a kiállítás elkészítése egyszeri, fantasztikus élménye volt. Százados László a Dada-anyagba más művészeket is bevont, a közönség pedig „ráharapott". Nem véletlen, hogy mintegy 30 ezer látogatót vonzott a sokszínű kiállítás – és nem csupán El Kazovszkij információs hálózatán belül. Mintegy 400 munka szerepelt, azonban az Alapítvány lajstromozása még tart, s ebből eddig nem derült ki, hány művet (talán 3-4 ezret) hagyott hátra. A kiállítás az életműből csupán metszetet adott, és általában nem követte az alkotói szakaszok időrendi sorrendjét.   

 

Jerger Krisztina a személyes barátságukról beszélt, szerinte sikerült a kapcsolatukat visszaadni. Többször dolgozott élő művészekkel, akikkel a kiállítás mindig kitárulkozást jelent, de ez a rendezés „a szíve csücske" volt. Rényi itt nagyzenekart irányított, és mindenki a saját „hangszerén" szólalhatott meg. Sokaknak egy életre élményt adott a bemutatás sűrű levegője.

 

Százados László véleménye, hogy a kortárs művek befogadása mindig kérdéses. Ezúttal viszont az egész város beszélt róla. Vegyes médiumokat és látogatókat tudott megnyerni, holott ismét kicsúsztak az időből. A tervek között van az időközben elhunyt Atalai Gábor bemutatása. A többekről megfeledkezni látszik a szakma.

 

Rényi András szólt még a személyes vízióiról, miután 10-15 éve foglalkozik El Kazovszkij munkáival. Az idő sürget: újabb OTKA-pályázathoz vár pénzt, amivel a Kádár-korszak legendás avantgárdja, Kondor Béla jelentős életművét kellene végre feldolgozni. Ugyanakkor adósak maradtak az El Kazovszkij-katalógussal is, mert a kiállított 400 mű csak töredék. Az Alapítvány anyagi kereteiből erre nem futotta. Amennyiben legalább 600 példányra akadna megrendelő, a hatalmas nyomdai költségek jórészt fedezhetők lennének. A katalógus kiadásának feltételei: a gondosan ellenőrzött adatok mellett a megfelelő esszék megírása is. Szerencsére a 400 művet a múzeum lefotózta, azzal már nincs gond. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Várfok Galéria (ahol több Kazovszkij kiállítás is volt) április 7-én árverésre bocsátják néhány alkotását. Remélhetőleg ettől az árak elindulnak felfelé.

 

Újdonság az El Kazovszkij-kiállításról a számítógépes program 5D-s life változatban. Négyórás filmmel bejárható az egész tér-dokumentáció. Rényi emlékezik a művész 1995-ös tárlatára a Műcsarnokban. Kazovszkij mindig ott ült egy sarokban, és a látogatókat figyelte. Kíváncsi volt, miként nyilatkoznak róla. Vajon mit szólt volna a legutóbbi kiállításhoz? Hitte, hogy a munkáit csak ő maga tudja értelmezni. Ritka művész, aki bármikor képes volt kezében tartani a teret.

 

Jerger Krisztina megjegyezte, ha El itt volna közöttünk, talán nem is tetszene neki a dolog.

A kurátorok ezután kiválaszthatták, hogy három (egyenként hétkilós) díj közül melyiket bírják hazacipelni.

 

DOBI ILDIKÓ