Néma jelek

 

2010. március 19-én a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében megnyílt a Néma jelek nemzetközi kiállítás az (in)tolerancia, a másság és a társadalmi elfogadás/elutasítás fogalmainak, kortárs jelenségeinek képzőművészeti reflexióit mutatja be.

 

2010. március 19-én a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében megnyílt a Néma jelek nemzetközi kiállítás az (in)tolerancia, a másság és a társadalmi elfogadás/elutasítás fogalmainak, kortárs jelenségeinek képzőművészeti reflexióit mutatja be.

A Tavaszi Fesztivál két kiemelt témájához is csatlakozó programnak ("Roma témák a képzőművészetben" és a "Vendégünk Dánia"), azonban nem az aktuálpolitikai vonatkozások bemutatása az elsődleges célja. 

A művek többsége absztrakt módon reflektál az Európában élő kisebbségi csoportok és a többségi társadalom közti viszonyra, az időről-időre tapasztalható, a kisebbséget érintő elutasító, negatív előítéletekre és sztereotípiákra. A Néma jelek úgy közelít a felvetett témához, hogy kitágítva a horizontot nem csak a mai társadalom konfliktusaira, kortárs problémáira figyel. A kiállított művek, és a kapcsolódó filmprogram segítségével azt mutatjuk be, hogy a különböző időkben és terekben fennálló viszonyok kisebbség és többség között komplex, sokrétű kapcsolatok, amelyeknek ugyanúgy része lehet a büszkeség, mint az esetleges kirekesztés.

A kiállítás címe nemcsak a kisebbségben élők, a „jeleket adók" kirekesztettségére, hanem a „jelvevőkre", a többség sokszor nehézkes, vagy eredménytelen problémamegoldására is utal. A képzőművészeti élet szereplőinek téma iránti érzékenysége olyan – országtól, régiótól, nemzetektől is független – felelősségvállalást is jelent, mely nemcsak a kiállító terem, hanem a mindennapok kontextusában is érvényesülhet.

A kiállítás egyik előképe a dániai Aarhusban 2004-ben megrendezett Minority Report:

Challenging Intolerance in Contemporary Denmark (Kisebbségi jelentés: Az intolerancia ellen a kortárs Dániában), mely az ott élő etnikai kisebbségeket érő intoleranciával foglalkozott úgy, hogy egyúttal bemutatta azt is, hogy „a deklaráltan demokratikus elveken működő jóléti államok" felismerik és felvállalják a multietnikus társadalom megoldásra váró problémáit és hiányosságait. 

A kiállításon a mai, európai kontextusban kikerülhetetlen roma-témán kívül helyet kapnak a menekültek, a bevándorlók, a diktatúrák, a társadalmi elnyomás kérdései is.

1998-ban, Maria Papadimitriou által létrehozott T.A.M.A. project (Temporary Autonomous Museum for All, „Ideiglenes Autonóm Múzeum Mindenkinek") alapja, az Athéntől 10 kilométerre, félig nomád körülmények között élő roma közösséggel való interaktív kapcsolat. A helyi lakosokból, művészekből, építészekből álló közösség a 25. Sao Pauloi Biennálén mutatkozott be először. 2009-ben a Lyoni Biennálé alkalmára készítette el olasz kurátorokkal a „Side Effects" című projektjét.

Tamara Moyzes TV t_error című installációja a cseh társadalom romákkal való együttélését dolgozza fel szarkasztikus, provokatív módon. Moyzes videójának szereplői az arab öngyilkos merénylőket imitáló – így az arabokkal kapcsolatos sztereotípiákra reflektáló – romák, akik az „utca emberének" véleményével együtt jelennek meg. A mű szándékoltan nyers és amatőr stílusával a tömegmédia, legfőképpen a televízió többségi társadalomra ható befolyását reprezentálja. A cseh kontextust Moyzes az installációjában a magyarországi romákkal kapcsolatos dokumentumfilmekkel egészíti ki.

A lengyel Anna Molska és Wojtek Bakowski 2009-es videómunkájában, a Completed-ben a lengyel bemowoi reptér kifutópályáján, az erre a célra Molska által tervezett kerekes-székekben mozgó férfiakat láthatunk, amint azok „egyénre szabott", mp3-ban kapott, csak általuk hallható utasításokat követnek. A mű az elszigetelődést, a közösséghez tartozás és az egyedüllét kontrasztját drámai, érzékeny és elvont módon közelíti meg. A Trafó Galériában 2008-ban egyéni kiállítással bemutatkozó Joanna Rajkowska az egyetemen Uhyst Refugee Asylum / Uhyst menekülttábor című, fotósorozatból és videóból álló projektjét mutatja be, amely egy ma üresen álló, egykori internátus tereire épül. A régen arisztokrata családok fiainak tanítását szolgáló iskola elhagyott, kiürült épületének betelepítésével játszó munka a globális és lokális helyek problémájára hívja fel a figyelmet.  A munka egyszerre alapoz a történeti tényekre (népszavazás egy menekülttábor felépítéséről) és egy elképzelt, hipotetikus jövőképre: a szászországi Uhyst-ban található iskolaépületbe Rajkowska egy menekülttábort „rendezett be". Kiválasztotta azt a húsz országot, ahonnan a legtöbb menekült érkezik Európába, és gazdasági fejlettségi szintjük szerint osztotta el közöttük a termeket: a legszegényebbek kapták a legrosszabb állapotú szobákat. Az egyes országok szobáiban elhelyezett gót betűs felirat az iskola archív dokumentumaira, az európai, pontosabban a német kultúrára utal. A németes rendre reflektáló feliratok azt is sugallhatják, hogy az elképzelt menekülteknek különböző asszimilációs elvárásokkal is szembesülniük kell.

A sorozat a jóléti államok és a harmadik világbeli országok közötti, menekültek és bevándorlók tömegein keresztül folyamatosan jelen levő, konfliktuózus kapcsolatot szimbolizálja.

Hasonló témát dolgoz fel a török származású, Bécsben élő Songül Boyraz rövid videója, a 'We Become Austrian' is: a frissen osztrák állampolgárságot kapott bevándorlóknak a bécsi Városházán évente megrendezett ünnepségébe nyerünk bepillantást. A rendezvényen a friss osztrákok azt ünneplik, hogy hivatalos tagjaivá váltak az új társadalomnak és nemzetnek, elfogadva annak nyelvi, viselkedési, kulturális és vallási normáit. Mit jelent az új nemzetiség az új osztrákoknak? A különböző etnikumú, kultúrájú, vallású emberek új állampolgárságuk „birtokában" optimistán néznek a jövőbe. (Boyraz egyik videóját bemutatták az említett Minority Report kiállításon is.)  

A Kölnben élő magyar származású Szolnoki József oknyomozó „heraldikusként" kutatja a Pécs környéki épülethomlokzatokon látható „hibás" magyar címereket. A nemzet szimbólumait, – mit sem törődve a politikai változásokkal – egyszerűn elfelejtették kicserélni, illetve sok esetben praktikus és költségkímélő okokból kifolyólag a leragasztás és az átfestés módszerével éltek. A szakértőkkel és helyi lakosokkal készített interjúkból a rafinált átalakítási megoldások megismerése közben, kihallatszik az egyes címerváltozatok által szimbolizált történelmi korokhoz való ragaszkodás is.

A kiállítás kurátora: Lázár Eszter, kurátor asszisztens: György Eszter.

http://www.mke.hu/

A tárlat 2010. március 19-től április 17-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, 1062 Budapest Andrássy 69-71. alatt tekinthető meg.

Lantai József