NEMES MARCELL, A GYŰJTŐ ÉS MECÉNÁS — El Grecótól Rippl-Rónaiig
6 perc olvasás
El Greco: TanulmányfejA Szépművészeti Múzeum
ezúttal a legnagyobb magyar polgári mecénásnak és híres gyűjtőnek, Nemes Marcellnek állít emléket 2012. február 19-ig tartó kiállításán mintegy 120 mesés értékű képzőművészeti alkotással, amelyek egykor a tulajdonában voltak, s végül elajándékozta ezeket nemcsak magyar, hanem külföldi múzeumoknak is. Csupán a Szépművészeti Múzeumnak ötven értékes műtárgyat adományozott!
El Greco: TanulmányfejA Szépművészeti Múzeum
ezúttal a legnagyobb magyar polgári mecénásnak és híres gyűjtőnek, Nemes Marcellnek állít emléket 2012. február 19-ig tartó kiállításán mintegy 120 mesés értékű képzőművészeti alkotással, amelyek egykor a tulajdonában voltak, s végül elajándékozta ezeket nemcsak magyar, hanem külföldi múzeumoknak is. Csupán a Szépművészeti Múzeumnak ötven értékes műtárgyat adományozott!
Nemes Marcell (1866 Jánosháza -1930 Budapest) különös ember volt. 1883-tól Budapesten telepedett le, szén- és fakereskedéssel foglalkozott, később bányavállalkozásai voltak, de maga is rajzolgatott. 1904-től vásárolt képeket a Magyar Szalon kiállításáról. 1905-től a müncheni Julius Böhler műkereskedő legjelentősebb ügyfele lett. 1906-ban adományozott először festményt a Szépművészeti Múzeumnak. A Japán Kávéház művészasztalának vendégeként személyesen ismerte a 20. századi eleji magyar művészeket. Többek között barátjának mondhatta Ripp-Rónai Józsefet. Adományaiért 1908-ban királyi tanácsosi címet kapott. A Szépművészeti Múzeum 1909-ben és 1910-ben kiállítást rendezett Nemes Marcell akkor már tekintélyes gyűjteményéből. 1910-ben nyerte el a nemesi címet „Jánoshalmi" előnévvel. 1909-ben és 1911-ben a müncheni Alte Pinakothek állította ki arra érdemes gyűjteményét. Ebben az évben 80 műtárgyat (köztük egy Tintoretto festményt) ajándékozott Kecskemét városának, ezzel képtárat alapított, amiért díszpolgári címet kapott. Közben jelentős tárgyakkal járult hozzá az Iparművészeti Múzeum anyagához is. Amikor a madridi Pradónak adott képeket, elnyerte a Katolikus Izabella rendet. 1915-ben a Sáros megyei falvak javára rendezett árverést a saját tárgyaiból. 1917-ben megvásárolta az érdi Sina kastélyt és a szentendrei Pap-szigetet, ahová művésztelepet tervezett. 1918-ban fényűző palotát vett és rendezett be Münchenben, majd a Starnbergi-tó partján a tutzingi kastélyban, sőt Garmisch-Partenkirchenben vadászkastélyt is vásárolt. 1920-ban megalapította a Szinyei Merse Pál Társaságot, tagjainak díjakat és ösztöndíjakat ajánlott fel. 1924-ben megvette a velencei Canal Grandén lévő Palazzo Venier de Leonit, ma ez a Peggy Guggenheim Múzeum. 1925-ben vásárolta meg a szász királyi család gyűjteményéből és adta a magyar államnak Mányoki Ádám (1712-ből származó) II. Rákóczi Ferenc portréját, ami ma is nemzeti ereklyénknek számít. Közben több nagy árverésen értékesítette gyűjteményének egy részét. Így kerültek Prágába, Párizsba, New Yorkba a műtárgyai. 1930-as halála után díszsírhelyet kapott a Kerepesi Temetőben. Müncheni lakásán derült ki, hogy több millió márkás adósság maradt utána. Hagyatékát a német bankok elárverezték. Műtárgyainak zöme Berlin múzeumaiba került. Petrovics Elek, a Szépművészet Múzeum egykori igazgatója megjegyezte a temetésén, hogy „sok ilyen Nemes Marcellre lenne szükség". Petrovicsnak sikerült jó néhány festményt visszavásárolnia a hagyatékból.
A jelen kiállítás kurátorainak, Németh István és Radványi Orsolya művészettörténészeknek nehéz dolguk volt, hiszen a világ nagy múzeumaiból kellett összeszedniük a legendás gyűjtő ritka műkincseit az antik görög vázáktól és az egyiptomi üvegtárgyaktól a régi olasz és flamand mesterek művein keresztül a 20. századi magyar és francia festők, szobrászok legjobb alkotásaiig. Most egyedi műkincsei új kontextusban kerültek a kiállításra. Mecénási tevékenységének köszönhetően, a halála után is, évtizedeken keresztül sok magyar művész mehetett külföldi tanulmányutakra.
A kiállítás bemutatja Nemes egykori El Greco-kollekciójának féltett darabjait, a 19-20. század jeles magyar alkotóit: Munkácsy, Ferenczy Károly, Ripp-Rónai, Szinyei Merse, Uitz Béla, Kernstock Károly, Vaszary műveit. Feltűnnek Cranach, Courbet, Maillol, Cézanne mellett a középkori neves művészek alkotásai is.
A tárlat első termében látjuk Oskar Kokoschka 1928-ban készült portréját Nemes Marcellről, valamint néhány gyönyörű antik bútort, amelyeket egykor ő ajándékozott az Iparművészeti Múzeumnak. Utána következnek a régi olasz, német, németalföldi mesterektől származó művek. Külön egységet képeznek a kortársakra akkor revelációként ható El Greco-képek. A Szépművészeti Múzeum máig a világ egyik legnagyobb Greco-kollekciójával dicsekedhet! Közülük kiemelkedik a Bűnbánó Magdolna 1576-ból, El Greco fiatalkori remekműve.
A kiállítás érzékelteti Nemes Marcell egykori gyűjteményének sokszínűségét és gazdagságát a modern francia mesterekkel, a magyar festészet klasszikusaival és az olajvázlatokkal együtt Munkácsytól Paál Lászlóig. A kiállító művészek mindig adtak rá, hogy Nemes tőlük vegyen képet, mert az rangot jelentett a közönség előtt. Uitz Béla például rábeszélte, hadd írhassa rá minden képére, hogy Nemes Marcell megvette, miután már San Franciscóban aranyérmet nyert. Aztán persze Nemes megvásárolta mindet.
A kiállítás nem kronológiai sorrendben halad, hanem inkább hangulati egységeket tükröz. Ekkor kezdett eladósodni, bankkölcsönöket vett fel az újabb vásárlásaihoz. Ilyenkor Párizsban nagy árveréseket rendezett a gyűjteményéből. Herzog Mór és Hatvany Lajos ekkor vett meg sok képet, és ennek köszönhetően kerültek a művek magyar tulajdonba. Köztük Rippl-Rónai, Fényes Adolf, Perlrott Csaba Vilmos, Gulácsy Lajos, Derkovits Gyula, Czigány Dezső, Márffy Ödön, Czóbel Béla, Koszta József, Faragó Géza, Bornemisza József munkái.
A második szakaszban válogatást látunk Nemes Marcell mecénási tevékenységéről, a Kecskemétnek ajándékozott képkollekcióból és a Szépművészeti Múzeumnak adományozott műtárgyakból. A mecénás jó ízlését mutatja az akkori kortárs magyar művészek támogatása. Rippl-Rónai több műve mellett megtaláljuk Farkas István, Iványi Grünwald Béla, Kernstock Károly, Vaszary János és Uitz Béla alkotásait is. A folyosókon állították ki az eredeti királyi tanácsosi oklevelet Ferenc József császár aláírásával, Nemes Marcell aukciós katalógusait, s végül a műgyűjtő életének kalandos részleteit is a feliratos frízen.
A sajtóbemutatón hihetetlenül érdekes előadást tartott számunkra Németh István kurátor.
DOBI ILDIKÓ
