Németh Krisztina: A kis-Nagyfőnök (Hazaváró – Babaváró 16.)

Drága Kicsim! Hónapok óta nem írtam, nagyon szégyellem magam. Mentségemre legyen mondva (ha van erre egyáltalán mentség), hogy millió és egy dolog történt mostanában az életünkben.

Drága Kicsim! Hónapok óta nem írtam, nagyon szégyellem magam. Mentségemre legyen mondva (ha van erre egyáltalán mentség), hogy millió és egy dolog történt mostanában az életünkben.

Ismét szülinapot ültünk, hiszen eltelt még egy év. A torta ízén nem változtattunk, Rigó Jancsit kaptál, ellenben a gyertya egyről, kettőre cserélődött. Immáron két éve aranyozod be mindennapjainkat.

Sokszor gondolunk vissza arra a napra, amikor hírt kaptunk arról, hogy születni fog egy kisember, ismerkedjünk össze az ÉletetAdójával. Aztán a találkozások, és az a telefon, ami jelezte, beindult a szülés. Rohantunk, hogy mi is részt vehessünk abban a csodában, ahogy világra jössz. A pillanat, a perc, az első órák, napok, hetek, hónapok, és már mondhatjuk, hogy évek is csodálatosak.

Karácsonykor kicsit meglepődtél, félve mertél a fához, és az ajándékaidhoz menni, de persze néhány percnyi tétovázás után feloldódtál, és belemerültél a játékok kibontásába. Ezt a részét nagyon elrontottuk, hisz egész évben vásároltunk valamit, ami megtetszett, mondván jó lesz majd a fa alatt. Igen ám, így viszont mértéktelen ajándékot sikerült beszereznünk, amivel valóban nehéz mit kezdeni. Tanultunk ebből, a következő karácsonyi ajándékozást sokkal megfontoltabban, túlzásokba nem esve fogjuk teljesíteni.

Bölcsis lettél. Igen kemény heteket éltünk meg az elején – benne egy tüdőgyulladást is -, ezt naponta versben összegeztem Neked, majd mikor a gondozónéni azt mondta „beszokottnak" vagy tekintve, ezeket a műveket kinyomtattam, és eltettem a dobozkádba, hogy Te is elolvashasd majd őket.

Nem mondom, hogy így két hónap után minden rendben van, de aprócska lépésekkel haladunk… miközben a szívem szakad meg azért, ahogy „elszakadunk" egymástól.

Rengeteget fejlődtél. Majdnem teljesen egyedül öltözöl, válogatsz a ruhák között, az evésben sem engedsz semmiféle segítséget. A bilit magadtól kérted, és kéred naponta. Mára valamiféle párhuzam alakult ki a bilizés és pelusozás között. Nem sietünk, nem siettetünk. A 12 darabos puzzle már nem kihívás, így most elővettem a nagyobbakat, amikkel most becsülettel küzdesz. A könyvek továbbra is a barátaid, és most már lassan mindenhol a kis kedvencek vannak, akiket vinned kell a fürdőbe, az evéshez, vagy a mi ágyunkba.

A beszéd – annak ellenére, hogy mindent megértesz, elmagyarázol – továbbra sem az erősséged, de megvárjuk, míg az Ahhhaaaaa! és a Jóóóóóó!, valamint egyéb mókás, fazon beszólásaidon kívül is elkápráztatsz minket a mondandóddal.

Most várjuk a hétvégét, amikor is igyekszünk ismét egy kicsit kimozdulni együtt itthonról, mert mostanában az együtt töltött idő mennyisége sajnos igen megfogyatkozott.

Drága Kincsünk! Nagyon-nagyon szeretünk!

Anya és Apa