Nevet Keresnek A Kiselefántnak.

2013. február 21-én, csütörtökön mutatkozott be a sajtónak az éppen egyhetes kiselefánt. A nagyközönség hétfőtől láthatja majd bizonyos korlátozások mellett, bár előfordulhat, hogy pár percre hétvégén is kiengedik a kifutóra. Nevet még nem kapott a kicsi, a végső döntés meghozatalához az Állatkert a nyilvánosság véleményét is kikéri.

Csütörtök délben mutatkozott be az egy héttel ezelőtt, február 14-én született kiselefánt a sajtó képviselőinek, természetesen Angele, az anyaállat társaságában. Az állatokat néhány percre a kifutóra is kiengedték egy egészségügyi sétára, utána pedig az Elefántház belső terében lehetett őket fotózni és filmezni.

Az első napokban mind a kiselefántnak, mind az anyaállatnak a legteljesebb nyugalomra volt szüksége. Ezért még az elefántokhoz beosztott állatkerti munkatársak közül is csak azok lehettek a kicsi közelében, akiknek feltétlenül dolguk volt ott. Azok az állatkerti munkatársak, akik nem az elefántokhoz vannak beosztva, csak hat nap elteltével láthatták a kiselefántot.

A nagyközönség pedig jövő héten hétfőtől láthatja majd.

Pénteken, szombaton és vasárnap ugyan a gondozók néhány percre ki fogják nyitni az istálló ajtaját, így Angele és a borjú egy kisebb egészségügyi sétát tehet a kifutón. Ez alatt az idő alatt elvileg a látogatók is láthatják. Mivel azonban a kiengedés el is maradhat például csapadékos időjárás esetén, illetve akkor, ha az állatoknak nincs kedvük kiengedni, ezért ekkor még nem lehet garantálni, hogy láthatják őket a látogatók.

Hétfőtől viszont 13 és 15 óra között csoportonként beengedik a közönséget az Elefántházba. Természetesen mindenki csak néhány percet tartózkodhat majd az állatházban, hogy mások is sorra kerülhessenek, a villanófény használata pedig szigorúan tilos lesz.

Nevet keresnek a kiselefántnak!

Bár rengeteg javaslat érkezett már a kiselefánt nevére, eddig még nem kapott nevet. A névadásban az Állatkert a nyilvánosság segítségét kéri. A különféle javaslatok alapján az állatkerti munkatársakból álló zsűri hat nevet választott ki a szavazáshoz. A nevek mindegyike A-betűvel kezdődik az állatkerti névadási szokások miatt. A hat név a következő:

Asha – Indiában használatos, szanszkrit eredetű név, jelentése: „remény";

Anita – közismert név, amely azonban Indiában is használatos, jelentése: „báj";

Angyal – a név az anyaállat, Angele nevére utal;

Amelie – népszerű francia név, amely az anyaállat francia születésére utal;

Aishwarya – Aiswarya Rai híres indiai színésznő miatt az egyik legnépszerűbb női név Indiában;

Aurora – a hajnalt jelentő név a kiselefánt hajnali születésére utal.

Szavazni a Fővárosi Állat- és Növénykert honlapján lehet:

http://www.zoobudapest.com/melyik-nev-tetszik

A világ mintegy százötven állatkertjében tartanak ázsiai elefántokat, összesen valamivel több, mint hatszáz egyedet. A szaporulat azonban – már csak a hosszú vemhességi idő miatt is – egyáltalán nem számít gyakorinak. Az elmúlt 12 hónapban például csak egyetlen állatkertben, a berlini Tierparkban volt elefánt szaporulat.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben az 1870-es évek óta tartanak elefántokat.

Az első budapesti ormányos egy Ali nevű afrikai elefánt volt, a XX. század elejétől kezdve azonban kizárólag ázsiai elefántok képviselték ezt az állatcsoportot a városligeti intézményben. Az első hazai kiselefánt 1930-ban született, ám sajnos sem ez, sem a következő, 1932-es ellés nem volt sikeres. Az 1941-es kiselefánt már rendben felcseperedett, de a háború miatt sajnos nem érhetett meg magas életkort. A háborús évek után először 1956-ban született elefánt Budapesten. Mivel az Állatkert ebben az évben ünnepelte kilencven éves jubileumát, a kicsi a Jubile nevet kapta. Felcseperedve cirkuszi elefántként komoly karriert futott be, utoljára a Richter-féle Magyar Nemzeti Cirkusz sztárja volt. A következő elefántborjú 1961. május 10-én látott napvilágot. Ő volt Quinba, aki 1965-ben a Hollandiába, a Tilburgi Állatkertbe került, majd néhány hónap múlva továbbszállították Arnhem város állatkertjébe (a két állatkert azonos család tulajdonában volt). 1998 márciusától egy franciaországi állatkertben élt, és végül 2005. június 12-én, 44 éves korában pusztult el.

1961-től mostanáig nem születtek további elefántok Budapesten. Ennek kezdetben az volt az oka, hogy többnyire nem voltak megfelelő tenyészállatok. Később pedig az is problémát jelentett, hogy az elefánttartó létesítmények műszaki és erkölcsi szempontból is elavultak. Először tehát ezeket kellett korszerűsíteni, bővíteni. A régi, 1912-ben épült Elefántház felújítása 1999-ben fejeződött be, és nemcsak az épület eredeti műemléki szépségét állították helyre, hanem az állatok férőhelyét is korszerűsítették, és jelentősen ki is bővítették. 2008-ban pedig elkészült a Szavanna komplexumhoz kapcsolódó új elefántcsarnok is.

Az apaállat

A következő lépés a megfelelő tenyészállatok beszerzése volt, hiszen a 2000-es évek nagy részében két idős nőstény elefánt élt Budapesten. Az új tenyészállatok közül az Assam nevű hím 2009 októberében érkezett meg a belgiumi Ieper (Ypres) állatkertjéből, bár eredetileg a Chesteri Állatkertben született 2000. október 7-én. A nőstény, a most 12 éves Angele 2010. szeptember 30-án érkezett a franciaországi La Palmyre-ból

Szerencsére a két állat összeszoktatása is remekül sikerült, így a párzás után már csak az elefántokra jellemző igen hosszú, akár 22 hónapos vemhességi időt kellett kivárni.

Angele és Assam borja 2013. február 14-én, csütörtökön, Bálint napján látta meg a napvilágot a hajnali órákban. Bár Angele gondos anyának, a kicsi pedig életerős újszülöttnek bizonyult, a borjúnak nem sikerült megtalálni anyja emlőit. Ezért péntek hajnalban a gondozók megfejték az anyaállatot, és a kifejt tejjel kezdték el táplálni az újszülöttet. Szerencsére nem volt szükség tartósan a mesterséges beavatkozásra, mert az állategészségügyi csapat és az állatgondozók emberfeletti munkájával a kicsit végül sikerült rávezetni az emlőkre, így szombat reggel óta önállóan, megnyugtató gyakorisággal táplálkozik. Az elmúlt napokban a kiselefánt körül minden rendben alakult, állapota stabilnak mondható. Az állatorvosok jelenleg amiatt aggodalmaskodnak kissé, hogy a méhlepény egy része még nem hagyta el Angele szervezetét, ezért továbbra is folyamatosan megfigyelés alatt tartják az állatokat.

Tekintsük át kissé részletesebben a születés, és az azt követő néhány kritikus nap történéseit:

2013. február 14-én hajnalban szenzációs esemény történt a Fővárosi Állat- és Növénykertben: megszületett a régóta várt aprócska ormányos! 1961 óta nem történt ilyen csodálatos dolog a fővárosi intézményben. Az esemény gond nélkül zajlott, az elefántborjú eleven és virgonc, de amíg el nem kezd szopni, némi aggodalom is vegyül a hatalmas örömbe.

Az Állatkert legutóbb 2011 áprilisában adott hírt arról, hogy Angele-t, a fiatal ázsiai elefánttehenet a nemzetközi vizsgálócsoport szaporodásbiológiai vizsgálata fogamzásra alkalmasnak találta. Angele és párja Assam, a fiatal elefántbika nem tétlenkedtek azóta, 2012 nyarán a vemhességi vizsgálat pozitív lett, és Bálint-napján hajnalban szenzációs esemény történt a Fővárosi Állat- és Növénykertben: megszületett az aprócska ormányos! A megfigyelt párzások és a 22 hónapos vemhességi idő alapján az eseményt májusra várták a kert munkatársai, azonban valószínűleg egy korábbi romantikus éjszakai légyott gyümölcsének örülhetünk most.

A picit és anyját aggodalommal vegyes izgalommal figyelték az Állatkert szakemberei. Senki sem zavarhatja őket, mivel az első néhány nap kritikus lehet, és 24 órán belül a kiselefántnak mindenképpen el kell kezdenie szopni! Ha ez nem történik meg, mesterséges táplálásra lesz szükség, amely sokkal kockázatosabb. Az anyatejben található anyagok nélkül jelentősen csökkenne az állat esélye az életben maradásra. Becslés szerint az újszülött elefántborjú 75 kilogramm súlyú és 85 cm magas. Az aprócska jószág gond nélkül lábra állt, szemlátomást jól érzi magát, fürgén sétálva ismerkedik a külvilággal az őt aggódó odaadással követő anyukája mellett. Az Elefántházat egyelőre mindaddig zárva tartják, amíg a kismama és a kicsi számára elengedhetetlen a nyugodt környezet.

Assam, az apa 2000. október 7-én született a Chesteri Állatkertben, és 2004. augusztus 18. óta élt a belgiumi Ieperben, majd 2009 októberében került Budapestre. A most 12 éves nőstény, Angele 2010. szeptember 30-án érkezett a franciaországi La Palmyre-ból.

A két elefántszülő az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által összehangolt elefánt tenyészprogram keretében került Budapestre. A program első lépéseként 2008-ban elkészült az új Elefántcsarnok, amely a már korábban is meglévő Elefántházzal együtt egy nagyobb elefántcsapat elhelyezését is lehetővé tette.

Az állatok beszerzésére tenyészkihelyezés keretében került sor. A szállításuk előkészítése több hónapot vett igénybe. A hatalmas állatok szállítása annak idején óriási esemény volt Budapesten, mindketten rendőri felvezetéssel érkeztek, majd a Budapesti Tűzoltó Parancsnokság óriásdaruja segítségével kerültek a helyükre.

2013. február 15-én mesterségesen kezdték táplálni a kiselefántot. Erre azért volt szükség, mert bár az anyaállat nagyon gondos, és a kicsi is életerős, magától nem találta meg, sőt, igazából nem is nagyon kereste az emlőket. A mesterséges táplálás megkezdéséről való döntés azonban kényes szakmai kérdés. Ha túl korán kezdik meg, azelőtt, hogy a kicsi esetleg magától is elkezdene táplálkozni, szükségtelenül nagy kockázatot vállalnak a kézből való táplálással. Ha viszont túl későn, a kiselefánt állapota minden különösebb előjel nélkül drámaira fordulhat. A nemzetközi tapasztalatok alapján péntek hajnalig volt érdemes várni, így a mesterséges táplálás megkezdéséről hajnali ötkor hoztak döntés a kert állatorvosai.

Az első lehetőség, amivel ilyenkor próbálkozni kell, hogy valamilyen módon emberi segítséggel juttassák be az elefántborjú szervezetébe az anyaállat tejét. Természetesen létezik mesterségesen kikevert anyatejpótló is, ám a legelső órákban nem is annyira a tápláló hatás miatt fontos, hogy az utód hozzájusson az anyaállat tejéhez, hanem elsősorban azért, mert ilyenkor úgynevezett föcstej (kolosztrum) termelődik, amely a kicsi immunrendszerének megerősödése szempontjából fontos anyagokat tartalmaz.

Jó hír volt, hogy Angele-t, az anyaállatot két alkalommal sikerült megfejni. Először, még a hajnali órákban bódítást alkalmaztak, egyrészt a fejés megkönnyítése miatt, másrészt, hogy a kicsihez biztonságosan be lehessen menni, harmadrészt pedig azért, mert a kicsit megpróbálták finoman terelgetve az anyaállat emlőihez vezetni. Ez utóbbi ugyan nem sikerült, de másfél liter föcstejet sikeresen lefejtek az anyaállattól, s azt sikeresen bele is diktálták a kiselefántba. A második fejésre valamivel 11 óra után került sor, itt azonban már nem bódították az állatot, hanem a szokásos tréning keretében a megfelelő helyre hívták, ahol biztonságosan meg lehetett fejni. Az ekkor kifejt 0,4 liternyi elefánt föcstejet 0,3 liter tehén föcstejjel kiegészítve készítették el a következő adagot a kiselefánt számára. A jó hír, hogy a kicsi hívásra egyből odament a cumisüveghez, és az összesen 0,7 liternyi folyadékot teljes egészében elfogyasztotta.

Az elkövetkező órákban hasonló módon igyekeztek folytatni a kicsi táplálását, és mivel úgy tűnt, hogy a cumira bármikor ráhívható, az állatkerti szakemberek azzal kezdtek próbálkozni, hogy a cumit az anyaállat emlőjéhez tartva hívták oda a kiselefántot, akit így sikerült rávezetni az anyatej természetes forrására. Az állatorvosok nagyon bizakodtak, de arra is felkészültek, ha a trükk nem lesz sikeres. Előkészítették ugyanis azokat az elefánttej-pótló tápszereket, amelyekre esetleg szükség lehet.

Bár a legutóbbi fordulatok bíztatónak tűnnek, korai lenne fellélegezni. Ha ugyanis nem sikerül az emlőkre a fenti módon rávezetni a kicsit, tartósan a mesterséges táplálás mellett kell maradni. Az elefántok mesterséges nevelése a nemzetközi tapasztalatok alapján nem mindig sikeres. Az esélyt azonban mindenképpen meg kell adni az emberi segítségre szoruló kiselefántoknak is. A kiselefánt mesterséges táplálása során egyébként az állatkerti munkatársaknak alkalmuk nyílott arra is, hogy a kicsi nemét megállapítsák.

Így most már tudni lehetett, hogy nőstény állatról van szó.

Ezt egyébként az újszülött átlagosnál kisebb méretei miatt gyanították is az állatkerti szakemberek.

2013. február 16-án már anyja emlőiből szopott az elefántborjú a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Ez azért fontos hír, mert korábban ez nem sikerült neki, és emberi segítséggel tudott csak a létfontosságú tejhez hozzájutni. Miután az első 24 órában egyáltalán nem találta meg az anyaállat emlőit, a gondozók és az állatorvosok megfejték az Angele nevű elefánttehenet, és az így kifejt tejjel etették meg a kiselefántot. Péntek folyamán többször is történt ilyen etetés, és szerencsére hamar kiderült, hogy a kicsit oda lehet hívni a cumisüveghez. Ezért a szakemberek azzal próbálkoztak, hogy a cumisüveget az anyaállat alá tartva, az emlők közelében kínálták azt a kiselefántnak, hátha így sikerül az emlőkre rávezetni. A terv végül sikerült is, bár néhány további cselt is be kellett vetniük az állatkerti munkatársaknak. A kicsit ugyanis a cumisüvegből történő etetések alatt nem sikerült egyből az emlőkre „rácsatlakoztatni". Ugyanakkor az apróság ettől kezdve már jó helyen kezdett keresgélni. Azért, hogy még egy kicsit segítsenek, az emlőket részben elefánttejjel, részben szőlőcukorral és kókuszzsírral kenték be, hogy ezek jellegzetes illatával és részben ismerős ízével a kicsi érdeklődését még inkább felkeltsék a tej természetes forrása iránt.

Szombat reggelre a kiselefánt tétován meg is találta az emlőket, és pár kortyot szopott is. Az igazi áttörés azonban a reggeli elefánttréning idején történt meg, ekkor az elefántborjú végre hosszú perceken át megnyugtatóan szopott, és láthatóan teljesen jóllakott az elefánttejjel. A tejleadást állatorvosok oxitocin injekcióval is segítették. Azóta többször is sikerült önállóan rátalálnia az emlőkre, így ha a helyzet a nap során nem változik, és a kicsi ezen a módon rendszeresen tud táplálkozni, akkor valószínűleg a továbbiakban nem lesz szükség emberi segítségre ahhoz, hogy a tejhez hozzájusson.

A kiselefánt sorsát az elmúlt napokban rengeteg ember követte. Rendszeresen érdeklődtek az állapotáról, és szurkoltak, hogy minden rendben alakuljon az apróság körül. Az Állatkert ez úton szeretné mindenkinek megköszönni a nem lankadó figyelmet és a sok bíztató szót, üzenetet. Ez igen sokat jelent a kert munkatársainak, különösen azoknak, akik az elmúlt napokban éjt nappallá téve azon dolgoztak, hogy a lehető legjobb esélyt biztosítsák Angele-nek és a borjának.

A Fővárosi Állat- és Növénykert valamennyi dolgozója nevében megköszöni az eseményeket nyomon követő állatbarátok buzdító szavait.

Fővárosi Állat- és Növénykert

1146 Budapest, Állatkert krt. 6-12.

www.zoobudapest.com

Lantai József