Nobel-békedíj

A Nobel Bizottság 1901 óta, a háborús időket kivéve, minden évben odaítéli a Nobel-békedíjat annak, aki a legtöbbet tette a nemzetek barátságáért, a fegyveres erők csökkentéséért, vagy sikeres békekongresszusok tartásáért. A díjat Oslóban adják át az adott év december tizedik napján, a norvég király jelenlétében. (A békedíj az egyetlen Nobel-díj, amelyet nem Stockholmban adnak át. Az érem meglehetősen nagy méretű, átmérője 6,6 centiméter és 23-karátos aranyból készül.)

A Nobel Bizottság 1901 óta, a háborús időket kivéve, minden évben odaítéli a Nobel-békedíjat annak, aki a legtöbbet tette a nemzetek barátságáért, a fegyveres erők csökkentéséért, vagy sikeres békekongresszusok tartásáért. A díjat Oslóban adják át az adott év december tizedik napján, a norvég király jelenlétében. (A békedíj az egyetlen Nobel-díj, amelyet nem Stockholmban adnak át. Az érem meglehetősen nagy méretű, átmérője 6,6 centiméter és 23-karátos aranyból készül.)

   A svéd parlament egyik tagja, Erik Gottfrid Christian Brandt (1884-1955) egy európai politikust javasolt a Nobel-békedíjra 1939-ben. A politikust Brandt istenáldotta tehetségű szabadságharcosnak nevezte, akinek ragyogó békeszeretetét bárki megismerheti nagy példányszámban megjelent könyvéből. És kizárólag tőle várható Európa és a világ lecsendesítése.

   A jelölésnek támogatója is akadt, még hozzá a tengerentúlról. Szorgos újságírók kiderítették, hogy Gertrude Stein amerikai írónő már 1934-ben lobbizott a politikus Nobel-békedíjáért. Meggyőződése volt, hogy egy ilyen békeszerető embernek jár a kitüntetés. Sokan nem hitték el a történetet, de utóbb a svéd Gustav Hendrikksen állította, hogy Stein, több más értelmiségivel közösen, a díjazás mellett kampányoló levelet írt. Kezében volt a támogató levél, fel is kérték aláírásra, de visszautasította.

   A korabeli újságok cikkeiből az is kiolvasható, hogy Brandt valóban írt levelet, de talán nem gondolta komolyan a jelölést. Kezdeményezése egyfajta politikai hoaxként (hírlapi kacsa) értelmezhető. Az mindenesetre tény, hogy a képviselő levelét több lap is közölte és a svéd társadalmat megosztotta. Voltak szimpatizánsok, akik gratuláltak neki, és voltak, akiket felháborított a jelölt ajnározása. Közben kitört a világháború, így abban az évben már nem adtak ki Nobel-békedíjat.

   A Nobel-békedíjra jelöltet Adolf Hitlernek hívták. De nem ő volt az egyetlen diktátor, akit erre a magas kitüntetésre javasoltak. Sztálint kétszer  (1945-ben és 1948-ban) jelölték Nobel-békedíjra a második világháború lezárásában játszott erőfeszítései miatt, de egyszer sem ő kapta meg. Állítólag ezért alapította 1949-ben a Lenin-békedíjat, amelyet négy évvel később, halála után Sztálin-békedíjnak neveztek el. (Sztálin állítólag dühbe gurult, amikor nem neki adták a Nobel-békedíjat. De vigasztalhatta, hogy 1939-ben és 1942-ben ő lett „Az Év Embere" a Time Magazine szerint.)

Láng Róbert