Oknyomozó riporter

I. Szvatopluk szobra Pozsonyban

 Szemfüles oknyomozó riporterünk, aki még az időben is tud visszafelé mozogni, felkereste I. Szvatopluk morvai fejedelmet Kr. u. 896 táján. A riportot szó szerint közöljük, fenntartva a tévedés jogát.

–  Hogy érzi magát Nagyságos Fejedelem?

–  Nem valami jól. Birodalmam széthullóban van. Valami idegen törzs szivárgott be hazámba, állítólag a Vereckei-szoroson át. Randalíroznak a Mezőföldön, Kisalföldön, a Csallóközben és a Szerémségben, atyáink ősi földjén.

–  Igaz, hogy sok avar és szláv családot kitelepítettek a megszállók?

–  Igen. Népem megosztott. Vannak, akik szövetséget akarnak kötni az idegenekkel. Ezt azzal magyarázzák, hogy a betolakodók állattartás útján, téli takarmányozással sokkal magasabb életszínvonalon élnek, mint ők, akik csupán földműveléssel foglalkoznak. Mások  a népszuverenitásukat féltik és inkább meghalnak, de magukat meg nem adják.

–  Pontosan kik ezek a megszálló idegen törzsek?

–  Valami magyarok. Egy szép szál legény Kusidként mutatkozott be, azt mondta, hogy ajándékot hozott. Egy gyönyörű fehér lovat Árpád vezérük méneséből. Cserébe azt kérte, mutassuk meg Pannónia tulajdoni lapját. Én elkértem a Földhivataltól a papírt és átadtam. Kértek még egy kulacs vizet, egy marék földet és egy kis füvet a mezőkről. Persze adtam nekik.

–  Nemes cselekedet volt Nagyságos Fejedelemtől.

–  Igen ám! De át lettem verve. Egyszer csak megjelent Árpád hét vezérrel, hogy most már övék az egész ország, náluk van a tulajdoni lap, az összes föld, víz, legelő. És húzzak el, mint a vadlibák. Különben nagyon megbánom, mert ők magyarok, visszájára is tudnak nyilazni. Mondtam, azt már nem, akkor inkább visszaadom a fehér lovat. Visszaadod ám az anyád kínját, ordított az egyikük, Tas vezér, itt vagyunk és itt is maradunk!

–  Ez rettenetes, Nagyságos Fejedelem. Nem tudna bírósághoz fordulni?

–  Sajnos a főbíró, a nótárius, mindenki az ő emberük. Esélyem se lett volna. Megfenyegettek, hogy beledobnak a Dunába, Azt ne tegyétek, mert nem tudok úszni, mondtam kétségbeesetten. Hát épp ezért dobunk be, te bunkó, szólt Töhötöm vezér. Szóval most be vagyok rezelve, nem tudom mi lesz velem. Maga újságíró, jó összeköttetései lehetnek. Nem ismer valakit az ENSZ Biztonsági Tanácsánál?

–  Kizárt. Az csak Kr. u. 1946-ban fog majd megalakulni. Mindenesetre megírom történetét a lapomnak. Hátha tüntetni fog a nép Nagyságos Fejedelem mellett. Köszönöm az interjút.

–  Én is köszönöm.

Láng Róbert