Oktatásügyek

Szeretem a régi újságokat nézegetni. Ha van időm, sajnos ritkán, az Országos Széchényi Könyvtár nagytermében olvasok. Az egyik cikkről eszembe jutott az oktatásügy mindig problematikus bűvös négyszöge: diák, tanár, iskola, állam. Amióta az eszemet tudom, mindenki változtatást akart. És senkinek sem sikerült a szereplők megelégedésére végleges megoldást találni. 

   Érdekes cikkre leltem a Világosság című napilap 1950. április 15.-i számában. Egy érettségire készülő kollégista írta az oktatásügyről. Idézek belőle néhány gondolatot.

                                                                     *

   Olvastunk a Vallás- és Közoktatásügyi Misztérium és a Neveléstudományi Intézet rossz munkájáról. Mi, kollégisták sajnos a saját bőrünkön tapasztaltuk ezeket a hiányosságokat. Tankönyvünk, példatárunk több tárgyból nincs. Irodalomtörténeti vezérfonalat az iskola nem kapott. Emiatt sok tanár kénytelen tollbamondásszerűen diktálni az órákon. Mondanunk sem kell, hogy ez mennyire lecsökkenti az oktatás színvonalát.

   A tanterv előírja a kötelező és ajánlott olvasmányokat, de a Minisztérium könyvekről nem gondoskodik. Kétszázötven személyes kollégiumunknak százkötetes könyvtára van.

   A tanterv is megszületett. Hat hónap alatt immár a harmadik. Ennek megfelelően órarendünk havonta változik. Nem szabadna megnehezíteni az érettségizők tanulását. Egyetemi felvételikre készülünk. Aki az iskolákban anarchiát teremt, a kialakuló, új értelmiség ügyét támadja hátba.

  Természetesen mi minden erőnkkel igyekszünk beváltani a hozzánk fűzött reményeket.

                                                                      *

   Mit lehet ehhez a 65 év előtti íráshoz hozzátenni? A IX. században élt I. Lothar német császárnak tulajdonítják a szállóigét: Tempora mutantur. Változnak az idők? Döntse el az Olvasó.

   A karikatúrát, feltehetőleg az idézett cikk nyomán a Szabad Száj c. szatirikus hetilap közölte.

Láng Róbert