Ezt a címet adták a rendezők a 27. Zsidó Kulturális Fesztiválnak. Körülnézve a világban, napjainkban bizony szükség van rá, de ugyanakkor nagyon nehéz feladat is. A cél – szeptember 7. és 18. között – a zsidó kultúra sokszínűségének bemutatása, az európai és azon belül a közép-kelet-európai kultúrák ötvözésével. Szerencsére nagyon sok művész elfogadta a Fesztivál meghívását, pedig lássuk be, mostanában ez már nem is olyan egyszerű dolog, mint régebben volt. Szakrális helyszínek adnak teret a produkcióknak, így a Rumbach utcai, a Dohány utcai, a Hegedűs Gyula utcai zsinagógák, a Goldmark terem és a pécsi zsinagóga is. Már több, mint negyedszázada, hogy a zsidó közösség számára addig nem köszön be az Újév, amíg előtte nem volt fesztivál, tehát a 27.-nek meg kell történnie, hogy az 5786. is beköszönhessen hozzájuk!
Megszólalása kezdetén Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke, az örökifjú Zorán gondolatát idézte 1993 novemberéből: „Méltatlannak érzem, hogy törzsi háború helyszínévé degradálódik egy tőlünk pár száz kilométerre levő ország. Ez annyira elszomorító, olyan perspektívátlanná teszi a jövőt. Az ember úgy gondolja, ha ilyen előfordulhat mostanában akkor ez bármikor újra megtörténhet.” Nos ezek a gondolatok ma aktuálisabbak, mint valaha. Közhelynek számít, hogy a kultúra gyógyír a világ bajaira – látjuk szüksége is van rá, nemcsak Izraelben és Kijevben, szerte az egész világon! A kulturális közvetítő szerepben a zsidóság mindig is élen járt. Csak később vették át tőlük ezt a cigányok. Idén a fesztiválon kiemelkedőnek számít majd szeptember 7-én, a 35 esztendős Budapest Klezmer Band koncertje a Dohány utcában.
Igazi csemegének ígérkezik majd szeptember 11-én a Hegedűs Gyula utcai Zsinagógában két kiváló művészünk „Anya és lányaik” című előadása és nemcsak azért, mert ők ketten valóban azok. Hámori Ildikó Kossuth-és Jászai Mari díjas színművésznő, Érdemes- és Kiváló művész, a Hallhatatlanok Társulatának örökös tagja, valamint a lánya, Szinetár Dóra, Jászai-Mari díjas színésznő, énekesnő. Tőle megtudtuk, hogy viszonylag könnyű helyzetben volt, hiszen kedvenc műfajában, a musicalben, a szerzők 99,9 százaléka zsidó származású, ráadásul a műsorba a legalkalmasabb vendéget sem kellett sokat keresni. A legjobb dalokat ugyanis kislányként éppen az édesanyjától hallotta először. Szeretnék, ha a közönségnek sikerülne egy kicsit elfelejteni mindazt a szörnyűséget, ami odakint van! 
Dr. Kunos Péter, a Mazsihisz-BZSH ügyvezető igazgatója örömmel állapította meg, hogy az elmúlt évekhez képest máris sokkal jobban fogynak a jegyek. Minden korábbinál nagyobb nézőszámra számíthatunk! Ennek oka nemcsak az igen színvonalas műsorösszeállítás de talán az is, hogy rang lett ezeken az előadásokon fellépni és rang jelen lenni is. Máris teljesen telt ház van a nyitónapon, a Budapest Klezmer Band előadásán, másnap Falusi Mariann és barátai koncertjén, de még egy nappal később is, amikor Zorán szerepel majd a „Dohány” színpadán. A támogatók számáról sajnos már nem mondható el ugyanez. Olyan helyzet alakult ki az országban, hogy már nagyon nehéz kulturális célra – még ilyen kiemelkedő rendezvényre is – támogatást találni. Amennyiben minden reményünk valóra válik a végeredmény talán nullszaldós, vagy csak picit mínuszos lesz. 
Prof. dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) elnöke, ara hívta fel a figyelmet, hogy kevés olyan kulturális rendezvény van Magyarországon, amely évtizedeket is túlél. Az általuk kezdeményezett és azóta is minden évben megrendezett Fesztivál ilyen! Azt adja, ami egy népre vonatkozóan jellemző: a hite, vallása, szokásai, kultúrája. A Fesztivál ezt próbálja közvetíteni, nem elsősorban a zsidó emberek számára, hanem a körülöttük élő honfitársaink számára is! Az emberekhez közel kerülni nemcsak a valláson keresztül lehet. Ennek nagyon fontos eszköze a kultúra is. A cél: a jelenben bemutatni a múltat és ugyanakkor a jövőnek is szólni, főleg a fiatalokon keresztül. Hívni őket: gyertek be, ismerkedjetek a múltunkkal, alakítsuk együtt a jövőt. Ezért különösen fontos, hogy már nemcsak Budapesten zajlik ez a fesztivál. Évek óta van Kiskunhalason és idén Pécsen is lesz két rendezvény.
A Hegedűs Gyula utcai Zsinagógából Fesztbaum Béla ez alkalommal Budára megy. A fesztivál rendezőitől származik az ötlet, hogy foglalkozzunk ezen alkalommal Bächer Ivánnal, a kiváló magyar zsidó íróval, publicistával, a XIII. kerület díszpolgárával. Az Újlipótvároshoz kötődő írásaiból készült a felolvasó est, jazz- és kuplészerű zenével. Ő egy napon elhatározta, hogy Budára indul a Pannónia utcai otthonából, de ez az út csak a Jászai Mari térig legalább 2 óra hosszat tart, mert ahogy kilép az utcára azonnal szembejönnek vele az ottani emberek, az ottani történetek, életek, ételek, teraszok, fröccsök. Szól lesz még az újlipótvárosi kutyákról is. Ugyancsak itt tesz majd szeptember 14-én látogatást Rejtő Jenő. A matrózok, kocsmárosok és egyéb léhűtők között valószínűleg Piszkos Fred is megjelenik Kern András és Nyári Krisztián zenés irodalmi estjén. 
Első alkalommal köszönthetjük a Fesztivál fellépői között Csermer Boggie-t a Müller Péter Sziámival közös „Franciás est felsőfokon” előadásában, ugyancsak a Hegedűs Gyula utcában, szeptember 9-én. Kettőjük között sok közös pont van – többek között a francia nyelv és kultúra mélyreható ismerete. Válogatásukban francia szerzőktől származó francia dalok, sanzonok szerepelnek, főként az örömre hangolva gondolat mentén válogatva. Rengeteg játékosság és móka van ezekben a dalokban, de lesznek kis felolvasások, átkötő szövegek, melyek a korszakot is jobban bemutatják. A francia sanzon kialakulásának idején sokat számított a szöveg és a tartalom, az énekesnek a benne rejlő érzelmi hullámokat történeteket is elő kellett adni. Lényegében tehát ők is történeteket fognak mesélni, mindössze egyetlen zongora kíséretével. 
„Az ismeretlen úrnál vendégségben” töltött élményeit osztja meg a közönséggel Lutter Imre és Jávori Fegya szeptember 15-én a Goldmark teremben. Vidámságra hangolódva teremtenek meg egy olyan előadást, amit a hazai közönség még sohasem látott. Az a fontos, hogy az ember valamit érezzen, az emberek jól érezzék magukat közben. Lesznek versek, amiket hol jól, hol egyáltalán nem ismer a közönség, gyönyörű jiddis dallamokkal összekötve azt a fajta költői érzésvilágot, hogy mi a mámor, mi a bú, tragédia, mi a felszínes és mi a valódi érzelem. A költészet él, igazi, remek, emberből fakadó dolgokat hoz. Ezeket próbálják meg bemutatni kuplékkal, jiddis motívumokkal, klezmerrel, elképesztően jó zenékkel.
Horgas Eszter és Fullajtár Andrea, Gershwin és Bernstein zenéivel várja a hallgatóságot, szeptember 10-én este a Rumbach utcai zsinagógában. Két olyan szerző műveit dolgozták fel, akik a zenetörténet kiemelkedő alakjai. Nagyon fontos ebben az előadásban az összművészetiség. Videotechnikát is felvonultató, operaénekessel is kibővült nagy csapattal jönnek. Mindkét szerző „migráns”. Bernstein szülei Ukrajnából (Rovno), Gershwiné Oroszországból (Szentpétervár) menekültek Amerikába. Ma nagyon feszült a világ, meg kell találni, hogy egy előadóművész mit tehet, hogy ez a világ jobb legyen. Ezért különleges ennek az estnek az aktualitása. Nekik ott volt a „lehetőségek hazája”, hogy megtalálják az új hazát és helyet, ahol biztonságban tudtak élni. Ma viszont az egész világ annyira felborult, hogy ennél aktuálisabb kívánságunk egyikünknek sem lehet, minthogy legyen hely, ahol van elfogadás, szolidaritás, egymásra figyelés, öröm, de emlékezés is, mert felejteni sosem szabad!
