„Összefogással Imádkozni és Cselekedni Sohasem Hiábavaló” – Református Jótékonysági Bál Debrecenben

www.reformatusbal.hu A pesti gyorssal érkezett Móricz Zsigmond az első református bálra Sztánára, száz esztendővel ezelőtt. A krónika szerint egész este jegyzetelt, majd megírta a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regényét. 1914-ben a kalotaszegi település – azóta már rombadőlt – iskolaépületében báloztak. A báloknak több emberöltő alatt sem múlt el a varázsa. 2010. február 19-én Debrecenben harmadik alkalommal rendeznek jótékonysági bált, iskolák megsegítésére.

Rozsnyóra kerül a bevétel

„Szegény embert még az ág is húzza!" Ez a mondás többszörösen igaz a felvidéki magyar református iskolákra. Nem elég, hogy az állam minden támogatást megvont tőlük, Európai Uniós forrásokra pedig nem pályázhatnak, a szlovákiai nyelvtörvény is nehezíti mindennapjaikat. Az idei Református Jótékonysági Bált szervező Tiszántúli Református Egyházkerület ezért döntött úgy, hogy az idei bál bevételét felvidéki iskola javára ajánlja fel. A pénz a Magyar Református Szeretetszolgálat Alma Mater programján keresztül jut majd el a Rozsnyói Református Alapiskolához. Tavaly a kárpátaljai református középiskolák megsegítésére gyűjtöttek a reformátusok. A bálon csaknem háromszázan vettek részt és kétmillió forinttal sikerült támogatni a Nagyberegi, Nagydobronyi, a Péterfalvi és a Técsői Református Líceumot.

A talpon maradást segítették, akik eljöttek a bálra

Szép és kellemes emlékei vannak a jótékonysági bálról Zán Fábián Sándornak a Kárpátaljai Református Egyház püspökének. „Nekem személyesen nagy élmény volt, hiszen én is debreceni diák voltam. Ezen az alkalmon újra találkozhattunk évfolyamtársakkal, diáktársakkal, professzorokkal. A találkozás örömét adta, hálára buzdított. Jó volt látni, hogy nemes célokért össze tud fogni a reformátusság. Öröm volt a szívemben, mert láttam, milyen sokan tartották fontosnak iskoláink megmaradását és ezért anyagi áldozatot is hoztak."

A püspök elmondta, hogy a tavalyi bálon még nem tudták, milyen további megpróbáltatások érik majd iskoláikat. Októberben derült ki, hogy egyetlen tanintézményük sem kapja meg az ukrán államtól a költségvetésben tervezett és előirányzott támogatást. „Az a kétmillió forint az életben maradást segítette. Nem vásároltunk, vagy felújítottunk, hanem megmaradtunk. Ilyen helyzetekben ez a legfontosabb. Talpon maradni, ebben segítettek mindazok, akik eljöttek a bálra, és adományaikkal támogatták a határon túli magyar református oktatás ügyét. Köszönjük ezúton is!"- mondta Zán Fábián Sándor, majd hozzátette: „A Kárpát-medencei magyarságról, református oktatásról csak úgy beszélhetünk, ha összefogunk egymásért, és tudatosan teszünk, határokat nem ismerve, a jövő nemzedékéért. A református iskola tanít és nevel, ez nem maradhat el, amíg élünk. Templom, Iskola, Tudomány és Hit. Egyetértéssel, összefogással imádkozni és cselekedni sohasem hiábavaló!"

Ha nem magyar iskolába mennek, nem lesz problémájuk a hatalommal

Az idei bál bevételéből származó adománynak már megvan a helye, a Rozsnyói Református Alapiskola kapja. Az intézmény 1997-ben nyitotta meg kapuit. Jelenleg 175 tanuló látogatja, akiknek neveléséről 18 pedagógus gondoskodik. Felekezeti megoszlás szerint a diákok a református, a katolikus és az evangélikus egyházakhoz tartozónak vallják magukat. Az iskola küldetése az, hogy olyan keresztyéneket neveljen, akik életének zsinórmértéke a Szentírás, akik a magyar kultúrát megbecsülik, megőrzik, gazdagítják, továbbítják, és alapos ismereteket szerezzenek a tudományokban és a művészetekben.

„Iskolánknak évről évre meg kell küzdenie a létfenntartási nehézségekkel. Az alapító fenntartó egyházközség nem tudja elvégezni az iskola épületének fejlesztési, illetve karbantartási munkálatait és nem tudja a taneszköz ellátottságot javítani. Beázik a tetőszigetelés, korszerűtlenek az ablakok, elhasználódtak az ajtók, a berendezések, és nincs tornaterem" – mondta Tóth Sándor igazgató.

Ezek most a legégetőbb feladatok. A nyelvtörvény hatása az iskolában egyelőre nem érzékelhető. Az intézmény hivatalos dokumentumait ez idáig is két nyelven vezették, és ez ezután is így fogják. Sajnos azonban az iskola évről évre szembesül azzal a ténnyel, hogy nagyon sok magyar anyanyelvű gyermeket íratnak nem magyar tanítási nyelvű általános iskolába. „Szerintünk ebben a nyelvtörvénynek is szerepe van, sok szülő úgy gondolja, hogy így nem lesz problémája a hatalommal" – tette hozzá az iskola igazgatója. A létszámcsökkenés azonban nem csak ennek „köszönhető". „Az utolsó két évben kevesebb elsőssel indíthattuk az osztályokat, de ezt elsősorban a demográfiai mutatóknak tudjuk be. Viszonylag kevés iskolaköteles gyermek van a régiónkban és több intézmény is verseng értük" – mondta Drenkó Zoltán, iskolalelkész.

Az állam hátrányos helyzetbe hozza az egyházi iskolákba járó gyerekeket

A szlovák oktatásügy több ponton is támadja a magyar iskolákat. Az állami magyar tanítási nyelvű iskolákra ugyanaz a támogatási rendszer vonatkozik, mint a szlovák iskolákra, tehát a fejkvótarendszer alapján kapják a támogatást, ezenkívül a beutazó gyermekek utazási támogatásban részesülhetnek. Megpályázhatnak fejlesztési támogatást is, de az egész rendszer úgy lett kidolgozva és működtetve, hogy nagyon kevés magyar tannyelvű iskola juthat hozzá. Az iskolák mindent megtesznek, hogy növeljék a tanulók létszámát, viszont ez sok esetben a másik iskola kárára történik. Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke elmondta: „Az egyházi iskolákra ugyanúgy érvényes a fejkvótarendszer az állami támogatást illetően. Csakhogy a nagy érvágást az jelentette, hogy ezt a rendszert az egyházi iskolákra nézve egy évvel korábban vezették be. Az egyházi iskolákba járó gyermekek – hiába utaznak más településekről – nem kapnak utazási támogatást. Nem jogosultak a kiegészítő támogatásra az önkormányzatoktól, mint az állami iskolák. Egyértelműen kijelenthető, hogy az egyházi iskolák és intézmények diszkriminációjáról beszélhetünk, s ez a helyzet egyre nehezebb."

„Ha meghunyászkodunk, beismerjük a megkülönböztetést és a másodrangú polgári sorsot"

A nyelvtörvény megnehezítette a pedagógusok dolgát, „mindezek ellenére nem tapasztalok elkeseredést, sőt talán az öntudatosok még öntudatosabbakká válnak. Hisz mindannyiunknak rá kell döbbennünk arra, hogy sokszor még az adott lehetőségeket sem használjuk ki. Ilyen például a női vezetéknevek -ová végződés nélküli írása, a helységnevek, reklámfeliratok, üzletfeliratok magyar nyelven való kiírása ott, ahol a magyar lakosság aránya eléri a 20%-ot. Ismerve pedagógusaink elkötelezettségét és az innen-onnan hallott megnyilvánulásokat, a gyermekek bátorítva vannak a magyar nyelv használatára, hisz ha meghátrálunk és meghunyászkodunk, akkor ezzel beismerjük, sőt elfogadjuk a megkülönböztetést és a másodrangú polgári sorsot" – tette hozzá Fazekas László.

A választás nem véletlenül esett a Rozsnyói Református Alapiskolára: „Egyházunk Zsinati Tanácsa döntött ebben a kérdésben. Úgy gondolom, hogy jól felmértük a körülményeket és a lehetőségeket az iskola további fejlődéséhez. Tudni kell azt, hogy már az iskola alapításakor nagy tehertétel volt az épület megvásárlása, valamint a rendbetétel és a karbantartás. Ez a tehertétel mindmáig érezteti hatását, ami gátat vet az iskola fejlődésének. Ezért Isten iránti hálával fogadjuk és szeretettel köszönjük a Tiszántúli Egyházkerület segítségét" – mondta a felvidéki püspök.

A Tiszántúl öröksége kötelez

A Kárpát-medencében élő magyarság tagjai között erősíteni kívánjuk az összetartozás érzését – olvasható a református bál honlapján (http://www.reformatusbal.hu/). "Május 22-e utóéletéről gondoskodni kell, és a harmadik református jótékonysági bál is az együvé tartozásnak az erősítése" – fogalmazott Bölcskei Gusztáv, a bálnak otthont adó tiszántúli egyházkerület püspöke. A harmadik debreceni református bálon – az erdélyi, a kárpátaljai segítség után – a felvidéki iskolaügy kerül a középpontba. „Minden jelre, biztatásra szükségük van a felvidéki testvéreknek, amellyel azt érzik, hogy mellettük állunk és nem egyedül kell ebben az ostoba és megalázó helyzetben megmaradniuk" – hangsúlyozta Bölcskei Gusztáv, majd hozzátette: "Elemi jelentőségű az anyanyelvi oktatás a Kárpát-medencei magyarság és népesség számára."

A Kálvinista Rómában az eddigi tapasztalatok szerint színvonalas bálon vehettek részt a jótékonykodni és szórakozni vágyók. „A több száz ember megmutatta, hogy lehet belső erőket mozgósítani. A Tiszántúl öröksége kötelez bennünket, hogy ne egy befelé forduló, önmagát megtartó közösség akarjunk maradni, hanem mindig érezzük azt a felelősséget, amely a helyzetünkből adódik" – hangsúlyozta Bölcskei Gusztáv.

„Idén is ott leszünk és segítünk!"

Mire számítson az, aki részt kíván venni a Református Jótékonysági Bálon? Virágh Pál, a Tiszántúli Református Egyházkerület egykori főgondnoka tavaly ott volt a rendezvényen: „Végtelenül jó éreztük magunkat. A bálnak egyedi a hangulata, éppen azért, mert református bál. A szeretet nyilvánul meg ezen az alkalmon. Nekem személyesen is élmény marad, mert a hat unokám közül a legidősebbnek az volt az első bálja és én vihettem el. Idén is ott leszünk és segítünk!"