Parlament:Vita az elektronikus iratkézbesítésről és tértivevényről
15 perc olvasásTisztelt Országgyűlés! Soron következik a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9024. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/9024/1-2-3. számokon megkapták, és a honlapon is megismerhetik.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9024. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/9024/1-2-3. számokon megkapták, és a honlapon is megismerhetik.
Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Általános társadalmi elvárás a bírósági, közigazgatási, illetve más hatósági eljárások felgyorsítása, az információs társadalom adta lehetőségek kihasználása. Jelen törvényjavaslat elsődleges célja az elektronikus kommunikáció, azon belül a megfelelően dokumentált, biztonságos elektronikus kézbesítés feltételeinek megteremtése. A kormányzat több évre visszamenő törekvése az, hogy az igazságszolgáltatás valóban gyors és hatékony segítséget nyújtson a jogkereső állampolgároknak, a vállalkozásoknak.
A vállalkozások esetében sikeres működésükhöz elengedhetetlen, hogy az anyagi jog által a gazdasági élet szereplői számára biztosított anyagi jogosultságok érvényre jutását az állam hatékonyan biztosítsa. Ez hozzájárul a gazdasági életben meglévő visszásságok felszámolásához, a jogviták könnyebb és gyorsabb rendezése nagymértékben elősegítheti például a körbetartozások számának csökkenését. A különböző, már elfogadott vagy tervezett szabályozási elemek, például a polgári perrendtartásról szóló törvény 2008. évi módosítása és annak ez évi továbbfejlesztése között kiemelt szerepe van a jelen törvényjavaslatnak. A hivatalos iratok elektronikus kézbesítésének lehetősége és ezáltal általában az elektronikus kommunikáció bevezetése mind az igazságszolgáltatásban, mind a hatósági eljárásokban még inkább meggyorsítja a pereskedést és az egyéb hivatalos eljárásokban való részvételt is.
A tervezett szabályozás kiindulópontja az, hogy az elektronikus kommunikációban megjelenik a feladótól és a címzettől független szerv, amelynek feladata a kézbesítés lebonyolítása. A kézbesítési feladatok ellátására a már jelenleg is létező központi elektronikus szolgáltató rendszer kijelölése tűnik ésszerűnek, amely állami elektronikus kézbesítési szolgáltató elnevezéssel jelenik meg a törvényjavaslat szövegében. Az elektronikus kézbesítési folyamat lényege, hogy az állami elektronikus kézbesítési szolgáltató rendszerén keresztül szabályszerűen kézbesített iratokhoz a különböző jogszabályokban foglalt joghatás fűződhet. Ahhoz, hogy az elküldött iratok átvételéhez joghatás fűződjön, elengedhetetlenül szükséges az, hogy a feladó egyrészt hitelt érdemlően tudomást szerezzen a címzett számára küldött elektronikus okiratok szabályszerű átvételéről az elektronikus tértivevény alapján, másrészt az át nem vett elektronikus iratokkal megállapíthassa a kézbesítési vélelem beálltát.
Jóllehet a hivatalos iratok elektronikus kézbesítése elsősorban a bíróság, közigazgatási szerv, illetve más hatóság és a felek között zajlik majd, de a rendszer a jövőben alkalmas lehet arra, a jogszabály lehetőséget ad rá, hogy a feladói és a címzetti oldalon is természetes személyek vagy hivatalos szervek is küldhessenek közvetlenül egymásnak iratokat. Az elektronikus kézbesítés egyszerűségét és széles körben történő elterjeszthetőségét hivatott biztosítani az a megoldás, hogy a rendszer által az iratra elhelyezett időbélyegző védi a dokumentumot az utólagos módosítástól. Így megengedhető az, ha hivatalos szerv kívánja hivatalos iratát elektronikusan kézbesíteni, akkor az állami elektronikus kézbesítési szolgáltató rendszerén keresztül kézbesített okirat közokiratnak minősül. Ha pedig természetes személy által benyújtandó okirat vonatkozásában jogszabály teljes bizonyító erejű okirati formát ír elő, akkor az e rendszeren keresztül kézbesített okirat tekintetében ezt a formai előírást teljesítettnek kell tekinteni anélkül, hogy a feladó saját minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel rendelkezne. Mindez biztosítja a rendszer egyszerű, költséghatékony és biztonságos működését.
Aki az elektronikus kézbesítési rendszerbe be kíván kapcsolódni, az állami elektronikus kézbesítési szolgáltatóra vonatkozó külön jogszabály szerinti regisztrációs folyamattal juthat hozzá az elektronikus kézbesítési tárhelyéhez. A javaslat lényegét összefoglalva kiemelem, hogy annak elfogadásával a hivatalos ügyek elektronikus intézésére széles körben nyílik lehetőség. A javaslat első része keretjellegű szabályozásként biztosítja, hogy egy működő elektronikus kézbesítési rendre lehessen építeni a jövőben elektronizálni kívánt eljárásokat. A javaslat második, a polgári perrendtartásba épülő része pedig a polgári peres eljárásra vonatkozó elektronikus eljárási rendet határozza meg.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a kijelölt bizottságok állásfoglalásának ismertetése következik 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Márfai Péternek, a gazdasági és informatikai bizottság alelnökének, a bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.
MÁRFAI PÉTER, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvény korszakos jelentőségű, ugyanis ez a lépés biztosítja az elektronikus kommunikáció teljes egyenrangúsítását az ügyfél, az állam és az államigazgatás szervei egymás közötti kapcsolatában. A szabályozás ugyanakkor önmagában nem tesz szükségessé gyökeres változást a már bevezetett eljárásrendben, hiszen a szabályozás első lépcsőjét már a 2004-es közigazgatási eljárásról szóló törvény megtette, amikor lehetővé tette az elektronikus üzeneteken alapuló kommunikációt a közigazgatási hatósági eljárásban.
Az ennek nyomán kialakult központi elektronikus szolgáltató rendszer és annak biztonságos elektronikus dokumentumtovábbító szolgáltatása képezi a most tárgyalásra benyújtott javaslat infrastrukturális alapját. Ez a fejlődés folytatódott a 2008 végén elfogadott módosításával, az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvényjavaslattal, a cégeljárásról és más bírósági eljárásokról szóló törvények korszerűsítésével, és most lehetővé válik lényegében minden hivatalos irat elektronikus megküldése úgy, hogy ne legyen szükség a hagyományos postai kézbesítésre. Természetesen a szabályozás kialakításával a forgalom nem fog azonnal átalakulni, nem fog mindenki azonnal elektronikus kapcsolattartásra áttérni, bár a közigazgatási hatósági eljárásokban a hatóságok közötti kommunikációra már előírásra került egy 2011. januári határidő, és a vállalkozások polgári peres eljárásaiban e törvény is ütemezett határidőket állapít meg az áttérésre.
Bizakodásra ad ugyanakkor alapot, hogy hazánk nem áll rosszul az elektronikus ügyintézés elterjesztésében, európai uniós összehasonlításban sem. Bár az internetpenetráció az elmúlt évek jelentős fejlődése ellenére is elmarad az európai átlagtól, az elektronikus ügyintézés elterjedtségében nem kell szégyenkeznünk. Az Eurostat adatai szerint az érintettek 25 százaléka már legalább egy elektronikus űrlapot elküldött a kormányzatnak, ami az Unió átlaga felett van. Az elektronikus kapcsolattartás mind az ügyfelek, mind az ügyintézők számára jelentős eljárási tehercsökkenést jelent, és nem elhanyagolható az anyagi megtakarítás lehetősége sem.
A dokumentumok túlnyomó többsége már ma is elektronikusan jön létre, ezek után nem kell sem a feladónak, sem a fogadónak kinyomtatnia, ami környezetvédelmi szempontból is előnyt jelenthet. A feldolgozás, a tárolás hatékonysága is jelentősen nőhet ezzel a megoldással, hiszen így legalább az ügyek egy részében valósággá válhat a papír nélküli ügyintézés. Itt rögtön jelezni kell ugyanakkor azt is, hogy vegyes eljárásokban, ahol elektronikus és papír alapú közlések, dokumentumok egyaránt előfordulnak, a középen lévő hatóság terhe meg is nőhet, ha neki kell biztosítani a folyamatos konverziót, ameddig vegyes eljárások is működhetnek.
(E nehézségek ellenére sem látnánk ugyanakkor…)
UK/Lezsák-Szűcs- /(Márfai)/bl
(15.40)
E nehézségek ellenére sem látnánk ugyanakkor célszerűnek, hogy olyan területeken, ahol ennek feltételei nem teremthetők meg, pusztán adminisztratív ráhatással teremtsünk még magasabb elektronizálási arányt. A támogatás, segítés, felvilágosítás természetesen nélkülözhetetlen, hiszen a változásokat megszokni mind az ügyfelek, mind a közigazgatás egésze számára jelentős kihívás.
A postáról szóló törvény alapján a tértivevény-szolgáltatás olyan, könyvelt küldeményeket igénybe vehető postai különszolgáltatás, amelynek keretében a szolgáltató a postai küldemény kézbesítését a címzettel, illetve az egyéb jogosult átvevővel az erre szolgáló okiraton elismerteti, és az okiratot a feladónak visszaküldi, illetve a felek megállapodása esetén annak digitalizált képét vagy alaptartalmát elektronikus úton, illetőleg adathordozón átadja.
A tervezet alapján az elektronikus tértivevény az elektronikus okirat, amely alapján a hivatalos iratot feladó hivatalos szerv hitelt érdemlő módon megbizonyosodhat arról, hogy az átvételre jogosult személy az elektronikusan kézbesített küldeményt átvette, és ez melyik időpontban történik meg.
Az elektronikus tértivevény közokiratnak minősül. Az elektronikus tértivevény tehát közokirat, a papír alapú tértivevény pedig sima okirat. Az elektronikus tértivevény annyiban tud többet a hagyományos papírnál – párjánál -, hogy igazolhatóvá teszi azt is, hogy mit is tartalmazott az adott küldemény, anélkül, hogy annak tartalma megismerhető vagy akár csak visszafejthető lenne a tértivevényből.
Igen fontos szabály, hogy ilyen feltételek mellett az állami elektronikus kézbesítési szolgálatok útján – ami a központi elektronikus szolgáltató rendszer ilyen funkcionalitásának megnevezése, talán felesleges külön intézmény képzetét keltve – kézbesített dokumentumok külön elektronikus aláírás nélkül is hitelesnek, illetve erre jogosult kibocsátók esetében közokiratnak, illetve teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősülnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Mindezek figyelembevételével a tervezetet fontos előrelépési lehetőségnek értékeljük, és javasoljuk annak támogatását.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Tóth Gyula képviselő úrnak, az emberi jogi bizottság előadójának.
TÓTH GYULA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a jogalkotói szándékkal egyetértett. Ha ma Magyarországon olyan törvényjavaslat kerül – egyéves előkészítés után – az Országgyűlés elé, ami a hivatali ügyintézést gyorsabbá, kényelmesebbé, ezáltal ügyfélbarátabbá, a nap 24 órájában rendelkezésre állóvá teszi, akkor azt támogatni kell. Még inkább akkor, ha egy viszonylag új technológia használatának eredményeként nőhet a közigazgatás színvonala és hatékonysága, az állampolgár ügyintézéssel töltött ideje nagyságrendileg rövidebbé válik, és még az átláthatósága is növekszik.
A mai kor technikai színvonalának köszönhetően növekvő igény van arra, hogy a hagyományos kézbesítés szabályozásának megfelelő általános szabály jelenjen meg az elektronikus dokumentumok továbbításában is, még akkor is, ha az elektronikus ügyintézésre való átállás csak hosszabb távon lehet költségcsökkentő hatású. Amíg ugyanis az elektronikus eszközökkel párhuzamosan a hagyományos papír alapú ügymenetet is fenn kell tartani, a költségek még növekedhetnek is.
Bizottságunk fontosnak tartja, hogy mindaddig, amíg a papír alapú és az elektronikus ügyintézés egymás mellett, párhuzamosan létezik, az állampolgár választásán múlik az elektronikus út igénybevétele, egyértelműen szükséges szabályozni, hogy mi számít a két ügyintézési mód közötti választásnak; azt is – mivel az emberi jogok védelme bizottságunk számára alapvető feladat -, hogy az emberi jogok, az adatvédelmi jogok ne sérülhessenek. Ne lehessen személyes adatokat, dokumentumokat manipulálni, ne lehessen különböző hivatalos beadványokkal vagy akár az adóbevallással visszaélni. Ismert a tisztelt képviselőtársaim előtt is, hogy az elektronikus formában beadott, elektronikus aláírás nélküli – ilyet jelenleg is elfogad az APEH – adóbevallásokkal kapcsolatban már előfordultak visszaélések, jogosulatlan adó-visszatérítések.
Már a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi törvény vitájában az elektronikus közigazgatási eljárás szabályozása is kompromisszumok árán született, de kötelezővé tette az elektronikus aláírás alkalmazását minden fogadott és küldött dokumentumra. Indokoltnak tartja bizottságunk a három év gyakorlati tapasztalatai utáni kiigazítást, de nem tartja indokoltnak az elektronikus aláírás használatának teljes kiiktatását.
A törvényjavaslat alapján nemcsak a hatóság vagy a bíróság nem látná el minősített elektronikus aláírásával az iratot, de a központi elektronikus szolgáltató rendszer sem, amelyen keresztül megvalósulna az elektronikus ügyintézés, és az ilyen aláírások nélküli hivatalos iratot mégis hitelesnek kell majd tekinteni. Ez kiszolgáltatottá teheti az állampolgárt, mert nincs biztosíték arra nézve, hogy egyfelől hosszú távon, másfelől harmadik fél előtt fel tudja használni az adott dokumentumot.
Bizottsági ülésünk előtt – elektronikus formában pár nappal előbb – kaptuk meg az adatvédelmi biztos úr kritikus véleményét a törvénytervezetről. Természetes, hogy bizottságunk tagjai kíváncsiak voltak az előterjesztő álláspontjára is, adatvédelmi szempontból persze. Tudtuk, hogy a közigazgatási egyeztetés idején még nem volt adatvédelmi biztos, de az általános ombudsman adatvédelmi jogkörben is felhatalmazott volt, a hivatal is működött, és még a törvényjavaslat beterjesztése előtt is lehetett volna egyeztetni az adatvédelmi biztos úrral. Ez utóbbival az előterjesztő képviselője is egyetértett.
Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről, az elektronikus tértivevényről szóló T/9024. számú törvényjavaslatot 9 igen szavazattal, 7 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta.
Elnök úr, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a Házszabály szerint 15-15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Nyitrai Zsolt képviselő úrnak, Fidesz.
DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a szót. Előrebocsátom, hogy a Fidesz nevében teljes mértékben egyetértek azzal a felvezetővel, amit az államtitkár úr mondott itt az expozéjában. A problémát pusztán az jelzi, hogy az a törvényjavaslat, ami ide elénk került az asztalra, nincs összhangban az államtitkár úr mondandójával. Egyébként az irány, amit ön mondott, valóban helyes, csak a törvényjavaslat ezt nem tükrözi.
Maga a javaslat, a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvénytervezet nevezhető egy előremutató vázlatnak, azonban az egyértelműen látszik – a mi informatikai és telekommunikációs munkacsoportunk áttekintette és megvizsgálta a javaslatot -, hogy nem egy kiérlelt koncepció, ezért mi azt támogatni nem tudjuk. Annak az átdolgozását, újragondolását javasoljuk, és támogatjuk azt egyébként, hogy ez mondjuk, egy átdolgozott, kiérlelt, biztonságosabb formában újra bekerüljön ide az Országgyűlés elé, a törvényhozás falai közé.
Az előttem szóló képviselőtársam is felvetette többek között az adatvédelmi biztos véleményét, illetve aggályait a törvényjavaslattal kapcsolatban, ezért erre külön nem térnék ki. Azt gondolom, erre mindenképpen várunk majd valamifajta reakciót az előterjesztő részéről.
Többször hangsúlyoztuk már – szakbizottságok ülésén és itt a Parlament üléstermének falai között is -, hogy számunkra mindenképpen fontos ezen központi rendszerek tekintetében a közbizalom. Azt gondolom, ez közös felelősség kell legyen pártoktól függetlenül, mert az országnak működnie kell, az országot működtetni kell, és a központi informatikai rendszerekkel kapcsolatos közbizalom ezért is nagyon-nagyon fajsúlyos kérdés.
Mégiscsak felhívnám a figyelmet arra, hogy azért a közelmúltban, az elmúlt időszakban több olyan országos jelentőségű eset, nagyon komoly és folyamatos hiba is történt a központi rendszerekben, amelyek arra világítanak rá, hogy sajnos nem működnek folyamatosan és biztonságosan ezek a rendszerek.
(Csak, hogy két példát emeljek ki�)<
zse /Lezsák-Szűcs/ (dr. Nyitrai Zsolt)/bl
(15.50)
Csak hogy két példát emeljek ki, az egyik az ügyfélkapu összeomlása, ami szintén az előbb emlegetett adatvédelmi szempontok miatt és informatikai szempontból is eléggé aggályos volt, másrészt az OEP informatikai rendszere is volt, hogy eléggé komolyan meghibásodott az elmúlt időszakban. Az első mondásunk az, hogy először a meglévő központi rendszereket kell tudni folyamatosan és biztonságosan működtetni, azt követően kell továbbgondolni és bővíteni ezeknek a körét, amiben egyébként mi partnerek vagyunk, csak annak tényleg jól kell történnie.
Nagyon komoly szakmai aggályaink vannak a dolognak a biztonságos és folyamatos működésével kapcsolatban. Azt sem értjük például, hogy miért kell ezt egy külön jogszabályban rendezni vagy szabályozni, miért nem lehet, mondjuk, a postatörvény keretei között megtenni ezt az egyébként alapjaiban részünkről is indokoltnak tartott és indokoltnak nevezett szabályozást.
Aki ezt a tervezetet készítette, lehet, hogy más szempontok voltak nála fontosak, mi elsősorban informatikai, műszaki-technológiai szempontból vizsgáltuk ezt a kérdést, tehát aki ezt a tervezetet készítette, az biztos, hogy nem ebből a szempontból nézte, hanem más szempontból. Természetesen más szempontok is fontosak, de a mi munkacsoportunk elsősorban ezeket a szempontokat vette figyelembe, és ezen szempontoknak ez a törvénytervezet egyáltalán nem felel meg, ezért azt nem tudjuk támogatni.
Több vélelmet is tartalmaz maga a törvénytervezet, azonban az, hogy mikor dönthető meg ez a vélelem, azt nem tudom, hogy milyen szinten szabályozza vagy tervezi szabályozni. Én ezt nem találtam meg ebben az előterjesztésben, pedig ez is egy eléggé fontos és azt gondolom, hogy bizalmi kérdés. Nem tudom, hogy maga a rendszer az adatok tekintetében miért tartalmazza a tervezetben azt a szabályozást, hogy 30 nap elteltével, mondjuk, mindent töröl, illetve az nem lesz a továbbiakban megvizsgálható és előhívható. Ezt sem tartjuk egy olyan intézkedésnek vagy tervezetnek, ami a mostani kor kihívásaival lépést tartana.
A lényeg a lényeg, jelen pillanatban, ebben a formában ezt a törvénytervezetet nem tudjuk támogatni, de a szakmai konzultációra nyitottak vagyunk. Azt gondoljuk, hogy ezt mindenképpen újra kell gondolni, és át kell dolgozni, elsősorban technológiai, technikai, műszaki szempontból, mert ebben a formában, a mindennapi életben, a gyakorlatban ez biztos, hogy nem tud működni. Azt gondolom, mivel a felszólalásomat azzal kezdtem, hogy közös felelősségünk van abban, hogy ezek zökkenőmentesen és folyamatosan működjenek, ezért akkor kerüljük el közösen azt a gyakorlati problémát, amit ez a törvényjavaslat nyújt. Hogyha ezt elfogadná a parlament, akkor a működésben Magyarországon utána ilyen anomáliákkal találkozhatnánk.
Emiatt a törvénytervezetet ebben a formában mi nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Pettkó András független képviselő úrnak.
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Tóth Gyula képviselőtársam bizottsági hozzászólásához szeretnék hozzászólni röviden. Tisztelt Képviselő Úr! Én azt gondolom, hogy a XXI. században élünk, és a XXI. században, én azt gondolom, hogy megengedhetetlen folyamat az, hogy például a tavalyi évben az APEH honlapján 1 millió 950 ezer ember töltötte ki az adóbevallását, ebből 650 ezer ember volt az, aki az ügyfélkapun keresztül beküldte, és 1 millió 300 ezer ember fogta, kinyomtatta az adóbevallását, elbattyogott a postára és feladta. Mi értelme van ennek? Ha ezeknek az embereknek lett volna ügyfélkapuja, akkor ezek az emberek az ügyfélkapun keresztül, ugyanazon a felületen, mint a másik felületen keresztül kitöltötték volna az adóbevallásukat, nyomtak volna egy igen vagy enter billentyűt, és abban a pillanatban az APEH-ba beérkezett volna az adóbevallásuk.
Azt gondolom, hogy ha azt mondjuk, hogy olcsóbb, hatékonyabb államra van szükség, ha azt mondom, hogy az embereknek igenis a XXI. század technikáját használni kell, akkor rá kell döbbenni végre most már mindenkinek arra, hogy például az ügyfélkaput igenis használni kell. Akkor is használni kell – és ezt már Nyitrai Zsolt képviselőtársamnak a felszólalásához teszem hozzá -, hogyha el kell ismerni, hogy az ügyfélkapu kapcsán egy emberi hiba, egy emberi mulasztás következtében voltak problémák az elmúlt egy hónapban. Magam az Országgyűlés falai között jó néhányszor tettem fel kérdést arról, hogy az ügyfélkapu mennyire biztonságos, de ez már a mindenkori kormányzat feladata.
Ha egyszer nem MSZP-s kormány lesz Magyarországon, hanem mondjuk, fideszes kormány vagy MDF-es kormány, vagy bármilyen más kormány, akkor ezeknek a kormányoknak kell megteremteni azt a biztonsági feladatot, a biztonsági feladathoz pedig azt a pénzt, hogy ne történhessenek meg azok a hibák, amelyek a nagy informatikai rendszerek tekintetében az elmúlt hónapokban sajnálatos módon megtörténtek. De még egyszer hangsúlyozom, ezeknek a túlnyomó többsége emberi mulasztás és emberi hiba volt.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Márfai Péter képviselő urat illeti a szó.
MÁRFAI PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A felmerült kérdések alapvetően bizalmi típusú kérdések, egy létező rendszer működtetésével, üzemeltetésével kapcsolatos, konkrét eseményekből levonható tanulságok értékelését tartalmazzák. Adott esetben a fölmerült üzemeltetési kérdésekről, üzemeltetési témákról pontosan, közösen és mindannyian tudjuk, és erről meg tudtunk bizonyosodni, hogy nem a rendszer üzemeltetésében, nem a rendszer működtetésében, nem a rendszert alkotó és megalapozó szabályokban találtunk hibát, hanem annak egy bizonyos fejlesztési, nem szabályos fejlesztési fázisában elkövetett hibák halmozódásáról volt szó.
Ezeknek a kiszűrése nagyon határozottan megtörtént, és természetesen ezen túlmenően, hogy ez a problémakiszűrés határozottan megtörtént, emellé kötelezően beépültek azok a bizalmi elemek, amelyek lehetővé teszik, hogy az ezt felügyelő és itt a körünkben is jelen lévő országgyűlési képviselők adott esetben betekintést kapjanak ebbe minden korlátozástól és mindenfajta problémától mentesen. Azzal együtt, hogy egy program, egy hatalmas programrendszer működésének, vagy a program bizonyításának menete, tehát annak általános állapotának a megítélése nyilván nagyon komoly szakkérdés, ezzel együtt az ehhez kapcsolódó biztonsági ügyek valóban bizalmi elemeket hordoznak, és ezen bizalmi elemeknek a megalapozása ötpárti módon és az abszolút nyíltság biztosításával, illetve a nyilvánosságot meghaladó mértékű betekintés biztosításával lehetséges. Ezt a betekintési lehetőséget a magam részéről támogatom, illetve bízom benne, hogy közmegelégedésre ez rendelkezésre is áll. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Újabb kétperces, Pettkó András képviselő úr.
PETTKÓ ANDRÁS (független): Tóth Gyula képviselőtársam még egy fontos kérdést felvetett felszólalásában, az pedig annak a kérdése, hogy elektronikus aláírás vagy ügyfélkapu. Tisztelt Képviselő Úr! Erre én azt tudom mondani, hogy ez a vita sajnos már eldőlt abban a tekintetben, hogy Magyarországon, mondjuk, 30 ezer embernek van elektronikus aláírása, és most már lassan 700 ezer embernek van ügyfélkapuja. Természetesen azt mindannyian tudjuk, hogy az elektronikus aláírás egy magasabb biztonságot jelent nemcsak a felhasználók, hanem mindenki számára.
Természetesen nagyon jó volna, ha minél több embernek volna elektronikus aláírása. Például ennek a törvénynek az elfogadása után végre itt, az Országgyűlés falai között is elindulhat az a folyamat, amelynek az lehet a végeredménye, hogy mi, országgyűlési képviselők is például elektronikus aláírással tudjuk beadni majd a törvénymódosítási javaslatainkat. Mi, országgyűlési képviselők is, ahelyett, hogy a számítógépünkön kinyomtatjuk a különfajta módosításokat, majd felmegyünk a VII. emeletre, a tájékoztatási központba vagy le a földszintre, és leadjuk papíralapon, a számítógépünkön egy egyszerű gomb megnyomásával az egyik hivatali egységből át fog menni a másik hivatali egységbe a mi képviselői elektronikus aláírásunkkal.
Én azt gondolom, ez ezért is fontos törvény, egész egyszerűen rengeteg időt lehet vele megspórolni, rengeteg energiát lehet vele megspórolni, és természetesen rengeteg pénzt lehet vele megspórolni. És amin itt a tisztelt Ház falai között mindig vitatkozunk, hogy hogyan lehetne egy kicsikét spórolni az állam, vagyis minden állampolgár számára, ennek a törvénynek az elfogadásával, én azt gondolom, igenis fogunk tudni spórolni. Természetesen ehhez a törvényhez kell majd oktatás, kellenek technikai és egyéb más dolgok is, de azért én bízom abban, hogy bármilyen kormány is lesz Magyarországon, ezt végre elkezdi megcsinálni.
(ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.)
BB/Lezsák-Szűcs-/pa
(16.00)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hankó Faragó Miklós képviselő úr hozzászólása következik, Szabad Demokraták Szövetsége.
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Örülünk annak, hogy ez a törvényjavaslat elénk került, mert úgy gondolom, hogy abban a folyamatban, amelyről részben államtitkár úr is szólt már az expozéjában, mások is említést tettek róla, abban ez egy nagyon fontos állomás és fontos előrelépés.
Évekkel ezelőtt, amikor Magyarországon végre elindult az informatikának, az elektronikus aláírással, az ügyfélkapuval kapcsolatos ügyintézés lehetőségének jogszabályi alapjait megteremtő cégeljárás, de azt követően más eljárások tekintetében is, akkor is üdvözöltük ezt a folyamatot, annak a kezdetét is. Talán még jobb lett volna, ha egy kicsit nagyobb ütemben hajtható ez végre Magyarországon. De így is nagyon fontos előrelépésnek tartjuk, és támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását.
Elképzelhetőnek tartjuk, hogy szükséges módosító javaslatok benyújtása a törvényhez. Ezt minden további nélkül el tudom fogadni; ha megfelelően jó módosító javaslatok születnek, akkor természetesen azokat szívesen tudjuk támogatni. Ha jól értem, ez a törvényjavaslat nagyjából azt a főszabályt vezeti be, hogy ahol a jogi képviselet kötelező, ott kötelező lesz alkalmazni a törvényt majd, természetes személyek esetében ez pedig mindig lehetőségként fog majd alapvetően fölmerülni. Azaz az állampolgár az egyszerű ügyintézés keretében választhatja azt a módot, hogy elektronikusan intézi az ügyeit; amennyiben nem kívánja, vagy azért, mert nincsenek meg hozzá a megfelelő eszközei és a szükséges tudása, papír alapon is folytathatja ezt az ügyintézést. Ez mindenképpen jó és szükséges.
Nem szeretnék belemenni semmilyen olyan területnek a vitájába, amelyhez nem értek, mert már elhangzott az elektronikus aláírás és az ügyfélkapu közötti különbség, és hogy az milyen következményekkel jár. Annyit persze tudok, hogy miután én magam is rendelkezem ilyen eszközzel és használom, az elektronikus aláírás egy jóval magasabb szintű védettséget jelent az okirat tartalmát tekintve, és ez garanciális szempontból nagy valószínűséggel megfontolandó, hogy milyen irányban menjen akár ez a törvény is, akár más, ehhez hasonló feladatokat ellátó törvény is.
Az ügyfélkapu jó abban az esetben, ha információkérésről van szó, olyan iratok cseréjéről, kölcsönös elküldéséről, fogadásáról, amely iratokhoz komolyabb joghatások nem feltétlenül fűződnek. Ott, ahol nagyon komoly joghatások fűződnek egy-egy okirat megérkezéséhez, annak idejéhez, különösen annak tartalmához, a tartalom érinthetetlenségéhez, ott azt gondolom, nem lehet eltekinteni attól, hogy a jövő útja az elektronikus aláírás. Ez nagyon sok esetben jelenthet gyakorlati problémát.
Én azonban nem tenném függővé a törvényjavaslat támogatását attól, hogy néhány rendszerben súlyos hibák, ügyintézéssel összefüggő hibák keletkeztek az elmúlt időszakban. Ez sajnálatos, ha megtörténik. Nyilvánvalóan a felelősségét meg kell állapítani annak, aki mulasztott ebben a tekintetben, de nem lehet kérdés abban a tekintetben, hogy a törvényjavaslat fontos előrelépést jelent, és szükséges az a változtatás, amelyet szeretne végrehajtani. 2010. január 1-je lesz az általános hatálybalépési időpontja, azaz bő fél év áll rendelkezésre majd valószínűleg arra, hogy a törvény rendelkezéseihez képest megfelelően felkészülhessen mindenki.
Nem ismerem az adatvédelmi biztos által megfogalmazott aggályokat, azonban elengedhetetlenül szükségesnek tartom, hogy csak olyan változatát fogadhassuk el a törvényjavaslatnak, amelyre vonatkozóan az adatvédelmi biztos a támogatását egyértelműen tudja adni. Ezt azért is tartom indokoltnak, mert bizony az elmúlt évek során – hosszú-hosszú évekre visszamenőleg bármikorra igaz, tehát nem feltétlenül erre a kormányzati ciklusra, hanem mindenkorra – az a tendencia kétségtelenül létezik és ismert, hogy az állam az állampolgárokra vonatkozóan egyre több adat birtokába juthat, egyre könnyebben tudja ezeket az adatokat összeszedni, egyre könnyebben tudja begyűjteni. Ebből egy dolog következik, amelyet az állam, a hatalom mindig tagadni szokott, de mindig igaz, hogy egyre könnyebben tud vele visszaélni.
A garanciák éppen ezért elengedhetetlenül, nagyon szükségesek. Ha ezeket a garanciákat a törvény fogja tartalmazni – és az adatvédelmi biztos ezzel egyet fog tudni érteni -, akkor még könnyebben tudjuk azt mondani, hogy igen, támogatható a javaslat.
Jó, ha ki tudja váltani a postai szolgáltatások igen jelentős részét, később egyre nagyobb hányadát, ez talán több okkal is indokolható. Egyrészt a postai út drága. Másrészt egyre kevésbé megbízható. Azt tapasztaljuk, hogy a postai szolgáltatások Magyarországon folyamatosan romlanak az elmúlt években. Az okát nem tudom, de a végeredményét pontosan tudom: a postai küldemények hosszabban jutnak el ma a címzetthez országon belül, mint korábban, másrészt kevésbé megbízhatóan. Sokkal több postai küldemény vész el szerintem, mint korábban történt az.
Az sem mellékes szempont, hogy kíméljük a papírfelhasználást. Elképesztő környezeti károkat okoz az, hogy túlzott mértékben használunk papírt a mindennapi életben. Ha ezt ki lehet váltani elektronikus úton történő iratforgalommal, nem kell papírt használnunk, akkor nagyon sok-sok millió, talán milliárd forintot lehet folyamatosan megtakarítani, és ez környezetvédelmi, költségtakarékossági szempontból sem elhanyagolható.
Azt hiszem, hogy az elmúlt időszakban azok a jogszabályok, amelyek megteremtették és később egyre mélyebben, elmélyültebben és egyre nagyobb mértékben teszik vagy tették lehetővé az elektronikus iratforgalmat, mindegyike azt igazolja, hogy helyes lépés volt. Akár az elektronikus cégeljárásra vonatkozóan igaz ez, akár igaz a Ket. legutóbbi módosítására. És bár kétségtelen tény, hogy a korábbi, 2004-es Ket. alkalmazása szempontjából az elektronikus ügyintézés nem terjedt el olyan mértékben, mint amilyen mértékben annak idején azt reméltük, az azonban nem lehet kérdéses, hogy ez a helyes út, és ezt kell megpróbálni a hatóságok számára is részben kötelezővé tenni, részben pedig mindenkit ösztönözni ara, hogy éljen ezzel a lehetőséggel.
Az biztos, hogy az elhangzott vitában jó néhány olyan érv fölmerült, amely nagyon komoly megfontolást igényel. Elektronikus aláírás-e vagy ügyfélkapu, adatvédelmi biztos reagálása és véleménye a törvénnyel kapcsolatban, és talán még másokat is lehetne említeni. Azt hiszem, ez arra figyelmeztet bennünket, hogy minden bizonnyal indokolt módosító javaslatok benyújtása.
Arra szeretném kérni a kormányt, hogy legyen ebben a tekintetben nyitott a változtatási javaslatokra, mert mindannyiunknak az a célunk, hogy egy olyan, jól alkalmazható törvény kerüljön elfogadásra és hatálybalépésre, amely céljait tekintve egyértelműen igazolja azt a kormányzati törekvést, amelyet maximálisan támogatunk, hogy egyre jobban el kell terjednie az elektronikus ügyintézésnek, mert nincs olyan szempont, amely ha jól működő törvényt, jól működő rendszert feltételez, a papír alapú ügyintézés mellett szólna. Minden szempont az elektronikus ügyintézés mellett szól. Ha ezt ki tudjuk elégíteni a törvényjavaslat megfelelő tartalmú elfogadásával, akkor nagy előrelépést könyvelhetünk el, és ebben mi szívesen vagyunk partnerek.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Pettkó András képviselő úr jelentkezett.
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Hankó Faragó Miklós képviselőtársam újra előhozta, újra érvelt – többi képviselőtársamhoz hasonlóan is – az elektronikus aláírás kérdése mellett.
Azt gondolom, hogy nem lehet azt a kérdést föltenni, hogy ügyfélkapu vagy elektronikus aláírás. Azt gondolom, hogy mindkettő párhuzamos használatát szükséges engedélyezni. De amikor a képviselő úr államtitkár volt, és voltak különböző egyeztetések, nagyon jól emlékszem, hogy már akkoriban is az elektronikus aláírás egyre jobban visszaszorult. Ahhoz, hogy valami tért tudjon nyerni, azt minden törvényünkben és minden egyes részben évek hosszú sora alatt át kellett volna vezetni.
Sajnos, Magyarországon ez másképp történt, ezért ma már az elektronikus aláírás erőltetése, azt gondolom, a folyamat lelassulását tudná okozni. Legfőképpen azért, mert egy elektronikus aláírás elkészíttetése 30-100 ezer forint között van, míg az ügyfélkaput ingyenesen megkapják azok az állampolgárok, akik elmennek és ezt igénylik.
Egyébként mindenféleképpen azt gondolom, hogy rendszerben kell gondolkodni. Természetesen azoknál a nagy rendszereknél, amiket kiépítünk, nem szabad olyan hibákat elkövetni, mint amikor meg akartuk szüntetni – én magam nyújtottam be a törvénymódosítást – a nyenyis adatlapot. Aztán kiderült, hogy a nyenyis adatlapot azért nem lehet megszüntetni, bár az APEH-nél rendelkezésre áll 1-12. hónapig minden adat, hogy tulajdonképpen hány napot dolgoztunk, pedig egyszerű szorzással ez előállítható volna, de az APEH és az Országos Nyugdíjfolyósító Intézet nyilvántartása között, amikor a két rendszert összekapcsolták, 1 milliárd – azaz egymilliárd! – munkanapnyi különbség volt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Tehát ezek a problémák is vannak, azért ezt be kell látnunk.
(ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak két percre.)
SF/Lezsák-Szűcs-/bl
(16.10)
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak két percre.
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Miután kialakult egy vita azzal kapcsolatban, hogy elektronikus aláírás vagy ügyfélkapu, nagyon röviden szeretnék néhány alapvető dolgot tisztázni. Az egyik az, hogy a rendszer nem zárja ki az elektronikus aláírás használatát – bárkinek megvan a lehetősége arra, hogy ezt használja -, csak nem teszi kötelezővé. Ahogy Pettkó képviselő úr is elmondta, az ügyfél számára egyrészt jelentős anyagi előnyt jelent, hogy nem kell kötelezően használni, másrészt pedig az ügyfélkapu ugyanazt a biztonságot megadja, mint az elektronikus aláírás, hiszen a személyes regisztráció következtében biztosított a személy azonosítása, az időbélyegző pedig a dokumentum sérthetetlenségét biztosítja. Egyébként az elektronikus aláírásnál is használni kell az időbélyegzőt, tehát komplex módon ugyanazt a biztonságot megadja.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Hozzászólásra következik Pettkó András képviselő úr, független.
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! S természetesen kedves Netpolgárok! Felszólalásomnak azt a címet adtam, hogy �Klikkrre kézbesít: posta helyett elektronikus levélhivatal".
Néhány hónappal ezelőtt zajlott a vita itt e Házban az elektronikus közszolgáltatások mibenlétéről és módjairól. Úgy tapasztaltam, minden frakció – mondhatom így: akkori frakció – teljesen egyetértett abban, hogy az előterjesztés fontos és megvalósítandó digitális átalakulásokat kíván bevezetni, szabályozni. A kormány azt ígérte, hogy az észrevételek, ötpárti egyeztetések után hamar szavazni fog erről a fontos és már régóta időszerű törvényjavaslatról az Országgyűlés. De sajnos azóta sem került vissza a parlament elé az átalakított munkaanyag. Ezt számonkérőleg kell nyugtáznom, és bízom abban, hogy rövidesen foglalkozunk ismét az elektronikus közszolgáltatások előterjesztéssel. Ezt most itt el kellett mondanom, függetlenül attól, hogy az előterjesztést – bár a téma sokban azonos az előbb említettel – most nem a Miniszterelnöki Hivatal nyújtotta be, hanem az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. Mindenesetre úgy tűnik, az elektronikus előterjesztések nem elektronikus gyorsasággal készülnek, és ez nem érthető, nem megmagyarázható.
A most tárgyalandó net-törvényjavaslat is már régóta időszerű. Gondoljunk csak bele, hogy amit szabályozni kíván az előterjesztő, a levélváltás folyamata milyen hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt években, évtizedekben. Az elektronizáció gyökeresen megváltoztatta az írásos üzenetváltás módszerét és folyamatát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amióta megjelent az e-mail, szinte felszámolta az évszázadok alatt kialakult formákat. Gyakorlatilag megszűnt a távirat, a levélküldemények száma összezsugorodott. Szinte csak hivatalos információkat kapunk postai úton, a magánlevelezés kis híján eltűnt a kapcsolattartási választékból. Emögött ott húzódik a tény, hogy az internetezők elsősorban a levelezésre használják a hálót, és csak ezt követik az olyan kézenfekvő tevékenységek, mint az informálódás és a tanulás.
A levelezés szokásrendszerére és tartalmára óriási hatást gyakorolt a közösségi oldalak megjelenése és természetesen a szöveg-, kép- és hangüzenetek azonnali megvalósíthatósága a nagy közlésszervező weboldalakon. A fejtegetés helyére az azonnali benyomásdokumentáció lépett, az átlagos internetező – persze korcsoportonként és foglalkozás szerint eltérő mértékben – óránként három-négy elektronikus üzenetet kap. Ez a nagy és folyamatos hírtömeg, közlési dömping átalakította az emberek, különösen a netpolgárok információs kultúráját. Érthető tehát, hogy ezt a fejlődést a mindenkori kormányok megpróbálják jogszabályokkal is lekövetni a neten kialakult és elterjedt formák törvényi környezetbe helyezésével.
A most benyújtott T/9024. számú előterjesztés elsődleges célja a hivatali ügyintézésre szabott elektronikus kommunikáció – azon belül a megfelelően dokumentált, biztonságos elektronikus kézbesítés – feltételeinek megteremtése. Ha elfogadjuk a javasolt digitalizációs változásokat, felgyorsulhat és takarékosabbá válhat a munka mind a hatósági eljárásokban, mind az igazságszolgáltatás polgári és büntetőperes folyamataiban.
A tervezett szabályozás kiindulópontja az, hogy az elektronikus kommunikációban megjelenik a feladótól és a címzettől független szerv, amelynek feladata a kézbesítés lebonyolítása, azaz a postázás. A levélküldő feladatok ellátására az állami elektronikus kézbesítési szolgáltató – rövidítve Áleksz – elnevezésű szervezet lesz hivatott.
Az elektronikus kézbesítési folyamat lényege, hogy az állami elektronikus kézbesítési szolgáltató rendszerén keresztül szabályszerűen kézbesített iratokhoz a különböző jogszabályokban foglalt joghatás fűződhet. Ahhoz, hogy az elküldött iratok átvételéhez joghatás fűződjön, elengedhetetlenül szükséges, hogy a feladó egyrészt hitelt érdemlően tudomást szerezzen a címzett számára küldött elektronikus okiratok szabályszerű átvételéről, mégpedig az elektronikus tértivevény alapján, másrészt az üzenetküldő az át nem vett elektronikus iratokkal kapcsolatban megállapíthassa a kézbesítési vélelem beálltát. A tervezett jogszabály lehetőséget ad rá, hogy a feladói és a címzetti oldalon is természetes személyek vagy hivatalos szervek is küldhessenek közvetlenül egymásnak iratokat.
Az elektronikus kézbesítés hivatalosságát és széles körben történő elterjeszthetőségét biztosítja az a megoldás, hogy a rendszer által az iratra elhelyezett időbélyegző védi a dokumentumot az utólagos módosítástól, így az állami elektronikus kézbesítési szolgáltatón keresztül kézbesített okirat közokiratnak fog minősülni. Természetes személyek az ügyfélkapun keresztül csatlakozhatnak a rendszerhez, biztonságos és ellenőrzött elektronikus identitásuk birtokában. Az érintettek e-mailben, kérésre akár SMS-ben is kapnak tájékoztatást arról, hogy személyes tárhelyükre okirat érkezett.
Ha az ott elért dokumentumra rákattintanak, a levél letölthető. Egyben a klikkelés azt is jelzi a rendszernek, s így az érintetteknek, hogy az átvétel megtörtént. Amennyiben az eljárásban részt vevő az e-mailt nem nyitja meg, akkor három nap múlva újabb értesítő levelet fog kapni. Az értesítésnek azonban nincs joghatása, a határidőket az irat kinyitásától kell számítani. Ha az ügyfél a tárhelyen nem veszi át az iratot, akkor az elhelyezést követő hatodik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon helyes szabály. Minden eljárásban egyszer lehet kérni az elektronikusról a papír alapú kézbesítésre, ügyintézésre áttérést. Amennyiben az érintett hivatal ezt engedélyezi, akkor tovább már papír alapon intézik az ügyet, nem lehet visszatérni az elektronikus technikára.
A közbeszerzéseknél az ajánlatkérők hivatali kapuval, az ajánlattevők pedig ügyfélkapuval rendelkeznek majd. Minden eljárásnak lesz egy titkos kulcsa, amely csak az eljárás lezárásáig használható. A beérkezett ajánlatokat is csak ezzel lehet majd felbontani. Ezért a szolgáltatásért az állami elektronikus kézbesítési szolgáltató díjat kérhet. Az új szabályok többsége a jövő év első napján fog hatályba lépni. A törvényjavaslat módosítja a polgári perrendtartást, és kitér arra is, hogy a szakértők hogyan kommunikálnak elektronikusan a bíróságokkal és a hatóságokkal.
Vitathatatlan, hogy a törvényjavaslat megalapozottan elősegíthetné a kormányzati intézmények, az önkormányzatok digitális megújulását is. Az állampolgárok közvetlenül érzékelnék a változásokat, ha nem kellene esténként sorba állniuk a levegőtlen postafiókokban, igazolványaik tömegét előkaparva, hogy felvehessék éves szokásos papírjaikat az ingatlan- és gépjárműadóról, egyéb önkormányzati kötelességeikről. Természetesen hatalmas lehetőséget rejt a szabályozás életbe léptetése a hivatalok egymás közötti kapcsolattartásában és természetesen a bírósági eljárások folyamatában is.
Felmerülnek azonban kétségek is. Lássunk néhányat ezekből! Igaz, hogy a javasolt változások ésszerűsíthetik a munkát, és takarékosabb költséggazdálkodást eredményezhetnek, de amikor arról hallani, hogy amíg a hatóságok, hivatali szervek informatikai eszközellátottsága, valamint a munkatársak informatikai tudása és készsége is komoly fejlesztésre, illetőleg pótlásra szorul, addig lehetséges-e olyan nagy volumenű változásokat tervezni, mint amilyenekkel a törvényjavaslat is számol? Én úgy gondolom, hogy az informatikai kezdeményezőkészség megvan a hivatalokban, a képzettség és az eszközállomány is, a problémát inkább a szemléleti kérdésekben látom. Motivált lesz-e az ügyintéző a digitális váltásra, egyszerűsödik-e, hatékonyabbá válik-e így a munkája? Vagy lehet, hogy a munkáját vezetői továbbra is aktaszámban mérik, s az nem illeszkedik az elektronikus gyorsasághoz és hatékonysághoz? Vagy maga az ügyintéző számol darabra, és kiderül, az új módon háromszor-négyszer annyi ügyiratot tud kezelni adott időegység alatt? Ez számára nem kedvező, hiszen ez alapján emeltebb normatívákat határoznak majd meg számára.
(Meg kell említenem a problémák sorában…)
cai/Lezsák/Szűcs (Pettkó András)/bl
(16.20)
Meg kell említenem a problémák sorában az internetpenetráció elégtelenségét is. Bár a nethez hozzáférő állampolgárok száma egyre nő, még mindig azt mondhatjuk, hazánk lakosságának fele egyáltalán nem használja a világhálót. Az elektronikus ügyintézés sikere így természetesen korlátozott.
De meg kell jegyezni, hogy a törvényjavaslat lehetővé teszi a helyettesítést, tehát megfelelő meghatalmazással az elektronikus levelet is át lehet venni elektronikusan is. Ez tehát részben orvosolja a problémát, bár természetesen az is igaz, rövidesen nekünk is el kellene érni az EU-tagországok átlagát. Ez jelenleg 60 százalékos penetrációt jelent, de vannak országok már a 80 százalékos tartományban is. Még egy szám, ami jellemző: EU-átlagban az internetkapcsolattal rendelkező lakosságnak már 30 százaléka kezdeményezett elektronikus ügyintézést. Ez hazánkban nem sokkal rosszabb arány: az internetezőknek már csaknem negyede lépett kapcsolatba elektronikusan valamilyen hivatallal.
További gondként merülhet fel, hogy az utóbbi években csaknem leálltak a nagy informatikai kormányzati fejlesztések, illetve mindenképpen lelassult a beruházások üteme. Pedig nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslatban előirányzott feladatok ellátására csakis egy biztonságos, nagy kapacitású, a kor legfejlettebb színvonalán álló rendszer lehet képes. Ennek a kiépítési költsége szinte elhanyagolható, hogy milyen megtakarítások jelentkeznek a másik oldalon.
Gondoljunk csak a papírtakarékosságra, a személyi költségek csökkenésére, a méregdrága helyiségfenntartás minimalizálására. És akkor még nem említettem a környezeti nyereséget, amiről már Hankó Faragó Miklós képviselőtársam néhány perccel ezelőtt beszélt. Elég, ha utalok a szállítási teljesítmény lefaragására, a nyomtatás visszafogására, egyéb kérdésekre. Talán megoldás lehet a stabil fejlesztésre a több bizottságban már tárgyalt kormányzati informatikai projekt megvalósítása, a nemzeti digitális közmű megtervezése és minél hamarabbi üzembe helyezése is.
Az informatikai infrastruktúra stabilitása már csak azért is felmerül a törvényjavaslat kapcsán, mert a közvéleményben az utóbbi időkben negatívan csapódott le néhány látványos meghibásodás a kormányzati portálon. Ideszámíthatjuk az adóbevallási időszak túlterheltségéből következő rendszerleállásokat, a honlapra kikerült érzékeny, személyes jellegű adatokat is. Ezek az események nem erősítik az elektronikus ügyintézés iránti bizalmat, a digitális ügyintézésre váltás állampolgári szemléletének a megerősödését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Netpolgárok! A fentiekben vázolt problémák akaratlanul is elbizonytalaníthatják az embereket egy szakmailag jó és támogatható célt képviselő javaslathoz való viszonyulás tekintetében. Szeretném rögzíteni azonban, hogy a kritikai felvetéseim ellenére szakmailag támogathatónak tartom a törvényjavaslatot, és annak elfogadását javaslom valamennyi országgyűlési képviselőnek. A volt MDF-frakció is támogatja a javaslat elfogadását a szükséges apróbb módosításokkal.
Hozzászólásom zárásaként még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a helyes és jövőre koncentráló, az állampolgárok, különösen a netpolgárok életét megkönnyítő szabályozás életbe léptetése mellett meg kell teremteni a szükséges informatikai hátteret. Természetesen ezzel párhuzamosan az oktatásról sem szabad elfeledkezni. Az is komoly feladat, hogy elő kell segíteni azt a szemléletváltást, amely az elektronikus hivatalok munkatársait a digitalizáció elfogadására orientálja, az ügyfeleket pedig az elektronikus hivatalok igénybevételére készteti.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Molnár Béla képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének hozzászólásra, 15 perces időkeretben. Tessék!
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A napi politika látványos show-műsorában a magyar társadalom nem veszi észre, hogy a háttérben csendesen az e-szabályozás milyen nagy mértékben fejlődik, és a kormány mögött álló szakemberek milyen sokat tesznek azért, hogy ez egyre jobb legyen Magyarországon. Ez mindenképpen elismerést érdemel, mindenképpen együttműködést igényel tőlünk is, és mi is örülünk ennek.
Ugyanakkor lehet látni, hogy az e-szabályozás nagy léptékben való fejlesztése mellett az e-kultúra Magyarországon még nincs abban az állapotban, hogy összhangba kerüljön a kormány a parlament igényeivel, és tudja fogadni azokat a lépéseket, amelyeket szándékozunk megtenni. Az e-szabályozás és az e-kultúra között az e-szolgáltatás problémákkal küzd, és egyelőre elmondható, hogy egy kialakulófélben lévő és egy szabályozatlan eljárás az, amiről beszélünk, amire most törvényt próbálunk alkotni.
Azt lehet mondani, hogy itt kialakult egy vita az ügyfélkapuról és az e-aláírásról; nem kellene, hogy kialakuljon. Teljesen egyértelmű, hogy az e-aláírás a jövő, és mindent meg kell tennünk, hogy ez széles körben elterjedjen. Igaz, Pettkó András képviselőtársunk azt mondja, hogy 30 ezren használják. Ha nem ezt a számot nézem, hanem azt, hogy milyen sok hivatal vagy gazdasági egység ad már ki e-aláírással anyagot, akkor azt lehet mondani, hogy lassan, de biztosan ez beszivárog a társadalomba. Ugyanakkor a magánszemélyeknek 30 ezer forint egy e-aláírás, kétségtelen, de van ingyenes is. Viszont épp ez jelenti a problémát, hogy ingyenes, fizetős, különböző minőségű e-aláírási lehetőségek vannak. Ez még nincs úgy kifejlődve Magyarországon, nincs még lehetőség arra, hogy széles körben elterjedjen a társadalomban, és ezért okoz problémákat a jelen törvénytervezetben is. Az e-kézbesítéshez először is az átvevői infrastruktúrát kellene úgy kiépíteni, hogy lehetőség legyen erre széleskörűen, de ez még nem történt meg.
Az átvevői azonosítás sem kellően széles körű, és ezért is problémákat okoz. A kézbesítési szolgáltatás egy olyan köztes megoldás, amely ideiglenesen biztosan segít az elterjedésben, de ezt nem lehet véglegesnek tekinteni. Ezen előbb-utóbb majd túl kell lépni. Nagy problémát jelent azonban a törvénynek néhány, valóban kidolgozatlan része, hogy például az ügyfél a megnyitáskor csak a dokumentumhoz fér hozzá, de semmilyen hitelesítési információt nem fog letölteni, például az időbélyegzőt sem.
Ugyanakkor a kézbesítési vélelem, amely benne van, hogy ötnapos, erősen összecseng azzal, hogy ha jelenleg is valaki nem vesz át egy APEH-levelet kétszer vagy háromszor, akkor az APEH azt kézbesítettnek tekinti. Ez az irány, amikor a hivatal próbálkozik, de nem éri el az ügyfelet, és mégis kézbesítettnek tekinti, egy nagyon rossz irány, és ezt átvinni az e-szabályozáson keresztül az e-szolgáltatásokba nagyon veszélyes lenne, különösen azért, mert egy internet-hozzáférés ma Magyarországon mindenki számára, akinek esetleg erre lehetősége van, messze nem olyan egyértelmű, hogy miért nem vette át. Ha azt nézzük, hogy Ausztriában is a sikertelen kézbesítést követően a papír alapú megküldés kötelező minden hivatalnak, természetesen ehhez az kell, hogy aki regisztrálja magát, annak egy postai címet is meg kell adnia, ahol ő eléri. Ha tehát ezt vesszük, akkor ez a szigor, amit megpróbál beépíteni a törvény, ugyanúgy rossz irány, mint az APEH jelenben említett eljárási rendje.
A másik probléma az, hogy az elektronikus ügyintézés teljes körű állami monopolizálását látjuk ebben a törvényben, amely nagyon sok civil szervezetben és szakmai szervezetben aggályos gondolatokat kelt. Nincs objektív kényszer arra, hogy teljes állami monopóliumot építsünk ki ebben.
Ezért és ehhez hasonló, hosszan sorolható problémák miatt úgy gondoljuk, hogy ezt a törvénytervezetet, noha valóban üdvözölni kell, hogy megszületett, ma még nem lehet elfogadni, ez még átgondolásra, szakmai vitára szorul, és egy későbbi időpontban kiérleltebben, mondjuk úgy, felhasználóbarátabb változatban kellene visszahozni.
Azt hiszem, röviden ennyi elég is lesz. Igazából tovább nem merészelem igénybe venni az időt, hisz látom, Puch László államtitkár úr már a saját törvényét szeretné tárgyalni, és azt hiszem, ebben neki igaza van. (Puch László: Köszönöm a megértését.) Úgyhogy tisztelettel azt tudom mondani, hogy egy későbbi időpontban, kiérleltebb változatban valószínűleg támogatni tudjuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak.
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Röviden szeretnék még hozzátenni egy-két gondolatot a vitához. Azt gondolom, nekünk, országgyűlési képviselőknek kell elöl járni a példamutatásban az állampolgárok számára. Ha belegondolok abba, hogy az előző országgyűlési ciklusban, mondjuk, egy hétfői plenáris munkanapon 20-30 laptop volt bent az ülésteremben, ma, ha a képviselő körbenéz egy hétfői ülésnapon, akkor legalább 120-150 országgyűlési képviselőnek van bent a számítógépe a plenáris ülésen.
(Azt gondolom, a következő ciklusban ez a szám már 250-300 lesz…)
Czapi/Lezsák-Gulyás-Szűcs/(Pettkó András)/bl
(16.30)
Én azt gondolom, a következő ciklusban ez a szám már 250-300 lesz, nyolc év múlva pedig már mindegyik padból föl fog jönni a laptop, amit tud használni az összes képviselő. Nos, ezt a folyamatot kell a társadalomban is elindítani, és erre kell valamennyiünknek ráerősíteni.
Egyébként pedig igaza van képviselő úrnak, hiszen ha mondjuk, egy hajléktalanhoz odamegyünk itt a Kossuth téren, ennek a hajléktalannak is van mobiltelefonja, mert a mobiltelefonnál van olyan kártyás szolgáltatás, amit ez a társadalmi csoport is el tud érni. Az internetnél is el kell érnünk nekünk, azon országgyűlési képviselőknek, akik a digitális átállásért, a digitális kultúra elterjedéséért és ezért a területért dolgozunk, hogy legyen például úgynevezett fapados internet, legyenek olyan szolgáltatások, amelyek minden állampolgár számára elérhetőek. De azért, ha megnézzük, én azt gondolom, ez egyre jobban elterjedhet, hiszen ha csak a három nagy mobilszolgáltatónak nézzük meg a szolgáltatásait, havi szinten 1500 forintért már van olyan szolgáltatás, ami arra elég, hogy havonta 500-600 e-mailt, amiben nincsenek fényképek, le tudjak tölteni, meg tudjak nézni. Én azt gondolom, ha a törvénykezéssel elindítjuk a folyamatot, a társadalom erre jól fog reagálni. (Dr. Dragon Pál tapsol.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.
MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem leszek hosszú, mert tudós kollégáim itt már nagyon sok mindent elmondtak. Azt hiszem, hogy rendkívül fontos szerepet tölthet be ez a törvényjavaslat. Tudjuk, jól, hogy a bűnözés melegágya volt a postai kézbesítés problémája, hiszen jogvesztő határidőket jelentett, és különböző csalók is fölhasználták ezt, egyszerűen nem lehetett tudni, hogy ki vette át, ki írta alá, hogyan. Tehát minőségben több lépcsőt fog javulni a biztonság kérdése.
Több képviselőtársam is feszegette, hogy az iratok hitelessége, illetve az iratok közhitelessége rendkívül fontos probléma, és egy általános megoldásra volna szükség. Jó pár évvel ezelőtt fogadtuk el az elektronikus aláírásról szóló törvényt, és amíg volt informatikai bizottság, egyhangúlag szorgalmaztuk annak az elterjesztését. Különböző javaslatok is voltak erre, nem akarom ezt mind fölsorolni, de úgy gondolom, hogy éppen most jönne el az ideje annak, hogy ezt megtegyük.
A törvényjavaslat részletes indokolásának 1. §-ához című részében van egy nagyon fontos szakasz, amire felhívnám a figyelmet, és jó lenne ezt egyértelműen és világosan kiteljesíteni és garantálni. Azt mondja: a törvényjavaslat megengedi a minősített elektronikus aláírás nélküli iratküldést, mivel informatikailag biztosítani tudja ugyanazokat a körülményeket a küldő és fogadó számára, mintha ők rendelkeznének saját, minősített elektronikus aláírással. Ezért kimondja, hogy az állami elektronikus kézbesítési szolgáltatón keresztül közokirat kiállítására jogosult feladó által kézbesíttetett hivatalos irat a hivatalos szerv saját minősített elektronikus aláírása nélkül is elektronikus közokirat, továbbá a jogszabály azt írja elő, hogy ha a benyújtandó beadványnak teljes bizonyító erejű magánokiratnak kell lennie, akkor ezt az előírást teljesítettnek kell tekinteni.
Többen felvetették ezzel kapcsolatban a kérdéseiket. Én azt kérem államtitkár úrtól, a kormánytól, hogy garantálja ennek a teljesülését, amit itt az indokolásban leír. Mert ebben az esetben valóban tömegessé válhatna a közokirat területén a közhitelesség, és tegyem hozzá, hogy itt nemcsak a hivatalos bírósági, állami meg egyéb iratokról van szó, hanem például az Országos Találmányi Hivatalnak – illetve most Szabadalmi Hivatalnak hívják – az iratairól, ahol jelentős érdekekről és jelentős értékekről lehet szó például, ha valami kézbesítetlen, vagy valami hibás. Nagymértékben emelheti a közhitelességet, ha ezt sikerül konzekvensen végigvinni, és reméljük, hogy át fog terjedni ez majd a civil szférára is, hiszen a civil életben, a gazdasági életben is rendkívül fontos a hitelesség.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Avarkeszi Dezső bólint.) Igen. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak.
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék néhány felmerült kérdésre reagálni, de engedjék meg, hogy előtte kapcsolódjak ahhoz, amit Mécs Imre képviselő úr mondott.
Amikor először megalakult a Magyar Országgyűlésben az informatikai bizottság, akkor az a megtiszteltetés ért, hogy tagja lehettem ennek a bizottságnak, és én annak idején ezt azért kértem igazán – nem lévén informatikai szakember -, hogy az elektronikus aláírásról szóló törvény jogi előkészítésében részt vehessek. Egyébként akkoriban volt, hogy egy parlamenti delegációval, azt hiszem, talán '99-ben Franciaországban jártunk, és amikor a francia nemzetgyűlésbe látogattunk, akkor éppen az informatikai társadalom alapjai című előterjesztést tárgyalták. Akkor volt, hogy szabad demokrata képviselők benyújtottak egy hasonló tartalmú országgyűlési határozati javaslatot, ami nem került tárgysorozatba, és itt a parlamenti vitában Szanyi Tibor képviselőtársunk, aki az MSZP vezérszónoka volt, azt mondta, hogy uraim, ha ezt az előterjesztést nem támogatják, akkor szíveskedjenek visszafáradni a fára, mert ez körülbelül annyit jelent.
Én őszintén örülök, hogy ma már az Országgyűlés valamennyi pártja tisztában van ennek a kérdésnek a fontosságával, és azokkal, akik még esetleg ezt a törvényjavaslatot most ebben a formában nem is támogatják, de szükségesnek tartják, ahogy elhangzott, esetleg egy konzultáció után meg tudunk egyezni azokban a megoldásokban, amik támogathatók.
Én nagyon köszönöm a támogató hozzászólásokat és a problémafelvető hozzászólásokat is. Összesen talán három dologra szeretnék kitérni, hiszen az elektronikus aláírás és az ügyfélkapu kérdésére már válaszoltam. Többen megemlítették az adatvédelmi biztos úr észrevételeit, és ezek közül volt olyan észrevétel, ami itt megismétlődött ebben a vitában, ez az állami monopólium kérdése. Valóban: miért akarunk erre a feladatra nem állami monopóliumot létrehozni, hiszen az a szervezet és mögötte az az infrastruktúra ma is megvan, amelyik ezt a tevékenységet végezni tudja? Az az oka ennek, hogy hivatalos iratok kézbesítésénél, ha az nem elektronikus módon történik, akkor is természetesen létrejön az állami monopólium a Magyar Posta személyében – kis képzavarral fogalmazva -, és a postai tevékenység liberalizálása után is megmarad ez a monopólium, hiszen olyan pluszkövetelményeket ró az állam szükségszerűen erre a kézbesítésre, ami ezt szükségessé teszi, és ami például az elektronikus kézbesítésnél jelenti az események naplózását. Nem utolsósorban ez a monopólium teszi lehetővé azt, hogy a rendszert az állampolgárok ingyen használhassák majd.
Azok közül, amit adatvédelmi biztos úr felvetett, és most itt a vitában nem hangzott el, két kérdésre szeretnék nagyon röviden reagálni. Az egyik, hogy a javaslat nem tartalmaz alapvető naplózási, iratmegőrzési szabályokat. Ennek az oka az, hogy már jelenleg hatályos jogszabályok ezt tartalmazzák. A másik, adatvédelmi biztos úr által felvetett kérdés, amit érintőlegesen említett Hankó Faragó képviselő úr, a kézbesítéshez szükséges adatkezelés során kezelendő adatfajták kérdése.
(Szeretném elmondani, hogy az ügyfélkapun keresztüli küldés esetén kizárólag olyan adatok�)<
éva/Lezsák-Gulyás-/ (Avarkeszi Dezső)/bl
(16.40)
Szeretném elmondani, hogy az ügyfélkapun keresztüli küldés esetén kizárólag olyan adatok kerülnek automatikusan tárolásra, ami a felhasználó tájékoztatáshoz való jogának érvényesülése, a továbbítások utólagos rekonstruálása miatt szükséges. Ez a feladó viselt neve, a feladó e-mail címe, a címzett hatóság, a továbbított dokumentum típusa és a küldés időpontja. Ha bármilyen adatkezelésre szükség lehet, azt az ágazati jogszabályok határozzák meg, és ezért majd a kötelezővé tevő ágazati jogszabályoknak, törvényeknek lesz ez a kötelezettsége, hogy ezeket az adatfajtákat tartalmazza. Tehát úgy gondolom, hogy ezekre az aggályokra részben ez a törvényjavaslat, részben pedig az ágazati törvényjavaslatok a megbízható választ megadják.
Részben tisztelettel kérem, hogy az Országgyűlés támogassa majd a törvényjavaslatot. Természetesen azokat a módosító indítványokat, amelyekről beszéltek képviselőtársaim, meg fogjuk vizsgálni, és ha valóban ezek továbbjavítják a törvényjavaslatot, akkor partnerek leszünk benne, és amit Nyitrai képviselő úr mondott, nagyon szívesen konzultálunk, hogy mi az, amit ők problémának látnak, és aminek a megoldásával esetleg az önök számára is elfogadható lesz a törvényjavaslat. Erre én ígéretet teszek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps)