Pipadohány

Hollandiában, a XIX. század utolsó harmadában, III. Vilmos uralkodása alatt igen jól éltek a polgárok. Szorgalmasan dolgoztak, de a gyarmatbirodalomból áradó többletjövedelem is hozzájárult az Európában példátlanul magas életszínvonalhoz. Indonézia, Ceylon, Új Guyana, Aruba, hogy csak a fontosabb holland gyarmatokat említsem.

Hollandiában, a XIX. század utolsó harmadában, III. Vilmos uralkodása alatt igen jól éltek a polgárok. Szorgalmasan dolgoztak, de a gyarmatbirodalomból áradó többletjövedelem is hozzájárult az Európában példátlanul magas életszínvonalhoz. Indonézia, Ceylon, Új Guyana, Aruba, hogy csak a fontosabb holland gyarmatokat említsem.

   Probléma azonban akadt, még pedig egy népbetegség, a gümőkór terjedése a mértéktelen pipázás miatt. A király magához kérette Vincent van Goghot, népjóléti és pénzügyi főtanácsadóját. Aki azt javasolta, emeljék fel a pipadohány árát húsz százalékkal, akkor majd kevesebbet pöfékelnek az alattvalók. És még többletbevételhez is jut az államkincstár. Az uralkodó felemelte a jobb karját, ez annyit jelentett, hogy a javaslatból törvény lett.

   Egy dolog azonban elkerülte a főtanácsadó figyelmét. Ugyanis a hollandok takarékos, hogy ne mondjam kupori emberek voltak. Ezentúl húsz százalékkal kevesebb pipadohányt vásároltak, így az államkincstár többlet bevétele elmaradt. Vincent van Gog újabb javaslatot tett. Emeljék negyven százalékkal a dohány árát. A király intett, a törvény hatályba lépett.

   Nem részletezem a dolgot, a hollandok leszoktak a pipázásról, senki nem dohányzott az országban, helyette a fogukat szívták. Egyetlen ember kivételével. A főtanácsadó ugyanis dependens, pipafüggő volt. A kincstárból még az addigi adóbevétel is kiesett. III. Vilmos haragra gerjedt. Középkori pallosjogával élve lecsapatta van Gogh jobb fülcimpáját, hogy örökre emlékezzen a rossz tanácsok következményeire.

   A történet azonban itt nem ért véget. Ugyanis megszűnt a gümőkór Hollandiában. Őfelsége sajnálatát fejezte ki és bocsánatot kért főtanácsadójától, de a levágott fülcimpát már nem lehetett jóvátenni.

  A WHO, az Egészségügyi Világszervezet felterjesztette volna orvosi Nobel-díjra van Goghot, aki meg is érdemelte a magas kitüntetést. De sajnos sem a Nobel-díj, sem a WHO akkor még nem létezett. Így csak egy bekötött fülű arckép őrzi a főtanácsadó emlékét.

Láng Róbert