„Pszichoanalízis a vasfüggöny mögött”
3 perc olvasás
„Berlin – Budapest: pszichoanalízis a vasfüggöny mögött" címmel közös nemzetközi konferenciát szervez november 14. és 15. között a Berlini Collegium Hungaricum és a Német Pszichoanalitikus Egyesület Berlinben. A téma a diktatúra és a pszichoanalízis viszonya. A politikára vonatkozó mondanivalója miatt, a diktatúrában, maga a pszichoanalízis vált politikává.
„Berlin – Budapest: pszichoanalízis a vasfüggöny mögött" címmel közös nemzetközi konferenciát szervez november 14. és 15. között a Berlini Collegium Hungaricum és a Német Pszichoanalitikus Egyesület Berlinben. A téma a diktatúra és a pszichoanalízis viszonya. A politikára vonatkozó mondanivalója miatt, a diktatúrában, maga a pszichoanalízis vált politikává.
Az esemény egy konferenciasorozat első része, melyet kétévente rendeznek és amely mindig Berlin és Budapest viszonylatában vizsgálja a pszichoanalízis történetét és gyakorlatát. Idén a pszichoanaltikus szakma, illetve a pszichoanalízis kulturális és politikai összefüggéseivel foglalkozó kiváló szakemberek adnak elő.
A megnyitóbeszédet a fővédnök, dr. Göncz Kinga, pszichiáter, a Magyar Köztársaság Külügyminisztere tartja. Az előadók között olyan neves szakemberek szerepelnek, mint Andre Haynal, Erős Ferenc, Arndt Ludwig, Anette Simon, Franziska Henningsen és Ludger M. Hermanns. Zárószót Nádas Péter mond.
A pszichoanalízis nem csak a pszichiátria egyik alapterülete, hanem a huszadik század eleje óta, a kultúra és a művészet kutatásának egyik legmeghatározóbb forráselmélete. Olyan elmélet, amely a tudomány, a kultúra és a művészet között nem csak a későbbi értelmezések szerint teremt összefüggéseket, hanem ezek az összefüggések már az elmélet megalkotójának Sigmund Freudnak az alapszövegeiben is kezdettől fogva jelen voltak.
A tudattalan folyamatok kutatásával a pszichoanalízisnak a pszichiátrián túlmutató tanulságai, talán leginkább az elfojtás jelenségének feltárása körül bontakoztak ki. Ennek leírásában Freud odáig megy, hogy kimondja, maguk a műalkotások az elfojtott tudat kifejeződései. Ez a felismerés köszönt vissza József Attila sorában: „szublimálom ösztönöm". Egyszersmind az elfojtás az a probléma, amely a pszichoanalízis elmélete mentén összefüggést teremt a pszichiátria és a politikatörténet között.
A Collegium Hungaricum Berlin és a Német Pszichoanalitikus Társaság közös konferenciája ez utóbbi összefüggésre irányítja a figyelmet. A politikára vonatkozó mondanivalója miatt, a diktatúrában, maga a pszichoanalízis vált politikává. Berlin és Budapest szoros szakmai kapcsolatokat alakított ki a pszichoanalízis korai korszakában. Később e két várost, két egymást követő diktatúra súlytotta.
A diktatúrák hatalmi gépezetei nem szerették az elfojtott tudat feltárásáról szóló korszakalkotó elméletet, hiszen ezek a hatalmak az emberek tudatát is befolyásuk szabad övezetének tekintették: a pszichoanalízist elfojtották. Ám az elfojtás gondolatát nem sikerült teljesen elfojtani… A konferencia előadói a diktatúra és a lélek bonyolult összefonódásait járják körül.
