Railjettel Bécsbe - Avagy Egy Téli Városlátogatás Kalandjai Sok Információval!

Talán két éve múlt, hogy feleségemmel utoljára Bécsben járva elhatároztuk, hogy végre egyszer visszatérünk alaposan bekóborolni a „császárvárost”. Eddig mindig csak egy-két napra sikerült idelátogatni, és legtöbbször valami távolabbi nyugat-európai cél felé autózva, csak elrohantunk a város mellett.

December elején a végső elhatározást, egy ismerős utazási iroda adventi ajánlata adta meg, amely igen kedvező áron hirdetett 2-3 szállodában töltött éjszakával utazást. Hohó, ha az utazási iroda kedvező áron hirdet, akkor én a http://www.booking.com/segítségével biztosan még kedvezőbb árakat tudok találni. Végtére is, az sem baj, ha nem a nagy karácsonyi készülődés közepén, hanem mondjuk, januárban megyünk, amikor amúgy sincs valami nagy szezon még Bécsben (http://www.wien.info/hu ) sem. A gondolatot tett követte, és már be is ütöttem a keresőbe, az iroda által ajánlott, Westbahnhofhoz közeli négycsillagos Tourotel Mariahilfe (http://www.tourotel.at/ ) nevét, kóstolgatva a január második fele árait. Mivel hétköznapokon szerettünk volna foglalni, a négyéjszakás ajánlatot (alig több mint hatvanezer forintért!) kedvezőnek ítéltük, és rögtön le is foglaltam. Igaz, hogy a foglalás vissza nem vonható, de megéri a rizikót. Szálloda megvan. Hogyan utazzunk? Autóval? Januárban? Ki tudja, milyenek lesznek az utak, no meg Bécsben a parkolás sem olcsó mulatság. Maradt a vonat. A Keletiben járva már eddig is sokszor megcsodáltam a Budapest-München között naponta többször is közlekedő railjetet, most itt volt a ragyogó alkalom – utazzunk rajta. A honlapról (http://www.mav-start.hu/railjet ) megtudtam, hogy korlátozott számban már 13 EUR-tól lehet jegyet kapni, ami azt jelentette, hogy a decemberi kedvezőbb forintárfolyamon nem egészen tizenötezer forintért elvonatozgathatunk oda-vissza. Ennyi körül üzemanyagra, autópályadíjra is minimum elmenne. és akkor még hol van a parkolás. Szerencsém volt, mert karácsony előtt a Keletiben járva kaptam a tervezett napokra az olcsóbb, bár szintén nem visszaváltható jegyekből.

És eljött a várt pillanat. Kényelmesen utazva, három óra alatt valamikor, a rendszerváltozás előtt csak álmainkban szereplő Westbahnhof peronján húztuk kis bőröndjeinket. Az első meglepetés a várócsarnokban (mint egy repülőtéren!) ért, a másik már kint a Máriahilferstrasséról nézve ezt a modern, nyüzsgő, tiszta pályaudvar-bevásárlóközpont komplexumot.

A szálloda csak pár száz méterre volt a pályaudvartól, így nem jelentett gondot a kis séta.

Pillanatok alatt a kezünkben volt a szobakulcs, és boldogan foglaltuk el kényelmes szobánkat. Kis pihenő után, nekivágtunk délutáni programunknak. „Kultikus” sétát tettünk a Máriahilferen, nekünk magyaroknak az elzártság évtizedeiben valami mágikus vonzerővel bíró bevásárló utcán. Gyerekkorom óta emlékezem családom, ismerőseink néha-néha a „hetvendolláros” létben kijutott irigyelt tagjaira, a hatvanas években milyen büszkén meséltek az orkánkabát, nylonharisnya, később a tranzisztoros csodák eldorádójáról. Aztán a nagy egymásra találás után magyarjaink újbóli útra kelésére, immár Gorenje hűtőért, digitális technikáért, meg a mellékutcákban a sexshopok itthon nem kapható kínálatáért. Nos, mára ez az egész szintén átalakult. Korunk ismert márkáit hirdető boltok, munkaidő utáni hatalmas nyüzsgés. Ez a mai Máriahilfer.

Másnap reggel bőséges büfé reggeli után elindultunk birtokba venni a várost. Valaki itthon azt ajánlotta, hogy szálljunk fel a Ringen közlekedő 1-es villamosra.

A legjobb és nyilván legolcsóbb módja, hogy a főbb nevezetességeket megcsodáljuk. Így is tettünk. Nyilván először érvényesítettük a 72 órás közlekedésre jogosító utazási kártyánkat (14.50 EUR) és rövid a Stephansdomtól induló belvárosi séta után (amelybe belefért a Habsburgok, Ferences rendi kriptájának meglátogatása is) a Ringen felkapaszkodtunk az 1-esre. Nagy meglepetésünk a Duna csatornához közeledve ért, amikor bemondták a Hundertwasser ház megállóját. Hallani, hallottuk már Friedensrich Hundertwasser nevét, de látni a ’80-as években általa tervezett-épített házat, maga volt az ámulat. Hát, még amikor bementünk a nem kevésbé ismert Toilet of Modern Art-ot megbámulni.

Ebédelni a Naschmarktot céloztuk meg, ahol tisztességes áron jóízű ételeket ajánlanak. Onnan már csak egy lépés a szecesszió egyik fellegvára, a Klimt freskót rejtő „Káposztafejes” ház. Hundertwasser, Klimt. Egyébként is a közös történelmi múlt emlékeinek keresése mellett utazásunk tervezett tematikája volt, a bécsi szecesszió remekeinek felfedezése. Nos, bőven kijutott a gyönyörűségekből.

Szerda délelőtt programja a Spanyol lovas iskola délelőtti zenés tréning programjának megtekintése volt, majd a császári kincseskamra megtekintése következett. Délután irány Grinzing. Természetesen oda is szigorúan villamossal. A Ringtől (Universitat) induló 38-as villamossal kb. 15 perces utazás után a másik végállomásnál vidéki, kisvárosi hangulat fogadott bennünket. Régi XIX. századbeli kiskocsmák, a heurigerek és arrébb szép modern villák. A borozók nagytöbbsége persze téli állmát alussza, de azért még így is sikerült találni nyitva lévő hangulatos kiskocsmát, ahol megkóstolhattuk a 2012-es zöldveltelinit és természetesen elfogyaszthattuk a híres szigorúan borjúhúsból készült bécsi szeletünket.

Csütörtök délelőtt a híres törökverő hadvezér, herceg Savoyai Jenő Belvedere palotájában Gustav Klimt születésének tavaly ünnepelt 150. évfordulójára nyílt és azon a héten még megtekinthető kiállítást látogattuk meg. Klimtet a hozzám hasonló művészetben nem alaposan járatos úgy ismeri, mint a szecesszió legkiemelkedőbb, csupa arany, csupa érzékiség kiemelkedő művelőjét (Csók, Adele Bloch-BauerI), ezért is volt kellemes meglepetés, korábbi időszakaiból származó romantikus stílusban-, vagy éppen az impresszionisták hatására festett gyönyörű képei.

A múzeumi délelőtt után egy ötlettől vezérelve felkapaszkodtunk a „D” jelzésű villamosra, hogy mintegy búcsúzóul átvillamosozzunk fél Bécsen, hogy Spittelauban megtekintsük Hundertwasser ipari remekművét a – nem tévedés kedves olvasó – a regionális szemétégetőt!

Péntekre, az elutazás délelőttjére – mintegy megkoronázva a bécsi „munkahetünket” – mi más is maradhatott volna hátra, mint a schönbrunni kastély (http://www.schoenbrunn.at/en.html ).

A Grand tour 40 szobára kiterjedő meglátogatása a belépő árában foglalt, kölcsönzött audió-vezetővel méltó befejezése volt ötnapos kirándulásunknak. A pályaudvarra kiérve némi várakozás után tele élménnyel kapaszkodtunk fel a zsúfolásig telt, helybiztosított vonatunkra.

Lejegyezte és fényképezte: Dr. Hautzinger Gyula, Budapest