Rajos Krisztina: „Nem gondoltam, hogy képes vagyok kétezer ember előtt beszélni, mégis megtettem”

Rajos KrisztinaA Magyarországi Református Egyház küldötte, a huszonhatéves Rajos Krisztina is tagja lett az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) új Központi Bizottságának. A CEC lyon-i naggyűlésén választotta meg Rajos Krisztinát, aki a református egyház világi tagja.

Rajos KrisztinaA Magyarországi Református Egyház küldötte, a huszonhatéves Rajos Krisztina is tagja lett az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) új Központi Bizottságának. A CEC lyon-i naggyűlésén választotta meg Rajos Krisztinát, aki a református egyház világi tagja.

Bagdán Zsuzsanna, a Reformátusok Lapja újságírója még áprilisban beszélgetett Rajos Krisztinával.

Ha van a világon biblikus értelemben vett só-ember, aki láthatatlan és nélkülözhetetlen egyszerre, akkor Rajos Krisztina biztosan az. Háromszor szervezte meg a Lehetőségek Piacát, részt vett a 2006-os Project Mission Hungary-n, nyolc hónapig volt a brüsszeli Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács (EYCE) önkéntese, majd ő lett a 72 óra kompromisszumok nélkül egyik budapesti koordinátora, valamint legutóbb a Vallás és média című nemzetközi konferencia szervezője, és önkéntes munkáinak sora így sem teljes. Mindemellett végzett jogász.

Te még a jogi karra jártál, amikor beszálltál a CsP(Csillagpont) szervezésébe.

– Hajaj, az pont az államvizsga időszaka volt!

– Tudtad használni a végzettségedet az önkéntes munkáidban?

– Ha az embernek szakirányú végzettsége van, az ad egy bizonyos rálátást, nézőpontot. Már a Csillagponton is hasznát vettem a tudásomnak. Belgiumban az EYCE-val olyan konferenciákat szerveztünk, ahol emberi-vallási jogokról volt szó, és itt azért volt előnye annak, hogy én ezeket ismertem már az egyetemről. Vagy ha bármilyen szerződést kellett kötni, vagy tárgyalni kellett, mindig bejött ez a jogi gondolkodás: odafigyelni a részletekre, írásban is megállapodni.

– Tanulsz, dolgozol, és mindemellett folyamatosan önkéntes munkákat vállalsz. Miért?

– Az előző munkahelyemen 10-12 órákat dolgoztam, és éreztem, hogy lelkileg kiszáradok, úgyhogy felhívtam Kis Renit az ifjúsági irodán, hogy van-e valami önkéntes munka. Így lettem a 72 óra koordinátora. Nagyon jó kikapcsolódás, feltölt, ha ilyesmivel foglalkozhatok.

– Istennek szól mindez? Ha elképzeled, hogy az önkéntes szolgálatod egy nyíl, az merrefelé mutat?

– Kérdésedben a válasz, ez nem irányított kérdés volt, ugye?

– Nem, magamból indultam ki, hogy én mindig utólag jövök rá, hogy amit csináltam, az szolgálat volt.

– Az önkéntesség és a szolgálat valamilyen szinten szinonimái egymásnak. Nem minden önkéntesség szolgálat, de azzá válik, ha a vektor Isten irányába mutat. Tehát a válaszom igen. A 72 óra kapcsán megfogalmaztam, hogy miért jó önkéntesnek lenni, mert a riporterek különösen szeretik ezt a kérdést. Azért jó, mert az önkéntes egyszerre ajándékozó és megajándékozott. Ajándékozok a környezetemnek azzal, hogy kifestek egy óvodát, hogy megszervezek egy konferenciát vagy a Lehetőségek Piacát, vagy beborítékolok ezer levelet az ifjúsági irodán – persze azt szem előtt tartva, hogy ezt Istenért, az ő ügyéért teszem, és ez alatt az idő alatt én is gazdagodom. Persze nem azért csinálom, hogy gazdagodjam, de ha önzetlenül csinálom, akkor mindig gazdagodom belőle.

– Sokféle projektben vettél részt, szerződésírástól a cigánymisszióig. Van olyan terület, amit a legjobban élveztél?

– A Csillagpont? (nevet)

– Ez sem volt irányított kérdés.

– A Csillagpontban mindig szívesen részt vettem, és mindig pozitív érzésekkel tölt el, ha rá gondolok. Nem területtől függ szerintem, én is változom, meg öregszem…

– Huszonhat éves vagy.

– Más élethelyzetben vagyok, és mindig más az, ami abban az élethelyzetben úgymond testhezállóbb. A Csillagpontban az a jó, hogy nem mindig ugyanazt kell csinálni, hanem mindenki megtalálhatja azt a szolgálati területet, ami hozzá, a személyiségéhez vagy a lehetőségeihez, szabadidejéhez, adottságaihoz a legközelebb áll. Külföldön nem volt ilyen választási lehetőségem, ha azt mondták, hogy ez a feladat, ezt most egyedül fogod megszervezni, akkor pont.

– Neked milyen lehetőségedet vagy tálentumodat foglalta le leginkább a Lehetőségek Piacának a szervezése?

– Azt kaptad tehát ajándékul, hogy megtanultad használni?

– Az önkéntesség alatt az ember ráébred arra is, hogy mi az, amihez nem ért. Egy csomó olyan képességet lehet fejleszteni így, amit például az iskolapadban nem. Megismered saját magadat, és új kompetenciákra tehetsz szert. Például ha jó kommunikációs készséged van, akkor a Csillagponton téged küldenek el nyilatkozni. Felismerik benned a lehetőséget, te felismered magadban, ezáltal hiteles lesz például egy önéletrajzban, valamint fejleszthető is.

– Te milyen érdekességet fedeztél fel magadban?

– Nem gondoltam volna, hogy képes vagyok kétezer ember előtt beszélni, és mégis megtettem ezt a debreceni Csillagponton.

– Miért fogtál mindebbe bele?

– Főként azért, mert ismerősök hívtak, és úgy gondoltam, hogy ez hasznos időtöltés. Rájöttem, ha befektetek munkát és energiát, akkor egy csomó mindent kapok én is vissza, például jó közösségeket, barátokat, felejthetetlen élményeket és olyan képességeket, amik továbbkísérnek az életben. Másrészt pedig számomra csodálatos tapasztalni egy-egy konferencián vagy a Csillagponton azt az érthetetlen szeretetet és harmóniát, ami az ottlévőket – jöjjenek bárhonnan – összefűzi.

Forrás: csillag.reformatus.hu

© www.reformatus.hu Kommunikációs Szolgálat szerk@reformatus.hu T.:(1)460-0753