Alig egy hónappal a nagysikerű Kéknyelű bemutató után ismét egy sokszínű fajta ízlelgetésére gyűlhettek össze a borkedvelők. Most nehezebb dolguk volt, mert a Kéknyelű viszonylag szűkebb termőterületéhez képest a Kékfrankos szinte az egész országban elterjedt és szívesen termelt szőlőfajta. UPDATED: 2014-05-05 17:29:33

Alig egy hónappal a nagysikerű Kéknyelű bemutató után ismét egy sokszínű fajta ízlelgetésére gyűlhettek össze a borkedvelők. Most nehezebb dolguk volt, mert a Kéknyelű viszonylag szűkebb termőterületéhez képest a Kékfrankos szinte az egész országban elterjedt és szívesen termelt szőlőfajta. UPDATED: 2014-05-05 17:29:33

Az érkező első pillanatban kissé meglepődött, mert rangjához, jelentőségéhez és különösen a néhány héttel korábban lezajlott Kéknyelű bemutatóhoz képest lényegesen szerényebb körülmények között zajlott a „Kékfrankos Most!" elnevezésű Nagy Kékfrankos Kóstoló Budapesten a Boscolo Hotelben. Pedig sem kiállítókban, sem érdeklődőkben nem volt hiány. Összesen 73 bortermelő és még néhány más kiállító jelent meg, Magyarországon kívül Szlovákia, Ausztria és még Románia is képviseltette magát. A rendezvény célja csak támogatható, hiszen a Kékfrankos – melynek egyik érdekessége, hogy a szőlőt a borról nevezték el és nem fordítva – minálunk Sopron, Eger, Szekszárd és Villány lankáin egyaránt otthon van. Számára egész Magyarország tökéletes termőhelynek számít. Ideje végre észrevenni és ki is használni ezt az adottságot, mert a világpiacon megjelenik évente akár tízezer különböző Cabernet – igazi, jó Kékfrankosunk csak nekünk van!

A Hajós-Bajai Borvidéket az Alföldhöz képest viszonylag nagyobb tengerszint feletti magasság és a bácskai feketeföld jellemzi, nem a futóhomok. Itt működik Császártöltésen a Koch Borászat, ahol már a dédapa is szőlőtermesztéssel, borkészítéssel foglalkozott. Jelenleg mintegy 60 hektár szőlőültetvényük és 15 000 hektoliteres korszerű pincészetük van. Fő céljuk az igényes fogyasztók megnyerése és kiszolgálása megbízható, jó minőségű borokkal. Az idén például a Magyarország legjobb Kadarkája díjat nyerték el. Az áraik mindemellett kifejezetten kedvezőek, ugyanis azt szeretnék, ha minél többen megengedhetnének maguknak esténként egy kellemes pohár bort!

Csepel-sziget déli részén, Budapesttől 25 kilométerre, Szigetcsépen épült fel a Gál Szőlőbirtok és Pincészet. A borkedvelő társadalom figyelmét azzal hívta fel magára, hogy tulajdonosa, Gálné Dignisz Éva lett legutóbb az Év Borásza, és ezt a címet először nyerte el hölgy. Boraik többsége ott, helyben gazdára talál, mert a minőségnek hamar híre ment. Még Japánba is exportálnak. Talán ennek is tudható be, hogy az üzletláncokban nem találunk tőlük bort. Annál több hazai és nemzetközi borversenyre járnak. Elsősorban a roséikról váltak ismertté. A Gál Pincészet Kékfrankos Roséja a Nemzeti Borkiválóságok közé is bekerül 2014-ben. Az összes többi – más fajta – roséjük között ez a legnaturálisabb. Idén főleg a gyümölcsössége feltűnő, miközben a jól érezhető széndioxid is csak természetes és nem utólag adagolt benne.

Szlovákiában, a magyar határhoz közeli Muzslán, Bott Frigyes pincészete sajátos filozófia alapján dolgozik. Szemükben a bor igazi egyediség, miképp minden ember is az. Így hát boraik azt tudják és azt merik tükrözni, amiből születtek, a termőhelyet, az Istenadta szépségeket, amiket az alázattal élő ember képes felismerni. A kóstolóra hozott 2012-es Kékfrankosukat tiz hektoliteres fakádakban erjesztették, egy évig hordóban érlelték. A Garam és a Duna által bezárt háromszög középpontjában lévő dombok déli oldalán a vidék az ásványokban gazdag, meszes talaj miatt inkább burgundi stílusú bort ad.

Ugyancsak Szlovákiából, de már kissé távolabbról a Kürti Borvidékről érkezett a kóstolóra Mátyás András családi pincészete. Különlegességük, hogy a természethez való visszatérés jegyében, az egész, 12 hektáros birtok bio művelésű! Lemondtak a fajélesztőkről, enzimekről és sok más, a technológiai borászatban használt segédanyagokról. Jelszavuknak Cicero egyik mondását választották: „Jobb, amit a természet visz végbe, mint ami mesterségesen készül." Kékfrankos ültetvényük új, 2008-ban telepítették, a kóstolóra a 2011-es és a 2012-es termésből hoztak. Három hét héjon erjesztés után egy évet töltött a bor fahordóban, csak utána palackozták. A fajta jellegzetességeit mindkét évjárat szépen mutatja.

 

Igazolja a régi vélekedést: a Kékfrankos jó barátja a gazdának, mert különlegesen szélsőséges időjárás kell hozzá, hogy ne adjon elfogadható bort, ha megfelelően telepítették.

A dél-balatoni Kőröshegy az autósok körében ugyan másról híres, de talán nem is kell sokáig várni, hogy a helynévhez a Podmaniczky pincészet is kapcsolódjon. Azt szeretnék ugyanis, ha boraik minősége nemsokára elérné a Völgyhíd magasságát. A 2013-as Kékfrankos roséjukat szeptember végén szüretelték, acéltartályban erjesztették, érlelték azért, hogy gyümölcsössége ne vesszen el. Ez a bor palackozás előtt nem volt hordóban. A 2011-es Kékfrankost két évvel korábban ugyanarról a helyről szüretelték. A vörösbor készítés már mást eljárást igényelt. Kádban erjesztették, utána egy ideig ezt is acéltartályban érlelték, ám később több mint két évet, 50 hektoliteres, magyar tölgyfahordóban érlelték tovább. Úgy gondolják, az oxidatív és reduktív technológia a helyes ötvözésével tudják a termőhely és szőlőfajtára jellemző, lehető legtöbb gyümölcsösséget, könnyedséget és bájt átvinni a fogyasztó poharába.

Bár az ilyen kóstolók egyik célja az, hogy lehetőleg minél több – kevéssé ismert – termelő kapjon bemutatkozási lehetőséget, hiba lenne elmenni a már neves pincészetek mellett. A egri Dula Szőlőbirtok és Borgazdaság ezek közé tartozik, a rangot itthon és külföldön is kiérdemelték. A bemutatóra hozott 2006-os Kékfrankos, a Gőzmalmos dűlőből származik, a terroir minden sajátosságát megjeleníti. Azt mondták rá: rosszabb, mint egy nő, mert nagyon sok türelem kell hozzá – de utána meghálálja. Sokáig kell forgatni a szájban – ehhez kell a türelem – minden értékét csak így fedezhetjük fel. A Chicago News borkritikusa ezt írta róla: „…sokáig, lassan mozgatva, megjelenik az érett gyümölcs. A vibráló bogyósok íze küzd az érett lekvárossággal. Igen hosszan záródó gyümölcsösség, fűszerek összetett komplex világa, hosszú – hosszú lecsengéssel. Ki tudja, milyen sokáig muzsikál még örömünkre." Ennek a pincészetnek persze nem csak egy kiváló bora van. Az 1999-es Bikavérük például kétszeres aranyérmes. A híres Challenge du Vin nemzetközi borversenyen Bordeaux-ban ugyanez a bor 2004-ben és az idén is aranyérmet kapott. Bizonyítva, hogy értékéből évek után sem veszít semmit sem!

Amint azt a bevezetőben már említettük, a „Kékfrankos Most!" rendezvényen a borászok mellett néhány más kiállító is megjelent. Közülük leginkább a Nobilis Pálinkafarm volt képes magára irányítani a figyelmet. Akik nemcsak a borok, de a pálinkák világában is járatosak kissé, tudják: az ő eredményeik nem szerények. Kezdjük talán ott, hogy az övék az első magyar pálinka – a Nobilis 12-es málnapálinkája – amely a világ legnagyobb párlatmustráján, San Francisco-ban első helyezett lett. De a többi idei pálinkaversenyen is kiváló helyezéseket értek el. A Nobilis Pálinkafarm arany- és ezüstérmeket szerzett a világ egyik legismertebb és legjelentősebb versenyének számító World Spirits Award-on. A klagenfurti megmérettetésen idén 30 ország 400 párlata indult. A versenyt az Irsai Olivér Szőlőpálinka, valamint a Szilvapálinka egyaránt aranyéremmel, míg a Vilmoskörte-, Birs-, Meggy- és Barackpálinka ezüstéremmel zárta. Ezek közül néhányat a Kékfrankos bemutató vendégei is megkóstolhattak.

www.kekfrankosmost.hu

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük