Révay András: A Lélek Tükre

Már szinte hazajárnak a szlovén képzőművészek a budapesti I. kerületbe, a Várnegyed Galériába. Ezért nem is volt meglepő, hogy a Szlovén Kultúra Napja alkalmából ismét ott nyílt gyűjteményes kiállításuk „A lélek tükre" címmel.

Nem voltak babonásak a rendezők, összesen tizenhárom művész alkotásait, grafikát, festményt, szobrot gyűjtöttek egybe. Volt köztük olyan, akit már ismer a budapesti közönség és olyan is, akinek ebben az évben, ugyanitt, egyéni kiállítására is sor fog kerülni. Az egyéni kiállítások a művész egy korszakát vagy aktuális munkáit tárják a közönség elé, ennek üzeneteit a látogató könnyen értelmezheti. A csoportos kiállítások esetében kicsit nehezebb dolga van a befogadónak. Annyi jelrendszerből állnak ugyanis össze, ahány művész alkotásait tartalmazzák. Ilyenkor meg kell próbálni megtalálni a kiállított műveket összetartó erőt, gondolatot. Ez lehet egy alkotói közösség, vagy egy régió bemutatkozása. Most erről van szó.

Más okból is van ünnepelni valónk – emelte ki a megnyitón őexcellenciája, Ksenija Skrilec, a Szlovén Köztársaság nagykövete. Lendva városa és az I. kerület tíz évvel ezelőtt létesített egymással testvérvárosi kapcsolatot, két éve pedig már Lendva és Budapest is megtette ugyanezt. Ezen a kiállításon a Lendva-vidék legjelentősebb művészeinek alkotásai láthatók. Olyan művészek, akinek a nevét országaink határán túl is jól ismerik. A Mura-vidéken együtt élünk szlovákok és magyarok – mondta, és olyan közösséget alkotunk, ami egész Európában példaértékű. Kitűnőek a kapcsolataink, de még mindig sok lehetőség van a szorosabbra fűzésükre. Ez a rendezvény a kultúra nyelvén szól hozzánk és éppen ezért a szavaknál közelebb képes hozni a másikat. Olyan nyelven szól, amihez nem kell tolmács!

A testvérvárosi együttműködés valóban tíz éve vált hivatalossá – egészítette ki Lendva város polgármestere, Anton Balažek – de annál hosszabb időre nyúlik vissza. Már akkor is gazdag és sokrétű volt. Az aláírt papíroknak ugyanis nincs sok értelmük, ha a bennük foglaltakat nem tudjuk tartalommal megtölteni. Itt tartalomban nincs hiány! A gyümölcsöző együttműködés apró tettek sokaságából áll, jó bizonyíték erre a kiállítás műfaji sokoldalúsága is. A Szlovén Kultúra Napja alkalmából sok helyen lesznek ünnepségek odahaza és itt, Budapesten is, ahol február 8-án, a Zeneakadémián, Szlovénia egy ifjú tehetsége, Urban Stanic ad zongorakoncertet.

Nagyon gazdag tíz évet hagytunk magunk mögött – viszonozta a köszöntő szavakat dr. Nagy Gábor Tamás, Budavár polgármestere, megerősítve, hogy a művészet nyelve az érzelmek útján, közvetlenül a szívhez szól. Általában, a testvérvárosi együttműködés – mint gondolat – a II. Világháború után fogalmazódott meg. Annak a keserű tanulságaként, hogy Európa népei két pusztító háborúban is gyilkolták egymást. Jó lenne elérni, hogy az emberek ismerjék meg egymás nyelvét, kultúráját, történelmét, hogy ne viszálykodva, gyűlölködve tekintsenek a másikra, mert nem értik, nem ismerik motivációit. Az elmúlt fél évszázad egyik legsikeresebb, állami, politikai hatásoktól mentes, civil mozgalma éppen a testvérvárosi kapcsolatok hálózatának felépítése lett. Ennek egyik része a különleges művészi műhelyek kölcsönös bemutatkozása. Lendva környékére különösen érvényes, hogy ott még a tájban is valami olyan, fantasztikusan kódolt művészet rejlik, ami kevés pontján van meg a világnak. Ezért jó, hogy ezt Budapesten is érzékeltetni lehet.

A kiállított művek által minden kiállítás megfogalmaz valamit – tehát üzenetet hordoz. A műalkotások saját jelrendszerrel bírnak – utalt vissza az előzőekre Pisnjak Attila művészettörténész. A jelek fejezik ki a művész üzenetét, a kiállítás pedig jelrendszerből kialakított üzenetek sokaságát hordozza. A lélek tükre című kiállítás a régió alkotó közösségét próbálja meg közel hozni a nézőkhöz. Üzenete abban az erőben rejlik, ami összekapcsolja a műveket és az alkotókat. Ez pedig nem más, mint a Lendva-vidék, illetve a hozzá való kötődés. Főleg ez utóbbi szó adja vissza a lényeget, a művészek szemléletének meghatározó elemét. A szűkebb pátriához való kötődés fonja őket eggyé, függetlenül attól, hogy elvándoroltak-e messzi földre, a Mura-vidéken maradtak vagy éppen visszatértek oda. Ennek a kötődésnek köszönhetően tartoznak ők együvé akkor is, ha már néhányan közülük egy más dimenzióban leltek új otthonra.

Ez nemcsak a földrajzi értelemben vett kötődés a helyhez, sokkal mélyebb kohézió az, ami az üzenetet alkotja, ami a Lendva-vidékhez és egymáshoz kapcsolja a művészeket. Valószínűleg mindegyüknet más apró mozzanat nem hagyja elszakadni ettől a vidéktől. De valami biztosan van ott, ami nem enged eltávozni. Személyes érzelmek, kapcsolatok, a táj sajátossága, ételek, szokások, tárgyak – nem utolsó sorban pedig a nyelvi és kulturális sokszínűség, mely az egynyelvű és egykultúrájú környezetben élőknek akár tehernek is tűnhet vagy éppen rettentően hiányozhat. Ezek a kis mozaikkövek összetett inspirációs közeget hoznak létre. Az egyéni jelrendszerek összeadódva alkotják meg a teljes egészet. A kiállított művek egymást is erősítik, létrehozva egy sajátos, külön univerzumot, mely élő, elgondolkodtató, sokszínű, drámai vagy szórakoztató.

A kiállítás címe sokaknak „a szem a lélek tükre" mondást idézheti fel. A szem több kultúrában is szimbolikus szerepet játszik. Van ahol a tudást, máshol az istenséget testesíti meg, ez utóbbi miatt több vallásban is megtaláljuk. A szem a legbensőbb énünket vetíti ki. Nemcsak az egyén jelleméről árulkodik, de olyan gondolatokat, érzéseket, érzelmeket is ki lehet belőlük olvasni, melyeket nem minden esetben tud vagy akar az ember közölni. A képzőművészek olyat tudnak a saját jelrendszerükkel megfogalmazni, melyek minden ember létét körülveszik, meghatározzák. Ilyen értelemben tehát a művésznek nem csak a szeme, de az alkotása is a saját lelkének a tükre. Ez a kiállítás játékot kínál: az üzenetek felfedezésének lehetőségét. Látogatható március 19-ig, keddtől szombatig 11 és 18 óra között.