Révay András: A Szépség Szíve

A kínai művészetet bemutató hasonló reprezentatív kiállítás 1987 óta nem volt Magyarországon. A kínai-magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 65. évfordulója alkalmából közel 8000 műből álló kínai gyűjteményéből kínál most százötven darabos válogatást a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum. Ennek a kiállításnak vezérgondolat, hogy úgy mutassuk meg a kínai művészetet, ahogy ők maguk gondolkodnak róla – mondta el a megnyitó alkalmával dr. Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója, a kiállítás kurátora. Az ő belső értékrendjüket, saját esztétikai rendszerüket tárják most a magyar látogatók elé. A kínai művészet rendkívül erősen kötődik szövegekhez, ezért a kiállítótérben a tárgyak mellett a látogató találkozni fog azokkal a szövegekkel, melyek segítenek kiolvasni a hiteles értelmezést. Erre szükség is van, mert a látvány mintegy ötezer évet fog át, a legkorábbi tárgy az i.e. a harmadik évezredből származik. Kínában a festészet, a költészet és a kalligráfia szorosan összetartozik, erről a képek tanúskodnak leginkább.

Öt kiemelkedő jelentőségű kínai tárgyalkotó anyag áll a kiállítás középpontjában. A jade, a porcelán, a lakk, a papír, illetve a selyem mind Kínához kötődő fogalmak. Felfedezésük, használatuk hosszú évszázadok, sőt évezredek óta a kínai művészet sajátja. A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum kínai gyűjteményének válogatott jade-, porcelán- és lakktárgyai, valamint festményei nemcsak a bemutatott darabok jelképrendszerét, rituális vagy világi használatát és készítési technikáját, hanem a művek létrehozásának eszmei hátterét is szeretné megismertetni a látogatókkal a kiállításban olvasható és hallható filozófiai és irodalmi művek segítségével. A kínaiak felfogása szerint az öt a teljességet jelképezi. Ez „egészet" öleli fel.

Az érkezőt egy házi szentély fogadja. Pontosan azt a látványt kapja, mintha egy kínai udvarházba lépne. A fogadószoba főfala elé állítják az épület legértékesebb darabját. Ebben a szentélyben egy kinevezési okmányt helyezett el a tulajdonosa, pont olyat, mint ami az előtte levő vitrinben látható. Már önmagában az, hogy a két összetartozó darab együtt van, nagyon ritka a világ gyűjteményeiben. Jelen esetben egy 1836-ból származó, mandzsu és kínai nyelven írott kinevezési pátens kapott benne helyet. A nagy tisztelet oka pedig az, hogy az iratot az „ég fia" a császár készíttette és tőle származik. Mivel az ég alatti és az ég fölötti világot a császár kapcsolja össze, az iratnak a szentélyben a helye. A látvány pedig segít a nézőnek, hogy valamiképpen átvezetést kapjon az Andrássy útról a kínai birodalomba!

Az első teremben a jade tárgyak találhatók. A Kelet gyémántjaként tisztelt és használt jade tárgyak 7000 éve meghatározó jelentőségűek a kínai kultúrában. Azt a szerepet töltik be, amit a nyugati kultúrában a nemesfémek: az arany, az ezüst és a drágakövek együttese. A jade egyszerre jeleníti meg a földi és az égi hatalmat, hiszen a hatalom pozitív jellemzői öltenek testet a kő átlátszóságában, tartósságában és elpusztíthatatlanságában. A kő szinte gyémánt keménységű, csak igen magasan fejlett civilizáció képes megmunkálni ilyen minőségben. Legfőbb tárgytípusai közül valamennyi látható: rituális tárgyak, szertartási fegyverek, valamint személyes viseleti díszek. A jade kínai kultúrában betöltött rituális szerepét, szerteágazó jelképrendszerét ókori szövegek segítségével ismerhetik meg a látogatók.

A porcelánok legöregebb darabja a nyolcadik századból származik. A kínai porcelánt a nyugati világban formai változatosságáért, ragyogó díszítményeiért, anyaga finomságáért, csengő hangjáért és fehérségéért csodálják. Nem véletlenül nevezték fehér aranynak a 16. századtól egyre növekvő mennyiségben Európába érkező darabjait. A kiállításban a legkorábbi úgynevezett proto-porcelánoktól kezdve a 18. századig sorakoznak a remekművek. A lopótökforma a Tao-ista halhatatlanok kedvence. Nyakán olvasható évjelzet szerint 1522 és 1566 között készülhetett és számunkra az teszi különösen érdekessé, hogy Kossuth Lajos hagyatékából származik.

A teremben láthatók a kínai porcelánkészítés fellegvárának számító Jingdezhenben, a 14. századtól az iszlám világ számára, exportra készített kék-fehér porcelánok éppúgy, mint a 17-18. század technikai újításai révén formált és mázazott egyszínmázas darabok. Ezt tartják a legtökéletesebbnek, mert Kínában a többszínűek gyártásának nincs hagyománya. A kínaiak hite szerint az őszibarack háromezer évente egyszer terem a halhatatlanok kertjében. Aki azt megeszi, halhatatlanná válik, az őszibarack színű máz előállítása ezért nagy fontossággal bírt. A császári porcelán udvarban két nagyon jó keramikus is működött, akik kitűnő vegyészek is voltak. Nekik sikerült először ilyet készíteni.

A négy leginkább tisztelt kínai buddhista istenség egyikének szobra lakkból készült. Lefelé néz, mert az előtte lévő tó tükrében szemléli a holdat. Kínában külön holdnéző pavilonokat is építettek, ahol a teliholdban gyönyörködhettek. A szertartáshoz kapcsolódva a Hopp Ferenc Múzeumban is szerveznek majd november elején teliholdnéző programot. A tárgyak bevonására használt lakkot több mint 2500 éve ismerik Kínában. Főként fa-, bambusz- és textiltárgyak tartósítására használták, vízhatlansága okán edényeket, koporsókat, kisebb bútorokat vontak be vele, és díszítőfestésre alkalmazták. A 14. századtól népszerűek a plasztikus faragott vöröslakk tárgyak, amelyek készítésének klasszikus kora a 18. századig tartott. A faragott lakktárgyakat akár többféle színű lakkréteggel is bevonhatták, így a vörös szín mellett a sárga, a zöld, a barna és a fekete is feltűnhetett díszítésükben. A kiállításon bemutatott – az 1400 körüli évekből származó – szobornál a fa és textilvázat lakkanyaggal itatták át, Európában nincs hasonló darab.

A festett képek többségét már nagyon hosszú idő óta nem láthatták a múzeum látogatói. Jellegzetességük a függőleges képfelépítés. Ezeket ugyanis nem állandóan felakasztva használták. Nagy ünnepeken bemutatták az ismerősi, baráti körnek, majd a megszemlélés után visszatekerve, fából készült dobozokban tárolták. A papír feltalálását Kr. u. 105-ben jelentette Cai Lun hivatalnok az uralkodónak, akinek igazi érdeme nem a papír feltalálása, hanem széles körű használatának és elterjesztésének bevezetése volt. Régészeti anyagban már a Kr. e. 2. századból is ismertek papírleletek Kínából. Először hivatalos iratok és vallásos szövegek lejegyzésére szolgált, majd 600 körül a fametszetes nyomtatás hordozóanyaga lett. A 13. századtól vált általánossá használata a kínai piktúrában: kiváló hordozóanyagnak bizonyult, tág teret engedett a festők lendületes és gyors ecsetmozgatásának.

A festett képek eredeti hordozóanyaga a selyem volt. A 16. századtól kezdve viszont már párhuzamosan, a papírral együtt használják. A selyem a jade és a lakk mellett a legértékesebbnek tartott kínai anyagok egyike, története 7000 éves múltra tekint vissza. Hosszú időn keresztül a legelőkelőbbek viselete és a festmények hordozóanyaga maradt. A selyemre vagy papírra festett kínai festmények között valamennyi jellegzetes forma (tekercskép, albumkép, legyezőkép), valamint műfaj (tájkép, madár-, virágkép és figurális kép) látható a kiállításon. A legkorábbi darab egy 12. századi albumkép, egy oroszlánon ülő buddhista tanítványt ábrázol. Az oroszlán a saját megfékezett természetét szimbolizálja. A kiállítás 2015. január 4-ig lesz nyitva.