Szerencsére nem vált be az előrejelzés és eső helyett – bár kicsit szeles – mégis napsütéses idő köszöntötte a szolnoki Tiszaliget vendégeit. A tizedik Gulyásfesztivál nagyszerűen sikerült!

 

 Szerencsére nem vált be az előrejelzés és eső helyett – bár kicsit szeles – mégis napsütéses idő köszöntötte a szolnoki Tiszaliget vendégeit. A tizedik Gulyásfesztivál nagyszerűen sikerült!

 Tíz órakor állt a mikrofon elé Szalay Ferenc, a város polgármestere, üdvözölte a résztvevőket, megköszönte a szervezőknek az évtizedes munkát és megnyitotta a fesztivált. A magyar gulyás nélkül szegényebb lenne a világ gasztronómiája – mondta – sokfelé főzik, de az igazi, hamisítatlan gulyás mindig bográcsokban készül. Ezt a nagyszerű ételt az Alföldön legeltető gulyások tették tökéletessé és vált gyorsan hazánk egyik nemzeti eledelévé. Erre a fesztiválra évről – évre tízezrek látogatnak el, hogy megkóstolják a szakavatott mesterek és a lelkes amatőrök főztjét, és aki ide eljött még sohasem csalódott az ízekben.

 A tüzek kigyúltak a bográcsok alatt és amíg az ételek elkészültek, a Tiszaligetben egyszerre több színpadon is zajlott a műsor. Tizennyolc országból jöttek vendégek. Volt, aki csak nézelődni, kóstolgatni akart, mások viszont főzésre is vállalkoztak. Ez utóbbi körbe tartoztak Szolnok város testvérvárosainak küldöttségei. Baden-Württembergből, Reutlingen városából érkezők húsgombócot készítettek krumplisalátával. A fele-fele arányban disznó- és marhahúsból összekevert, jól befűszerezett vagdaltat tésztába tekerik és húslevesben kifőzik. Az ételnek története is van, mely szerint a húsvéti húsevés tilalmát játszották ki ravaszul vele, mert aki látta, azt hitte: tésztát esznek!

Jöttek vendégek a finnországi Riimekiből, Romániából, Nagybányáról, Észtországból Rakveréből, még Kínából is. Lengyelországból Bielsko Bialából különösen népes küldöttség érkezett, az idén ugyanis a Gulyásfesztivál díszvendége Lengyelország volt. A tavalyi díszvendég, az Egyesült Államok akkori küldöttségének tagjai olyan jól érezték magukat, hogy huszonhárman most – magánemberként – ismét visszajöttek. Volt közöttük, aki annyira megkedvelte a bográcsozást, hogy vásárolt is egyet magának!

 A rendezők gondoltak azokra is, akik nem valamelyik főzőcsapat vendégeként látogattak ki a Tiszaligetbe. Egy ilyen napon ők sem maradhattak igazi, jó bográcsgulyás nélkül. Hogy sokan vannak? Az nem akadály, van olyan nagy bogrács, amiből sok embert is jól lehet lakatni. Kitűnő marhagulyás készült benne. Szinte hihetetlen, de a délre elkészült étel kora délutánra elfogyott az utolsó cseppig. Pedig azért a vásári sokadalomban megszokott árusoknál sült húst, sült kolbászt is lehetett bőséggel kapni.

Persze az igazi mégis csak a kis, baráti társaságok apróbb bográcsaiban készült. Ezekkel neveztek be a főzőversenyre is, mert a Szolnoki Gulyásfesztiválnak az is elmaradhatatlan része. A helyi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat csapata például őzbabgulyást készített vegyes őzhúsból, szigorúan titkos fűszerezéssel. De főztek ők Palócgulyást, gömöri recept szerint. A sűrű egytál-étel zöldbabbal, babérlevéllel, tejfölös rántással készült.

 Részt vettek a versenyben a különböző hagyományőrző egyesületek is, akik nemcsak a gasztronómiai, hanem, a történelmi hagyományok ápolásában is példát mutatnak. Korhű ruhákban jelentek meg és a rómaiaktól egészen napjainkig, az ország egész történelme megelevenedett általuk. A szomszédos Rákóczifalváról érkezett kurucoknak különösen nagy sikerük volt.

 A látogató nemcsak különleges ruhákkal, különleges ételekkel, de különleges italokkal is találkozhatott a fesztiválon. Ilyen volt például a „Spiccer". Szabályos nagyfröccs, tehát két dl. bor és egy dl. szódavíz rejtőzött a palackban. A név nem elírás! Sokan tudják, hogy a szódavizet Jedlik Ányos találta fel és Vörösmarty Mihály is jelen volt egy alkalommal, amikor azt a vizet borba spriccelték. Jedlik spriccer-nek akarta nevezni, Vörösmarty tiltakozott, azt mondta: ez fröccsen, tehát legyen fröccs! Nos, a palackban most fröccsöt forgalomba hozó vállalkozónak az Országos Borminősítő Intézet sem egyik, sem másik szó használatát nem engedélyezte – ki tudja mely okból? Így lett belőle Spiccer – azt lehet!

 E kitérő után figyeljünk ismét inkább az ételekre, melyek többsége lassan már el is készült és a zsűri asztalán gyűlni kezdtek a kóstolók. A bírálók valamennyien neves szakácsok voltak, akik mindegyikének egyetlen kanálkányi étel is elegendő ahhoz, hogy pontos véleményt alakíthassanak ki a „mesterműről". Mint később megtudtuk, volt bizony jócskán olyan, amelyik méltónak is bizonyult e megnevezésre. A csapatok fantáziája ugyanis nem ismert határt.

Bronzérmet kaptak a szlovákiai Vágfarkasdról érkezett „Sördögök". A magyar határhoz viszonylag közeli, Góta és Vágselye között fekvő településről minden évben eljönnek a Gulyásfesztiválra, ruházatukkal és ötletesen felépített táborhelyükkel nem kis feltűnést keltve. Az évek alatt komoly népszerűséget szereztek és nagy csatát vívnak két másik, ugyancsak szlovákiai csapattal.

 Az idén az érsekújvári Csípős Banda és a kamocsai Oázis is jobbnak bizonyult náluk, mindkét szlovák csapat aranyérmes lett. Csípőséknél ez azért is különösen érdekes, mert a csapatban senki nem szakember. Egy teljesen egyszerű marhagulyást főztek, de a zsűri szerint az olyan volt, „ahogyan a nagykönyvben meg van írva"! Aranyérmet kapott még Bielsko Biala csapatának Beszkidi gulyása: pulykamell, császárszalonna, csiperkegomba, sonka, hagyma, tejföl kell hozzá – no és a szakács szíve!

 A délután négy órakor kezdődő díjkiosztó ünnepségnek vannak hagyományos elemei is. Az egyik ilyen a Gulyásfesztivál Díszpolgára cím odaítélése. A megtisztelő rangot az idén Varga Lajos nyerte el, aki a kezdetektől fogva jelen volt a fesztiválon és mindig komoly segítségére volt a rendezőknek. Most már megjelenésével is arra hívta fel a figyelmet, hogy 2008 a reneszánsz éve és a magyar gasztronómiának vannak a reneszánsz koráig visszanyúló elemei.

 A hagyományok őrzése, fenntartása, továbbadása, elképzelhetetlen a fiatalok bevonása nélkül. A „nem lehet elég korán kezdeni" elv itt is érvényes. Ezért hirdették meg a rendezők a legfiatalabbak versenyét a „Gulyáskirály kiskuktája" címért. A tíz év alattiak főzőversenyét az Orczy kiskukták nyerték, megérdemelt sikert aratva a közönség körében. Könnyen lehet, hogy néhány év múlva közülük választhatunk majd a Gulyáskirályt, ám eben az évben a korona még más fejére került.

 A kiskukták majdani sikereihez fűzött reményeink talán nem is túlzóak, különösen, ha megnézzük ki is lett az idei Gulyáskirály. A fesztivál szabályai szerint, ha valaki háromszor nyeri el a koronát, végleg megtarthatja azt. Ez az esemény most be is következett. Ifj. Oskó Sándor, már kétszer győzött, ezúttal Sűrű csejti ürügulyásával szerezte meg az első helyet. Nem volt ez más – mondta – mint egy pörkölt, hosszú lével, zöldséggel, burgonyával, juhtúrós gombóccal tálalva.

A díjak átvétele után a tizedik Szolnoki Gulyásfesztivál három színpadon, egyszerre zajló koncertekkel, éjszakába nyúló mulatsággal zárult. A tapasztalatok alapján bátran kijelenthetjük: lesz ennek a rendezvénynek még huszadik és negyedszázados évfordulója is!

(Fotó: Józsa Fruzsina)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük