Révay András: Afrika-sziget
5 perc olvasás
Várhatóan rövidesen benépesül Budapesten a Paulay Ede utcát a Király utcával összekötő Centrál passzázs üzletsora. Most még csak alig egy-két kirakat mögött gyulladt ki a fény, de a legelsők között máris egy érdekes üzlet várja a látogatókat.
Várhatóan rövidesen benépesül Budapesten a Paulay Ede utcát a Király utcával összekötő Centrál passzázs üzletsora. Most még csak alig egy-két kirakat mögött gyulladt ki a fény, de a legelsők között máris egy érdekes üzlet várja a látogatókat.
A megnyitó ünnepségre érkezőket Szilasi Ildikó Hermina kultúrantropológus, Afrika-szakértő fogadta. Tíz éve foglalkozik az Afrikában élők segélyezésével, kulturális ismeretterjesztéssel. Főleg ez utóbbit érzi egyre fontosabbnak. Megragadta az afrikai tradicionális-, újabban pedig a kortárs, modern művészet hallatlan gazdagsága. Művészeik a világ legnagyobb galériáiban állítanak ki, mi viszont itt, Magyarországon róluk még nagyon keveset tudunk. Különösen a Kongói Demokratikus Köztársaság, azon belül is a Kuba királyság – nem ellentmondás(!) – vált számára érdekessé. Ennek a közép-afrikai országnak a díszítő művészete és a szobrászata rendkívül erős. A maszkok és szövött rafiák változatossága szinte kimeríthetetlen. Már vaskos albumok, doktori disszertációk születtek ebben a témában.
Sajnos az ott évek óta tartó belpolitikai viszályok súlyos következményekkel jártak. Az ország megindult lefelé a lejtőn. Az 1960-as évek Zaire-ja egészen más volt, mint amilyen a Kongói Demokratikus Köztársaság 2012-ben. Az ENSZ tavaly a világ legszegényebb országaként tartotta nyilván. A helyi népművészet – a mezőgazdaság mellett – a megélhetés legfontosabb ága. Az alapanyaghoz úgy jutnak, hogy a Kongóban honos rafiapálma rostjait kötegelik, fölcsapják a kunyhó tetejére, a nap kiszárítja, természetes anyagokkal színezik, majd a férfiak egy nagyjából hatvan centi szélességű, kézi szövőkereten, a lehető legegyszerűbb, ősi szövési eljárással elkészítik a nyers alapszövetet. Ezt azután három különböző csomózásos, hímzéses technikával díszítik az asszonyok és a gyerekek.
Bátran elmondható róluk, hogy szinte mindegyik valóságos művész, annak ellenére, hogy a napjaik nagy részét a hagyma-, kukorica- és maniókaföldeken töltik. Azok a nők viszont, akiket valamely okból a boszorkányság vádjával illettek, „boszorkánybörtönbe" kerültek. Nem börtöncellákban, inkább táborokban éltek a királyság peremvidékén. A napjaikat színes szőttesek készítésével töltötték, mert egy bizonyos számú rafia elkészítésével meg tudták váltani a szabadságukat. A világ most kezd felfigyelni a kuba-művészetre. Az ott készült tárgyak lassan divattá válnak, mert rendkívül sokoldalúan felhasználhatók. Európai és amerikai lakberendezők albumaiban mind nagyobb számban bukkannak fel enteriőrök kuba-művészek alkotásaival. Függöny, bútorszövet, falikárpit, ágytakaró, futószőnyeg, díszterítő állítható elő belőlük, az így díszített szobák hangulata egészen különleges.
A geometriai minták miatt a hagyományos fabútorzat mellé és a minimalista lakberendezés számára is egyformán használhatóak. Mindenhez jól illeszkednek. A széles körben alkalmazott mintáik háromszáz éves múltra tekintenek vissza, de új motívumokkal is gyarapodnak. Anekdotába illő történet például, hogy a 20-as években, amikor a kuba-királyt meglátogatta egy misszionárius, az érkezésére összesereglett sokaság nem a soha nem látott, zörgő, forgó, zajos motorbiciklivel foglalkozott, hanem a kerék gumijának lenyomatát vizsgálták és a minta rövidesen meg is jelent a szőtteseken. Saját nevet adtak neki, a mai napig is jelen van a művészetükben.
Tudnunk kell azt is, hogy a hosszú rafia elkészítése nem egyszerű. Sok türelem kell hozzá, sok időbe telik. A kuba emberek fő tevékenységüknek a mezőgazdaságot tekintik. Lényegében önellátó gazdaságokban élnek, először is az élelmüket kell megtermelniük. Pénzük alig van, ugyanakkor nagyon örülnek a gyufának, a gyertyának, a mosószappannak, amiket maguk nem tudnak előállítani és csere útján sem jutnak hozzá. Ha a művészeti alkotások segítségével sikerülne egy kis pénzt juttatni a gazdaságba, ez sokat segíthetne az ott élőkön. Mindez persze csak akkor lehetséges, ha nagyobb kereslet alakul ki a termékeik iránt és ez a most megnyílt bolt egyik feladata is.
Az uralkodó herceggel való személyes jó kapcsolat eredményeként az eladásokból származó, hozzá eljuttatott pénzt a helyi fejlesztésekre fordítják. Arrafelé a legnagyobb kincs például a bicikli. Nem utazásra, hanem teherhordásra használják. Komoly hiány van maláriagyógyszerben is. Ez a kis Afrika-sziget Budapesten, a belváros szívében hétfőtől szombatig tart nyitva, 13 és 19 óra között, egészen karácsonyig. Megnyitási kedvezményként ebben az időszakban az áraik tíz százalékkal olcsóbbak, mint majd jövőre lesznek. Mindazok, akik itt vásárolnak, nem csak sajátos, ritka népművészeti tárgyakkal lesznek gazdagabbak, de nagy szegénységben élő emberek életén is segítenek.
