Révay András: Az ember álmodik…
5 perc olvasás 
Egy kastély áll szinte az Alföld közepén, háborítatlan természeti környezetben. Egykori építtetője, a Vay család ma ismét elégedett lehetne. Az ősi falak között, a szépen karbantartott épületben szálloda működik.
Egy kastély áll szinte az Alföld közepén, háborítatlan természeti környezetben. Egykori építtetője, a Vay család ma ismét elégedett lehetne. Az ősi falak között, a szépen karbantartott épületben szálloda működik.
Az elhagyott épület – Tiszacsege közelében, Nagymajorban – évtizedekig csak pusztult. Mai tulajdonosa, Fekete Sándor, még romjaiban is látta: milyen szép. Régi álma volt egy kastély, hát térképészeti vállalkozásának jövedelméből 1998-ben megvette a romokat. A „bátraké a szerencse" közmondás nála fényesen beigazolódott; 1999-ben hirdette meg az állam a „kastély-programot", így a helyreállításhoz még némi támogatást is kaphatott. Könnyű volt belátni, milyen tökéletes helyszíne ez egy szállodának, hiszen itt jól érezheti magát, aki csak pihenni szeretne, de az is, aki sportolni, kirándulgatni akar.
Van néhány eleme az épületnek, ami képes volt ellenállni időjárásnak, emberi hanyagságnak, rombolásnak, tolvajlásnak is. Például a belső lépcsőház, melynek középpontjában a földszinten még az eredeti címer is megmaradt. A kovácsoltvas korlátot – korhű motívumokkal – persze újra kellett csináltatni. A folyosókat és a szobákat díszítő kőfejek kora a kastéllyal nagyjából megegyező, bár eredeti helyük nem itt volt. A címeres és vadászjeleneteket ábrázoló szőnyegek és falikárpitok is utólag készültek olyan színvonalon, hogy ezt első pillanatban még a figyelmes szemlélő sem veszi észre. Amit viszont a hozzáértő azonnal felfedezett: a kastély építése megfelel a Feng-Shui szabályainak. A régi mesterek tehát tudhattak valamit!
A kastéllyal szemben, a lovarda és kovácsműhely országosan védett műemlék. Itt az étterem és a konyha kapott helyet.
Szállodáról lévén szó, igen fontos a szobák belső kialakítása. A vastag falak és a kastélyszállókra vonatkozó építési, műemlékvédelmi előírások itt erősen korlátozzák a lehetőségeket. Nem szabad például utólag liftet beépíteni, mert a történelmi korokból származó épületekben ilyen nem volt! Szerencsére a fürdőszobákra vonatkozóan már nincsenek ennyire szigorú szabályok. A szobák tehát tágasak, kényelmesek és a fürdőszobákban is megtalálható minden, amit már joggal elvár a mai utazó. A bútorok – ha nem is korabeliek – alkalmasak arra, hogy felidézzék a néhány száz évvel ezelőtti hangulatot. Valljuk be: az első éjszaka különös érzés elaludni az évszázados falak között, ám megnyugodva tapasztalhatjuk másnap, hogy kísértetekkel nem találkoztunk.
Furcsa ízlése lehetett a kastély első urainak, mert közvetlenül a főbejáratnál, a jobbról – balról felvezető lépcsősor alá, középre építtették a tömlöcöt. Lássuk be: a hatezer holdas birtok védelmére, elrettentésül a betyárvilág idején, szükség is lehetett rá. Bár a gazdátlanság évtizedeiben a házból minden mozdíthatót elhordtak, a deres – ki tudja mért – nem kellett senkinek. Fekete Sándor ezt a „jószágot" a múzeumában helyezte el, a tömlöcből pedig pinceborozót létesített. A kilenc különböző méretű, egykori cellákból álló helyiség, ma már csak a kellemes, vidám időtöltés helyszíne, szűk körű baráti társaság meghitt kvaterkázására éppúgy alkalmas, mint nagyobb csoportok számára rendezett borkóstolónak.
Az előzőekben említett múzeum története sem kevésbé érdekes. A kastélytól mintegy száz méterre, külön álló épület eredetileg bencés kolostor lett volna, de erre a célra soha nem használták. Rendeltetésére ma már csak az előtte látható harangláb és harang emlékeztet. A TSz-időkben magtár volt, később még az sem. Már állt az újjáépített kastély, amikor a tulajdonos egy barátja járt erre, aki szórakozásból rádiókat gyűjtött. Tartott egy kis bemutatót, váratlan sikere lett. Híre is ment, a kastély vendégei elkezdték hordani ide az otthon már félredobott öreg készülékeket. Jelenleg kétszáz darabnál is többől áll a gyűjtemény, az önálló, saját Rádiómúzeum. Egyik sarkában a deres is elfér, bár valószínűleg nem sokáig.
Az épület átalakítása rövidesen elkezdődik. Elég magas, a belső teret tehát kettéosztják, nyolc tágas, kétágyas szoba kialakítására nyílik így lehetőség és a múzeum is megmarad. Lesz benne negyven négyzetméter felületű élménymedence, gőzkabin, infraszauna, még tepidárium is, ahol test alakú, kicsempézett, meleg padon fekszik majd a vendég. Szerepel a tervek között a helyi gyógyforrás feltárása, a tömlöc-borozó egy cellájából pedig sóbarlangot létesítenek.
A környék bőven kínál lehetőséget másféle szórakozásra is. Az alig hat kilométerre fekvő Tiszacsege gyógyfürdője egész évben nyitva van. Sok élményt adhat a hajókirándulás a Tisza-tavon, a horgászat a hortobágyi halastavaknál vagy az Ohati tavaknál, melyek a Világörökségnek is részei – nem véletlenül. Külföldi ornitológusok rendszeresen járnak ide madárlesre, persze családostól, mert látják: itt az ember és a természet még harmóniában él. Télen mangalica disznótorral, házi pálinkával, egri és tokaji borokkal várják a vendégeket a tökéletesen felújított Vay kastélyszállóban.
(Fotó: Kovács Krisztina)
