Révay András: Borok és költők otthona – V. Siker a régióban: a Frittmann testvérek
8 perc olvasás
Kalandozásunkat a Duna Borrégió területén – Szabadszállás és Kiskőrös után – Izsákon folytatjuk. Két jó okunk is van arra, hogy idejöjjünk: az étel, meg a pezsgő!
Kalandozásunkat a Duna Borrégió területén – Szabadszállás és Kiskőrös után – Izsákon folytatjuk. Két jó okunk is van arra, hogy idejöjjünk: az étel, meg a pezsgő!
Ennyi bor megkóstolása után érthető, ha megéhezik az ember. Az 1906-ban épült Vino étterem és panzió a város főterén áll, könnyű megtalálni. Mint a nevéből is következik: nagy figyelmet szentelnek itt a bornak. Berendezése a századelő hangulatát idézi, csatlakozik hozzá egy igényesen kialakított biliárd szoba is. Az étel és italválasztékban a magyar sajátosságok megőrzésére, bemutatására törekednek. Az épület pincéje lehetővé teszi, hogy a borokat a megfelelő hőmérsékleten tárolják és erről a vendég maga is meggyőződhet. Lemehet, és akár személyesen választhatja ki az elfogyasztani kívánt bort. A pince rendezvény helyszínének is kitűnő. Rendszeresen itt tartják például a Kostka László Borbarát Klub rendezvényeit is.
Az ebéd utáni pezsgőt viszont már nem itt fogyasztottuk el. Az izsáki Royalsekt pezsgőgyár területén valamikor Közép-Európa legnagyobb bortárolója működött. A jelenlegi tevékenység viszont egyáltalán nem nevezhető sikertörténetnek. Beszélgető társaink érthető szomorúsággal említették, hogy a korábbi húszmillió(!) palack pezsgő helyett, ma már csak másfél millió készül itt évente. A leépülésnek több oka van. A felelősség egyértelmű megnevezése nélkül szóba került az egyének és a „multi" cég lelkiismeretlensége is.
A Royalsekt Zrt. egy újonnan alakult vállalkozás, amely 2009-ben megvásárolta a nagy múltú, ám az utóbbi években sok viszontagságot megélt Izsáki Pezsgő üzemet. A pincészet a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően, kapacitását tekintve Közép-Európa egyik legnagyobb és legmodernebb pezsgőgyára lett. A száz százalékban magyar tulajdonban lévő üzem stratégiája szerint a teljes pezsgő, bor, és üdítőital piacon meghatározó helyzetű szeretne lenni. Ebben kiemelt szerepe van a térség egyik hungaricum szőlőfajtájának az Izsáki Arany Sárfehérnek, amely kiváló pezsgő alapanyag.
Az óriási tartályokban – melyek között van ötezer hektoliter űrtartalmú is – készítik össze az alapborokat és történik a házasítás. Kiválogatják az egymással harmonizáló tételeket és eldöntik, milyen pezsgő készüljön belőle. Az erjesztés irányított hűtésű tartályokban történik. Bármennyire is hihetetlen, az egész tevékenységet mindössze három ember végzi. Korábban többféle pezsgő is készült ám a Pompadour és a Walton, a tulajdonosok döntése okán eltűnőben van a piacról. Helyüket a kitűnő minőségű, de a fogyasztók által még alig ismert Arany Sárfehér és – meglepő módon – a boltokban „szovjet pezsgőként" kapható pezsgők vették át. Hogy miért kell ebben a gyárban tucatnyi különféle gyümölcslével is foglalkozni – senki sem érti.
Hangulatunk kesernyésbe fordulásától egy valódi sikertörténet ment meg – de ehhez menjünk át Soltvadkertre! Ott vár bennünket Frittmann János, aki talán a legtöbbet tette a Duna Borrégió felvirágoztatásáért. A végén majd kiderül, hogy ő sem teljesen elégedett mindennel, de a beszélgetést és a történetet sokkal korábbról kezdjük. Következzenek most az ő szavai:
– Az őseim az 1700-as évek közepén érkeztek ide a legelső betelepülők között voltak – tudjuk meg a ma már hírneves borásztól. Ők kezdték újra meghonosítani a szőlőkultúrát. A családunk ettől fogva folyamatosan foglalkozik a szőlő- és bortermeléssel. A szövetkezettől 1982-ben jöttem el, azóta már magánszemélyként teszem ezt én is. Innen számíthatjuk a Frittmann Testvérek Pincészetének megszületését. A bátyám öt – hat év múlva csatlakozott hozzám. Palackozott borokat 1994 óta készítünk. Borászatunkat ma már egyértelműen a minőségi borok határozzák meg, van is kereslet irántuk a piacon.
Az eddigi tevékenységre a koronát 2007-ben tehettük fel, elnyerve „Az év bortermelője" címet. Ilyenkor az ember azt gondolja: ennél feljebb már nem nagyon lehet menni, de az is nagy dolog, ha a továbbiakban is tartani tudjuk ezt a színvonalat. Abban bizonyára segített, hogy egyre több helyen, boltokban, éttermekben odanyúlnak az emberek a borainkért. A fiatalok körében, a negyven év alatti korosztályban a mi borászatunk az egyik legnépszerűbb. A gazdasági statisztikák megmutatják, hogy elég komoly fogyasztáscsökkenés van az országban. Nemcsak a borokból – mindenből. Ennek ellenére mi elmondhatjuk: minőségi boraink fogyasztásában növekedést tapasztalunk. Ez pedig a mai helyzetben több, mint egy kitüntetés.
Rendkívül fontosnak tartom a magyar fajták termelését, közülük is az Ezerjó áll hozzám legközelebb. Ez városunk fő fajtája, a város „Zászlós bora" is. A legsokoldalúbb magyar szőlőfajtának mondom, hihetetlen, mennyi arca van. Nagyon kedvelem a Kadarkát is, de az szűkebb réteghez szól. Az Ezerjó, gyümölcsös jellegénél fogva, mai étkezési szokásaink mellett az egyik legjobban fogyasztható bor. Ihatjuk magában, ihatjuk ételek mellé, nagyon sokhoz jól illik. A Kadarka szerepe kicsit más. Kevesebb ételhez társítható, és – vörösbor lévén – nagy melegben nem biztos, hogy evvel ülünk le borozni.
Erősítenünk kell az új magyar fajták helyzetét is. Az Irsai Olivért, a Cserszegi Fűszerest jelenleg túlzottan alulértékeltnek tartom a borpiacon. Mi magyarok, hajlamosak vagyunk a világfajtákkal szemben leszólni a mieinket. Pedig ez a két fajta nagyon megbízhatóan tud jó minőséget adni. Étkezési kultúránkhoz szinte a legjobban illeszkednek és a keresletüket tekintve is ezekből látjuk a legnagyobb növekedést. Az Irsai már augusztus elejére teljesen érett. Gyönyörű illatok vannak benne, kitűnő évjáratnak nézünk elébe, még jobb lesz a tavalyinál is.
A megújulás egyik feltétele, hogy folyamatosan próbálkozunk, kísérletezünk is. Az Ezerjó annyira sokarcú, hogy finomításokat mindig végzünk majd vele. A Kékfrankosból szeretnénk olyan vörösbort készíteni, ami „fehérboros" tulajdonságokat is visel. Kevesebb a csersav benne, ugyanakkor szép, a sillernél sötétebb színű, nagyon jól fogyasztható. Az idősebb korosztálynak már van egy kialakult ízlése – és az nem nagyon fog változni. A tizennyolc és negyven év közötti korosztály még fogékony az újra. Ha ilyen bort megvehető áron kínálunk, az biztosan népszerű lesz. Bízom benne, hogy ez sikerülni fog!
Alaposan fel kell készülni. Az igazi nagy harc ugyanis most lesz az európai és az Európán kívüli borászatok között. A következő két – három év dönti el, mi fog történni. Nálunk viszont a jövedéki törvény úgy rossz, ahogy van. Tönkreteszi a szőlőtermelést és néhány kézbe játszotta át az „alsó kategóriás" borok forgalmazását. Alsó kategóriában működő termelőnek önállóan nincs esélye piacra jutni. Rá van kényszerülve a nagy feldolgozó üzemekre. Ausztria régebben fele annyi szőlőt termelt, mint Magyarország, két éven belül már több lesz nekik, mint nekünk. Lehetővé kellene tenni, hogy a mi kis családi vállalkozásaink a piacra vigyék a termékeiket. Sajnos egy rossz helyzetre rossz választ adtunk. Volt a nagy borhamisítás – erre jött a jövedéki törvény. Ennek következményeként hatalmas borászatok jöttek létre, ahol kiskapuk tömkelegét használták, hogy egyáltalán működhessenek. A többségük nem fog azzal törődni, hogy mi történik a magyar borszakmában. Ezek profitorientált cégek, akinek nem lett volna szabad ilyen áron teret engedni. A jövedéki törvény versenyképtelenné tette azokat, akik nem éltek a kiskapuk lehetőségeivel. Hagyományosan szőlőtermelő családok, akik értenek a szőlőhöz és a borhoz, olyan helyzetbe kerültek, hogy abba kell hagyniuk a munkát. Szakértőket üldözünk el, mert piaci tényező lett a jövedéki törvény!
A belső harcok – bár ártalmasak – szerencsére a fogyasztó kedvét nem veszik el. Bennünket sokan keresnek fel, pusztán csak a bor kedvéért. A kóstoltató helyiség ötvenkét személyes, ám a bemutatót kisebb társaságoknak is megtartjuk. Utazási irodákkal nem állunk kapcsolatban. Nem is szeretnénk olyanokat fogadni, ahol megjön harminc ember és abból csak ötöt érdekel a bor. A bor mellé kínálunk hagyományos borkorcsolyákat, de ha meleg ételt kérnek, azzal már igényesek vagyunk. Lehet itt borkóstolós vacsorákat is tartani: sóletet, pörköltet, paraszttálat, grillételeket is hozatunk étteremből. Nem akarunk olyan egy tál ételeket adni, amit bárhol és bármikor megkaphat a vendég.
Vannak értékeink, azokat kell megmutatni, belföldön és az egész világon is. Nem az a cél, hogy Tokaj helyett egyszer majd minket emlegessenek, elegendő, ha helyreállítjuk a becsületét az alföldi bornak!
(Fotó: Kovács Krisztina)
A sorozat cikkei:
Révay András: Borok és költők otthona – I. Pincészet születik | EuroAstra Internet Magazin
http://www.euroastra.info/node/30752
Révay András: Borok és költők otthona – II. A Birkás Pincészet | EuroAstra Internet Magazin
http://www.euroastra.info/node/30761
Révay András: Borok és költők otthona – III. Költők nyomában | EuroAstra Internet Magazin
http://www.euroastra.info/node/30772
Révay András: Borok és költők otthona – IV. Az István Borház | EuroAstra Internet Magazin
http://www.euroastra.info/node/30781
Révay András: Borok és költők otthona – V. Siker a régióban: a Frittmann testvérek | EuroAstra Internet Magazin
