Az Európai Parlament képviselőinek mandátuma rövidesen lejár. Küszöbön áll az új választás. Dr. Fazakas Szabolcs Brüsszelben igen magas rangú képviselő. Az EP szocialista frakciójának tagjaként quaestor, és tagja az EP Elnökségének is. Most néhány napig itthon tartózkodik. Így nyílott alkalom arra, hogy az eddig eltelt időszakban végzett munkájáról beszélgessünk.

  Az Európai Parlament képviselőinek mandátuma rövidesen lejár. Küszöbön áll az új választás. Dr. Fazakas Szabolcs Brüsszelben igen magas rangú képviselő. Az EP szocialista frakciójának tagjaként quaestor, és tagja az EP Elnökségének is. Most néhány napig itthon tartózkodik. Így nyílott alkalom arra, hogy az eddig eltelt időszakban végzett munkájáról beszélgessünk.

– Igen, valóban már hosszú és talán nem is sikertelen uniós múlt áll mögöttem – erősítette meg a képviselő. Annak a generációnak, amelyik velem együtt a hetvenes években kezdett el dolgozni az államigazgatásban, álma volt Magyarország euroatlanti integrációja. Bevezetni az országot az Unióba. Ennek a lehetősége már a nyolcvanas években felmerült, amikor az EU-val különféle kereskedelmi megállapodásokról tárgyaltunk és a kilencvenes években a csatlakozási szándék bejelentésével teljesült ki. A 2004. május 1-i csatlakozás előtt egy évvel az Európai Parlament már meghívott minket megfigyelőnek; kapcsolódjunk be a munkájukba, ismerjük meg tevékenységüket. Ennek köszönhetjük, hogy a belépés után nem „zöldfülűként", hanem rutinosan tudtuk a feladatunkat végezni. Számomra – mint megfigyelőnek – a legértékesebb tapasztalat az volt, hogyan valósul meg a gyakorlatban az EP-ben is a politikai frakciók és szakmai bizottságok közti együttműködés.

Nagyon fontos felismerés volt, hogy minden döntés, jogalkotás első lépcsőben a szakbizottságokban folyik. Az ott kialakított álláspontot a frakciók egyeztetik, és utána viszik el a végső szavazásra. Már megfigyelőként örömmel fedeztem fel: van olyan bizottság, ami minden szempontból az én korábbi magyarországi gazdasági miniszteri munkámmal rokon tevékenységet folytat. Ez volt az Ipar, Kereskedelem, Turizmus és Energia Bizottság és német barátaimnak boldogan mondtam: én itt szeretnék dolgozni. Ők hívták fel a figyelmemet – tekintettel arra, hogy a magyar szocialista delegációban nem volt más gazdasági, pénzügyi „múltú" szakember az Európai Parlamentben – hogy szép és jó, amit ezek a bizottságok végeznek, de a végső döntést mindig a Költségvetési Bizottság hozza! Az EP különlegessége, hogy miután itt nincsenek frakciós törésvonalak, koalíciós kötöttségek, minden frakció mindig szakmai szempontok szerint dönt. Az EP a Bizottsággal és a Tanáccsal szemben sokkal kritikusabb, mint azok a parlamentek, ahol a koalíciós fegyelem visszafog bizonyos kritikákat.

Ezek után a Költségvetési Bizottságba kerültem. A szocialista frakcióban úgy érezték, egy új országból érkezőnek is ildomos kiemelt pozíciót adni. A régi kapcsolatok, a személyes ismertség alapján kértek fel, hogy az egyik nagyon fontos bizottságot, a Költségvetés Ellenőrzési Bizottságot vezessem 2004-től 2006 végéig. Ez a magas szintű megbízatás szinte „történelmi csoda", mert a hozzánk hasonló kis, közepes országok, az EP elosztási rendszerében ritkán jutnak ilyen pozícióhoz! Bizonyára itteni tevékenységem is hozzájárult ahhoz, hogy két és fél év után felajánlották, quaestor-ként, legyek az elnökség tagja.

A quaestorok a Római Szenátusban a szenátorok gazdasági és pénzügyeivel kapcsolatos szabályozásokkal foglalkoztak. Az EP-ben a képviselők ügyeit – tehát, hogy mikor utaznak, milyen feltétellel, mikor üléseznek – nem az adminisztráció határozza meg, hanem ők maguk, egymás közt döntik el. Ennek a részletes szabályozását a quaestorok intézik az elnökségben. Az én feladatom a kiállításokkal és látogató csoportokkal kapcsolatos. Itthon azt nem is értik, ennek milyen jelentősége van. A képviselő számára fontos, hogy bemutathassa választókörzetét az EP-ben, és egy város, egy művész számára is nagy tisztesség, ha később elmondhatja: az Európai Parlamentben tudott bemutatkozni. Nekünk kell szabályozni, hogy ebből ne legyen vita, nekünk kell a feltételeket megteremteni, hogy a képviselő mindezt a lehető legeredményesebben végezhesse. Ugyanez áll a látogató csoportokra. Roppant hasznos az EP számára, ha a választókerületekből az emberek eljönnek és megnézik, miként dolgoznak képviselőik. Nekem feladatom még, hogy a külföldön levő parlamenti információs irodák ügyes – bajos dolgaiért is feleljek. E három témakört tehát én képviselem az elnökségben az alapszabályozás és annak finomítása, módosítása tekintetében is.

Egy elnökségi tagság nemcsak abból áll, hogy pontosan végezzük a ránk bízott feladatot. A lényege sokkal inkább a jelenlét az elnökségben, a részvétel a vitákban, a megbeszélés az ülések előtt és után! Ahol elmondhatjuk egymásnak, hogy ebben vagy abban az ügyben számítok a segítségedre.

–  Milyen döntések születtek, amiben dr. Fazakas Szabolcsnak meghatározó szerepe volt?

– A quaestori munka által a Parlamentben ismertséget – sőt, némi elismertséget – értem el. Ez abban segít, hogyha valamely ügyet el kell intézni, akkor én azonnal, közvetlenül a döntéshozókhoz fordulhatok. Így minden, Magyarország szempontjából fontos döntésbe, mint legutóbb például a mostani gazdasági válság kezelése, automatikusan bevonnak.

Kezdetben a Parlament legnagyobb feladata az volt, hogy a 2007- 2013-ig futó költségvetés kereteit, feltételeit szabályozza. Erre létrehoztak egy „szuperbizottságot", aminek a pozícióm alapján, automatikusan tagja lettem. Így módom volt abban közreműködni, hogy az a bizonyos keret a lehető legoptimálisabb legyen az új országok, közte Magyarország számára. A keret nagysága mellett a technikai feltételekről is nagyon elmélyült, olykor éjszakába nyúló viták folytak. Így például, hogy két vagy három évig álljon a pénz rendelkezésre? Mi nem voltunk annyira felkészülve, a mi jogrendszerünk, pályázati rendszerünk nem olyan rugalmas, mint a régi uniós országoké. Ki kellett harcolni, hogy ne vesszen el a pénz két év után. Sikerült elintézni, hogy az ÁFA – ami nálunk költségvetési bevétel európai forrásból – számítson bele a projektek értékébe, különben az önkormányzatok nem fognak tudni pályázni. Az is lényeges volt, hogy milyen területekre – például szociális lakásépítés vagy felújítás – lehessen ezeket a pénzeket lehívni.

Nagyon fontos, hogy a Költségvetési Bizottságban elfoglalt tagságom miatt a kezünket valójában az EU ütőerén tartjuk, így a nagy ügyek mellett látszólag kis témáknál is segíthetünk. A 2002-es közép-európai nagy áradások idején például létrehoztak egy európai szolidaritási alapot, amiből különféle katasztrófák kárát enyhítik. Magyarország a 2006-os árvíz után kért pénzt, amit eleinte elutasítottak, mondván a Duna és a Tisza valójában nem lépett ki a medréből. Ilyenkor kell a kávézóban az ülések után a döntéshozókkal elbeszélgetni: lehet, hogy formálisan nekik van igazuk, de talán mégse büntessék azt az országot, amelyik hatalmas erőfeszítéssel elhárította a katasztrófát. Az is sokba került! Így sikerült 15 millió eurót kapni, ami mégis csak négymilliárd forint a zsiliprendszerek rendbetételére.

Nálunk az is természetesnek tűnik – főleg az ukrán-orosz vita után – hogy az európai gázvezeték-hálózat kiépítését az Unió támogassa. Ezt a nyugat-európai társaink nem így látják. Az ő országaikat sűrű vezetékrendszer köti össze, amit piaci alapon, a nagy társaságok építettek. Nálunk csak kelet-nyugati hálózatok vannak, melyek egymással nincsenek összekötve. Lengyelország nem áll kapcsolatban Szlovákiával, a szlovákok Magyarországgal, mi Horvátországgal. Ezeket ki kell építeni. Mivel ez piaci alapon nem rentábilis, a stratégiai jelentőségük miatt európai forrásból kell megvalósításukat támogatni. Ehhez hasonló vita folyt a Nabucco kapcsán is. A németek azt hozták fel:az északi vezetéket a Balti-tengerben nem az Unió, hanem a cégek, piaci alapon finanszírozzák. Akkor miért kell egy déli vezetéket európai pénzből támogatni? Pont a válság világított rá, ennek stratégiai jelentőségére! A szocialista frakcióban – a német vezetés okán – olyan álláspontra helyezkedtek, hogy az idei költségvetésből erre ne adjunk pénzt, de mi kiharcoltuk, hogy nemzeti érdekeinket képviselve ezzel ellentétesen szavazzunk. Ez a pozitív szavat volt a „mérleg nyelve". A néppárti szavazatokkal ez döntötte el, hogy a Nabucco uniós támogatásban részesül.

–  Hogyan befolyásolja a velünk kapcsolatos uniós döntéseket a magyarországi belpolitikai bizonytalanság?

– Az Európai Unió távol tartja magát a tagállamok belpolitikájától. Nem játszhat sem tanítómestert, sem döntőbírót ott, ahol sem információja, sem eszköze nincs, hogy a döntéseit keresztülvigye. Magyarországnak a közelmúlt történelmében játszott pozitív szerepe olyan presztízst ad, amivel még most is sáfárkodhatunk. A német, angol, francia, olasz kollégák, amikor magyar üggyel találkoznak mindig nyitottabbak, rugalmasabbak és segítőkészebbek. Ennek a mostani gazdasági válság idején különös jelentősége van. Persze nem a plenáris ülésen, hanem a szoros, személyes kapcsolatok felhasználásával kell elmagyarázni nekik: Magyarország még inkább rá van utalva az európai pénzekre, amivel a válság hatását enyhítheti. Ezért a mi feladatunk kettős: ezeknek az uniós forrásoknak biztosítása, valamint annak előmozdítása, hogy az Unió döntéshozatala legyen gyorsabb és a magyar igényeknek megfelelően rugalmasabb. Vannak sikereink e téren. Tavaly decemberben döntöttek például, hogy ötmilliárd eurót adnak az energiahálózatokra. Ezt már januárban előterjesztették, és ha a márciusi csúcsértekezlet jóváhagyja, akkor elmondhatjuk: az Unió történetében ilyen gyors döntés még nem született!

–  Milyen hatással lesz az Unió munkájára, ha a választások következtében nagyobb arányban cserélődnek ki a képviselők?

– A Parlamentnek egyre növekvő befolyása van. Korábban csak a költségvetésnél és annak ellenőrzésénél volt döntő szava, ma már minden ügyet a Parlament és a Tanács együtt dönt és véglegesít. Az új Parlament felhatalmazást kap, hogy elfogadja a Bizottság legközelebbi elnökét, meghallgatja a biztosokat és erről állást foglal. Ez a Parlament az előttünk álló nagy kérdésekben, mint a költségvetési reform, a klíma-gondok szabályozása lesz kénytelen megoldásokat találni. Tagja vagyok a Horvátország belépését előkészítő EU-Horvát Delegációnak. Ez nagyon aktuális kérdés, ahol bizony azt is tudni kell, hogy a nyugat-európai országok most sokkal elzárkózóbbak a további bővítést illetően. A korábbi választások tapasztalatai azt mutatják, hogy a parlamenti tagok kétharmada folytathatja a munkáját, úgy egyharmadnyi új képviselő érkezik. Mivel rövidesen igen komoly kérdések kerülnek napirendre, ezért nagy jelentősége van annak, hogy lehetőleg minél stabilabb maradjon az eddigi képviselői összetétel. Addig ugyanis, amíg az újak a környezettel való ismerkedéssel lesznek elfoglalva, a régiek tudják, melyik pozícióval milyen hatáskör és befolyás jár és egymás közt már most tárgyalnak arról: ki, hol milyen helyre kerüljön. A szocialista frakció is jelezte: szeretnék – ha maradok – hogy a quaestori munkát vigyem tovább, és emellett természetesen a költségvetéssel – mert az Magyarország számára kulcskérdés – ugyanilyen elmélyülten szeretnék foglalkozni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük