Révay András: Istenek rabszolgái

A XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Kossuth Kiadói Csoport sikerkönyvek egész sorozatát mutatta be. Olyan művek szerepelnek ebben a sorozatban, melyek külföldön már nagy tetszést arattak. Kettőnek a szerzője személyesen is megjelent a fesztiválon.

A XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Kossuth Kiadói Csoport sikerkönyvek egész sorozatát mutatta be. Olyan művek szerepelnek ebben a sorozatban, melyek külföldön már nagy tetszést arattak. Kettőnek a szerzője személyesen is megjelent a fesztiválon.

A norvég Jostein Gaarder 1952-ben Oslóban született, tanárként dolgozott, filozófiát tanított egy népfőiskolán. A nálunk most bemutatott Sofie világa című könyvét, 1991 óta hatvan nyelvre fordították le és több mint negyvenmillió példányban fogyott el. Ha belegondolunk abba, hogy egy könyvet általában hárman is elolvasnak a családban, akkor ez a szám még nagyobbá válik: 120 millió olvasóról beszélhetünk. „Ha tudtam volna, hogy ilyen sok nyelvre fogják lefordítani és ennyi példányban kel el, valószínűleg nem lett volna bátorságom megírni" – mondta el könyvéről a szerző. Valójában ez egy ifjúsági könyv, amit felnőttek is nagyon szívesen olvasnak, mert ugyanúgy szól nekik is.

A címadás, a női név nem véletlen. A sophia név bölcsességet jelent, a filosophia pedig a bölcsesség szeretetét. Európában hagyomány, hogy a bölcsességet nővel testesítik meg. A nők számára az a fontos, hogy megértsenek valamit, a férfiaknak viszont inkább az, hogy őket értsék meg. Mivel pedig a férfiak azt szeretnék, hogy megértsék őket ez éppen ellentétes a filozófia lényegével. Valószínűleg a filozófia hatása volt az is, hogy a szerzőt mindig is foglalkoztatta az emberi jogok kérdése. Az emberi jogok nyilatkozatának megalkotását a filozófia egyik legnagyobb győzelmének tekinti. Ugyanakkor manapság már nem koncentrálhatunk kizárólag a szabadságjogokra, az idő talán megérett arra, hogy ne csak az emberi jogokról, hanem az Univerzum jogairól is beszéljünk. Korunkban talán a legfontosabb filozófiai kérdés, hogy miként tudjuk megőrizni a földünkön az életfeltételeinket. Lehet, hogy az Univerzumnak csak ezen a részén vannak olyan lények, akik képesek a gondolkodásra. Nekünk nemcsak globális, hanem nyilvánvalóan kozmikus felelősségünk van.

Ez a gondolat pedig már átvezet a Kiadó másik – most bemutatott – könyvének tárgyalásához. Biaggo Russo Istenek rabszolgái című műve dogmákat dönt, rengeteg embert közvetlen, személyes érzelmeiben érint. Mindezek mellett lebilincselően érdekes elképzelés az emberiség eredetéről. A szerző maga mondta el, hogy alig múlt tizenkét éves, amikor a téma elkezdte komolyan érdekelni. Először csak kíváncsi volt, később pedig már szenvedélyévé vált a kutatás. Ezt a művét négy évig írta és csak olyan tudományos munkákat használt fel hozzá, melyek tökéletesen dokumentáltak és a szakemberek körében elfogadottak. Minden következtetést, melyre írás közben jutott, több oldalról is meg tud erősíteni mások által elfogadott tételekkel. Ezen az úton jutott el a sumérokhoz is, nagyon sokat kutatta a múltjukat és a kultúrájukat.

Könyvében sokkal régebbi időkig is visszamegy. Számos kérdést tesz fel az ember kialakulására, a törzsfejlődésre vonatkozóan és ezek egy részében a ma élő ember testfelépítését az evolúció darwini szabályaival állítja szembe. Mindjárt az elején súlyos megállapítást tesz: „az ember nem ment át evolúciós folyamaton, teremtve lett!" Ha a gondolatmenet ezen a ponton megállna, a könyv tovább egyetlen szót sem érdemelne, de szerencsére nem így van. Az idézett megállapítást ez a mondat követi: „Érinteni fogjuk a vallás kényes területeit is, és nem lesz könnyű bármely vallás istenhívőjének továbbolvasni és elfogadni azt, amit írok." Nos, valóban így van, ezt tekinthetjük ígéretnek is, amit következetesen betart. A megszokott istenfogalom helyett egészen mással operál. Euhémeroszt a kürénei iskola i.sz. előtti harmadik században élt filozófusát hívja segítségül, aki azt írta: „a felsőbbrendű lények nem igazi istenek, hanem régen vagy messze földön élt népcsoportok nagy vezetői, akik kitűntek különleges tetteikkel… és ezért divinizálták őket."

Következtetéseit számos – csak egyes szakterületek kutatóinak szűk csoportja által ismert – ténnyel támasztja alá. Ilyen például a Yale Egyetemen őrzött babiloni agyagtábla, melyen matematikai formula látható. Csakhogy! A tábla Pitagorasz tételét mutatja és a nagy görög matematikust mintegy ezer évvel előzi meg! Az Óbabiloni Birodalom idejében készült, de egyes kutatók szerint ez a tudás még régebbről, i.e. 2600-ból a sumér civilizáció korából származik. Ezen egy ideig el lehetne vitatkozgatni, de a döntés előtt egy másik kérdésre is választ kellene adni. A NASA a csillagközi útra indított Pioneer űrszondákon hangos üzenetet is elhelyezett, melyeket később a Voyager szondáknál is felhasználtak. A soknyelvű üzenetben az első akkád nyelven szól, melyet Sumerben beszéltek úgy 4500 évvel ezelőtt! Kérdés: miért tették?

A könyv végigvezeti az olvasót az izgalmas kutatások állomásain. Darwin elméletét nem veti el teljesen, csak érvényességi területét szűkíti. Az utolsó két fejezetben megtudhatjuk, hogyan „teremtették" – a Homo erectus DNS-ének módosításával – a primitív embert, aki dolgos és szófogadó volt, valójában az „istenek" rabszolgája.