Korábban csak Kassán, most végre Budapesten, a Nemzeti Múzeumban is látható az a több ezernyi aranypénz, amit a régészek, történészek csak „kassai aranykincs" néven emlegettek. Mindenki más, aki e témakörnek nem szakembere, ilyesmivel csak az olvasmányaiban találkozhatott!

 

 Korábban csak Kassán, most végre Budapesten, a Nemzeti Múzeumban is látható az a több ezernyi aranypénz, amit a régészek, történészek csak „kassai aranykincs" néven emlegettek. Mindenki más, aki e témakörnek nem szakembere, ilyesmivel csak az olvasmányaiban találkozhatott!

 A Magyar Nemzeti Múzeum számára ünnep ez a kiállítás – mondta a megnyitón  dr. Csorba László, a múzeum főigazgatója. Azért ünnep, mert egyszerre két kincs érkezett. Az egyik a Kárpát-medence, az itt élő népek történelmének csodálatos emléke, a nevezetes, híres „kassai aranykincs". Ezt egyszer lehetett csak megtalálni, és többször is lehet találkozni vele. De van egy másik kincs is, amit viszont újra és újra meg lehet találni – ha akarjuk! Ez pedig az ugyanezen tájon együtt élő népek barátsága, együttműködése. A szlovák és a magyar történelmet millió szál köti össze. Van egy gyönyörű örökség is, amit együtt kell őrizni, ápolni itt, a Kárpát-medencében.

A kincset harcok, ellentétek is övezik, nem csak barátságok. A magyar történelem ismerői tudják: a kuruc – labanc ellentét nagyon ősi feszültség. A kassai kincs történetébe mindkettő belefonódik. Valószínűleg egy labanc rejtette el a kurucok elöl. Most, évszázadokkal később, mégis együtt örülünk annak, hogy az ő küzdelmük nyomán ránk maradt valami értékes. Egy ilyen kiállítás azt is bizonyítja: az ellentéteknél fontosabb az egyetértés, fontosabb az, ami összeköt, mint ami elválaszt. Ez az a másik kincs, amit így újra megtalálunk és ezért van egyszerre két kincs a Nemzeti Múzeumban.

 A kulturális ügyeket is felügyelő dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter elmondta: azok az aranytárgyak, melyeket gyakran érint emberi kéz, évente 14 századrészt veszítenek vastagságukból. Így évente több tonna arany válhat porrá. Talán amikor különösebb indok nélkül tartunk szépnek egy napot, akkor ez a lebegő arany ad furcsa fénytörést egy – egy pillanatnak? Lehet, hogy ezt érzékeljük akkor is, amikor majd a kiállított tárgyak közelébe kerülünk. A magyar muzeológia nagy ünnepe ez, hiszen az 1935-ben feltárt kassai aranykincs még soha nem volt látható Magyarországon. Hogy ez most megtörténhessen, ahhoz a két múzeum vezetői közötti jó szakmai és emberi kapcsolatra volt szükség.

Ezek az aranyérmék nem koptak el. Arról árulkodnak, hogy Európa népei élénk kereskedelmi kapcsolatban álltak egymással. A piacokon nem csak a pénz és az áru cserélt gazdát, de a hagyomány, a szó és a kultúra is. Ez a sok ezer aranypénz a népek közötti párbeszéd legfőbb bizonyítéka. Többségük magyar és erdélyi dukát, de a korabeli Európa majdnem minden pénzverdéjéből van közöttük néhány. Lengyelország, Csehország, az osztrák tartományok, német területek, Svédország, Dánia, Anglia, Spanyolország, Itália és a Németalföld is jelen van. A kincset feltehetőleg a Thököly vezette Habsburg ellenes felkelés során, valamikor 1679 és 1682 között rejtették el a Szepesi Kamara épületének falában.

 Tulajdonosuk a Kamara magas rangú tisztviselője lehetett, aki nem örült, sőt egyenesen tartott a kurucoktól. Több olyan személyt is ismerünk név szerint, akik kapcsolatba hozhatók a kinccsel. A kassai aranykincs darabszámát és összetételét tekintve is páratlan. A lelet legértékesebb darabja I. Ferdinánd 1541-ben készült aranyérme, amely a maga nemében egyedülálló a világon. Ehhez hasonló lelet még nem került elő a Kárpát-medence területén. Az érmék láttán mégsem a főúri családok jutnak eszünkbe, hanem történelmi emlékeink, melyek árfolyama magasabb az aranynál. A múlt ugyanis érték! Identitás is egyben, ami egyenlő az otthonosság érzésével. Otthon érezzük magunkat a múltunkban. Ez a legfőbb üzenete a kiállításnak!

A Szlovák Köztársaság kulturális minisztere, Daniel Krajcer először arról szólt, hogy az arany története szorosan összefonódott az ember történetével. Részévé vált az ember nyomorúságának, megaláztatásának de dicsőségének, hőstetteinek is. Kultúrájának és barbárságnak a története is egyben. Amikor 1935 augusztusában Kassán a főutcán, építkezés közben találtak egy rézből készült tálat, még nagyon kevesen sejtették, milyen jelentősége lesz ennek. Csak a későbbi kutatás mutatta ki, hogy a 2920 aranyérmét és a 214 cm hosszú aranyláncot tartalmazó lelet különböző darabjai országok sokaságából származnak.

 Ez a különleges gyűjtemény három évszázad pénzverdei munkásságát fogja egybe. Származását tekintve, mintegy egyharmada magyar és erdélyi, nagyjából ugyanennyi a németalföldi, a maradék pedig szerte, Európából került ide. Akad köztük még egy antik trákiai pénz újkori hamisítványa is. A holland érmék érdekessége, hogy azok más, az Újvilágból származó aranyból készültek. Ez a kincs évszázados hányattatásai során megmutatta az emberi lét árnyoldalát is. A II. világháború során a német és magyar kormányzat legmagasabb köreiből érdeklődtek iránta, ezért gondosan becsomagolták és más tárgyakkal együtt biztonságos helyre rejtették. Ma múzeumi tárlókban gyönyörködhetünk benne – Budapesten 2011. március 20-ig – számunkra már az ember ügyességét, mesterségbeli tudását, kultúráját, a mi európai közös jövőnket jelképezi.

http://www.mnm.hu/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük