Révay András: Korea Fesztivál
Hivatalosan nem nevezték fesztiválnak, de akár lehetett volna ez a neve annak a látványos ünnepségsorozatnak, melyet Magyarország és a Koreai Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 25. évfordulója alkalmából tartottak.
Hivatalosan nem nevezték fesztiválnak, de akár lehetett volna ez a neve annak a látványos ünnepségsorozatnak, melyet Magyarország és a Koreai Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 25. évfordulója alkalmából tartottak.
A MOM Kulturális Központban rendezett esten Nam Gwan-pyo nagykövet azt emelte ki, hogy 1989 februárjában Közép-Kelet-Európában elsőként Magyarország vette fel a diplomáciai kapcsolatot Koreával. A két ország számos területen, így a politika, gazdaság, tudományos-technológia és a kultúra terén is erősíti, fejleszti együttműködését. Magyarország és Korea gondolkodásmódjában és kultúrájában sok hasonlóságot fedezhetünk fel, mely révén a koreai emberek különleges kötődést éreznek Magyarország iránt. Napjainkban a Hallyu, a Koreai Kulturális Hullám nemcsak Ázsiában, hanem az egész világon teret nyer magának. Ez alól Magyarország sem kivétel. A koreai kultúra számos műfaja, a hanbok, a koreai tradicionális táncok, a gasztronómia, a koreai nyelv és a taekwondo iránti érdeklődés is folyamatosan növekszik Magyarországon.
Wintermantel Péter, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára is megerősítette, Magyarország bátor és jó döntést hozott, amikor a volt szocialista országok között elsőként ismerte fel a Koreai Köztársasággal kialakítandó kapcsolatok fontosságát, és felvette a hivatalos diplomáciai kapcsolatot Dél-Koreával. Napjainkban pedig már a Koreai Köztársaság politikai és gazdasági szempontból is Magyarország egyik stratégiai partnerországa az ázsiai régióban. A közös munkával és együttműködéssel eltöltött negyedszázad alatt komoly sikereket értünk el számos területen. Ám a politikai és gazdasági tényezőkön túl a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében még fontosabb szerepet tölt be a két nemzet egymás iránti kölcsönös bizalma és szimpátiája, egymás kultúrája iránti érdeklődése, az emberek közötti kapcsolatok gazdagsága.
Az ünnepség elején Greta Lee divattervező mutatta be a 2000 éves hanbok viseletet, a Három királyság korától napjainkig. A koreai szellemi, kulturális örökséget képviselő művészek tánc és zenei előadása pedig bepillantást engedett a tradicionális koreai műfajokba. Greta Lee 47 éve kivételes alakja a koreai divatiparnak. A Gréta név ellenére a tervező férfi, aki világszerte több mint 200 divatbemutatón vonultatta fel alkotásait, a legősibb stílustól kezdve a mai, hétköznapi vonalvezetésű ruhákig. Ezen az estén a legősibb 2000 éves ruhastílus, a Csoszon koreabeli viselet, hagyományos népi vonalvezetés és a hanbok modern interpretációjának szín- és formavilágát hozta el Budapestre. Greta Lee minden divatbemutatójára új hanbokokat készít, így soha nem kerül színpadra kétszer ugyanaz a ruha.
Az est második felében neves koreai előadók színes műsort mutattak be az ezeréves múltra visszatekintő koreai zenés és táncos műfajokból. Tíz különböző jelenet elevenedett meg a színpadon, köztük a „Chunaengjeong", a „tavaszi fülemüle tánca", mely nagy precizitást igénylő előadás, mivel a szólótáncos egy alig kétméteres gyékényszőnyegen mutatja be, hatalmas koronával a fején. A „Hanryangmu" egy táncdráma, szerelmi háromszöget mesél el kecses, könnyed mozdulatokkal. A népi zenés műfaj, a „samulnori" négy ütős hangszer együttes játéka különböző ütemben.
A „vörös agyag útja" című zenemű három tradicionális koreai hangszer (egy haegum és két gayageum) közötti dialógus, mely azt az érzést kelti, mintha a hallgató egy vörös agyag úton sétálna eltöprengve. A „Salpuri", azaz a démonűző tánc nyilvántartott nemzeti szellemi és kulturális érték Koreában, melynek megöröklője és továbbvivője maga mutatta be tudását hazánkban. A „Salpuri" tánc érzékelteti az emberi érzelmek kettősségét, így váltakozik a 'han', vagyis a keserűség és a 'heung', a lelkesedés, rajongás érzése. Improvizatív dallamokra hosszú ingujjakkal leírt mozdulatokkal teremtik meg a művészek a feszültséget, majd lazítják fel a hangulatot.
A „Yeoryeongmu" a kisaengek (gésák) tánca, mely során megmutatkozik a művész öröme és bánata, miközben kis legyezőt és selyem zsebkendőt tart a kezében, mozdulataival új szintre emelve a hagyományos koreai tánc előadásmódját. Az „Arirang fantázia" Choi Seong-hwan észak-koreai zeneszerző alkotása, rávilágít az egységes koreai nép jelentőségére. A koreai fúvós hangszerre, a daegumre és zongorára komponált darab közben In Nam-soon táncművész koreografált tánclépései elevenedtek meg a színpadon.
A „Taepyeongmu", a „Nagy béke tánca" ugyancsak szellemi öröksége Koreának, mely egy sámánista gyökerekkel rendelkező, összetett mozgástechnikát igénylő műfaj. A gyors ritmus mellett a nagy, elegáns mozdulatok és a láb köríves mozgása jellemző rá. A „Szerzetes tánc", a „Seungmu" alapvető emberi érzelmeket megjelenítő szólótánc, szintén a nemzeti szellemi örökségek sorában szerepel. A koreai esten a tánc hivatalos továbbörökítője adta elő, hagyományosan meghosszabbított ujjú, gyönyörű ruhában, elegáns mozdulatokkal. A színpadi produkciót egy egyszerre erőteljes és rugalmas dallamvezetésű, igazi extázisba ejtő dobtánc, a „Jindo" zárta.