Révay András: Lendületben Az Operaház

Egyszerre három eseményről tartottak tájékoztatót a Magyar Állami Operaházban. Egy ősbemutató, egy jelentős együttműködés és egy új könyv megjelenése szerepelt a programban.

Szakmai együttműködésről állapodott meg a kulturális élet két, mindeddig külön utakat járó szereplője, a Magyar Állami Operaház és a Kárpát-medencei néphagyományokat gondozó, a Magyar Állami Népi Együttesnek is otthont adó Hagyományok Háza – jelentette be Kelemen László főigazgató. A késő tavaszi, kora nyári időszakra olyan előadáscsomagokat állítottak össze, amelyek egy táncelőadásból és egy balett- vagy operaelőadásból állnak. Az előadáscsomagokkal a két helyszín négy hétvégére várja az érdeklődőket igen kedvezményes, tízezer forintos (tehát nem egészen 40 eurós) áron. A két vezető kulturális intézmény üzleti érdekeken kívül eső valódi célja, hogy a hazánkat és Budapestet felfedezők figyelmét együtt fordítsák nemzeti értékeink felé.

Bár ők inkább csak az Operaház kistestvérének számíthatnak, a gondjaik mégis azonosak – emelte ki Kelemen László. A legfájóbb a minőségi művészet visszaszorulása a hazai kínálatban. Az együttműködést nem két hónapra tervezik, ősszel ismét meg kívánják hirdetni a közös bérletet.

Nemsokára hatvan éves lesz az Állami Népi Együttes, de még mindig nagy próbatétel együtt szerepelni az Operaház művészeivel. Mihályi Gábor, az együttes vezetője elmondta: a balett-sorozatban két előadással vesznek részt. Az egyik egy autentikus néptánc est – Az örök Kalotaszeg – gyönyörű énekkel, remek táncokkal. A másik az együttes modernista törekvéseit jeleníti meg. A Pannon freskó izgalmas táncszínház. A társulat előtt most nagy feladat, hat kínai előadás áll. Amint onnan hazatérnek azonnal bekacsolódnak a közös munkába.

Régi és erős kapcsolat van a két intézmény között, utalt az elmúlt évtizedekre Keveházi Gábor, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója. A klasszikus balett-kultúra nagy egyéniségei, Harangozó Gyula, Seregi László – és mások is – néptáncosként kezdték. Az Operaház balettkara gyakran tartott régebben előadást a Hagyományok Házában, most ez az együttműködés új színt hozhat a hazai kulturális életbe is. A kezdeményezés azért is fontos, mert megmutatja: az érték műfajtól független.

Az előadások színvonala, sokszínűsége, tehát a minőség a legfontosabb szempont – jelentette ki Vass Lajos, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Ez az együttműködés csak az első állomás egy úton, amin tovább kívánnak haladni. Érdekes kettősséget is hordoz, hiszen az általános operakultúrát és a nemzeti hagyományokat őrző népi kultúrát köti össze. Mindkettő évszázadok során bizonyult állandó értéknek. A régi Budai Vigadó gyönyörű épülete – bár nem pótolja a hosszú időre kiesett Erkel Színházat – még sok új lehetőséget kínál. Elsősorban kamara-opera és kamara-balett előadások számára lesz megfelelő színhely. Az egyesített bérlet március 17-től vásárolható meg.

A bariton áriát énekelte el Kálmándi Mihály Puccini, Edgar című operájából (zongorán kísért Katona Anna), mielőtt a darabról szó esett volna. A magyarországi bemutató március 18-án lesz, részben szcenírozott változatban. Az első előadás után egy ideig nem kerül újra színre, bár lehet, hogy a későbbi tervek között ismét szerepelni fog. Érdekessége a librettó és a zene abszurd volta, anélkül, hogy azt Puccini tudatosan alkalmazta volna. Sőt, észre se vette a szövegkönyvben a korai, majd csak a huszadik század drámairodalmára jellemző és abban kibontakozó abszurd elemeket. Igaz, jó ösztöne nem hagyta cserben és végül kifejezetten modern hangvételű, korszakos harmóniákra épülő rekviemet komponált a harmadik felvonás elejére. (Toscanini ezt a rekviemet szólaltatta meg a ravatalnál, Puccini temetésén.)

Az előadás a mostanában önálló műfajként megjelenő félig szcenírozott koncertszerűségre és olykor stilizált mozgásra épül. A jelmezek a XX. század hatvanas éveit, Fellini, Antonioni, Visconti világát idézik.

A magyar zenei élet régóta adósa Lajtha Lászlónak. A népzene gyűjtését Bartóknál és Kodálynál is korábban kezdte, a magyar népzenekutatás terén felmérhetetlen értékű munkát végzett és haláláig folytatta a népzenei kincs mentését. Különösen jelentősek cigányzenekari gyűjtései. Zeneszerzői munkásságában sikeresen vegyítette a francia zenei hagyományokat a magyar zenei hangvétellel. A magyar zeneszerzők közül egyetlen, akit a francia Akadémia – 1955-ben – tagjává választott. Művei sorában kiemelkedő helyet foglal el az 1948-50 között komponált, Kék kalap, mely a XX. századi vígoperák között is egyértelműen kitűnőségnek számít. A mű keletkezésének történetéről a Hagyományok Háza most könyvet jelentetett meg.

A könyvről szólva, a szerző, Solymosi Tari Emőke elmondta, a címben foglalt kifejezést „…Magam titkos szobája" Lajtha használta, az operával való foglalkozás, hangszerelés leírására. A szövegíró egy spanyol író-diplomata volt, aki az öreg férj, fiatal feleség, ifjú szerető alaphelyzet megháromszorozásával lendületes komédiát teremtett. A Moliere-i kacagtató vígjátékhoz szenzációs muzsika társul. A könyv bemutatja a mű kalandos keletkezéstörténetét, a csak évtizedekkel a szerző halála után megvalósuló rádiós és színpadi bemutatóhoz vezető utat, a darab zenetörténeti hátterét és a szerző életében betöltött pszichológiai szerepét. A mű ugyanis már 1950-ben elkészült, de Lajtha a hangszerelésen 1963-ig dolgozott, nem is tudta befejezni. A végső simításokat Farkas Ferenc végezte. A közönség által alig ismert vígopera bemutatásával teljesebbé, árnyaltabbá válik a XX. század egyik legjelentősebb zeneszerzőjéről alkotott képünk.