Jelent már meg könyv a magyar katonai egyenruhákról és ez a sorozat most újabb taggal gyarapodott. Dr. Ságvári György főmuzeológus munkája nem csak a szakemberek, de minden történelem iránt érdeklő számára hasznos és bőséges ismeretekkel szolgál.

 

 Jelent már meg könyv a magyar katonai egyenruhákról és ez a sorozat most újabb taggal gyarapodott. Dr. Ságvári György főmuzeológus munkája nem csak a szakemberek, de minden történelem iránt érdeklő számára hasznos és bőséges ismeretekkel szolgál.

 A Magyar Királyi Honvédség és a honvédegyenruha 1868 – 1918, című könyv, melynek szerzője dr. Ságvári György, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint az osztrák Verlag Militaria Kiadó együttműködésének eredményeként jelent meg. A történelemtudomány segítségünkre van a valóság megismerésében – hívta fel a figyelmet dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter a könyv ünnepélyes bemutatóján. Ez a mű átfogó, enciklopédikus, tudományos, ugyanakkor látványos és a nagyközönség számára is könnyen befogadható. Sokévi kutatómunka áll a hátterében. A kor, ami megelevenedik általa, a Monarchia kora, amikor egy európai nagyhatalom része voltunk. A hadsereget, a honvédséget – szakmai és morális téren is – a társadalom megbecsülése övezte. Az egyenruha viselése dicsőség volt. A katonaság és különösen a magyar honvédség mindig is több volt egyszerű szakmánál. Hivatás volt, amit nem lehet pénzzel megfizetni. Teljes odaadást és egész embert kívánt. Hivatás volt, hivatás ma is és hivatás a jövőben is! A könyv jól tükrözi ezt a felfogást és egyben bizonyítja, hogy más, hasonló monumentális munkákra is szükségünk van.

 Dr. Kedves Gyula ezredes, hadtörténész, a könyv hadtörténeti jelentőségét méltatta. Ez a könyv nemcsak terjedelmében, jelentős, de súlyos mondanivalót is hordoz – mondta. Az a nemzeti hadsereg, amely képes volt fegyvert fogni a polgári átalakulás védelmében, 1848-ban született meg. A kiegyezési tárgyalások eredményeként 1868-ban újjászületett és 1869-ben már meg is tartotta első díszszemléjét. Ezeket a katonákat a nemzet a tenyerén hordozta. Ruhájuk díszes, nyalka, színpompás, elegáns. Létezésük annak a szimbóluma volt, hogy a nemzet visszakapta „az ő saját katonáját" és még azt is sikerült elintézni, hogy ezt a katonát honvédnak hívják, mint 1848-ban! A Szabadságharc költője már leírta: „Isten után a legszentebb név a honvéd neve" – és ezt a honvédet kaptuk vissza. Az ország büszke volt rájuk még akkor is, ha katonailag nem álltak azon a színvonalon, mint a közös hadsereg, hiszen odáig majd csak 1914-re nőnek fel. Az ő egyenruháik történetét dolgozza fel ez a kötet. Magyarországon az elmúlt húsz évben elég sok egyenruhákkal, a hadseregek öltözködési kultúrájával foglalkozó könyv jelent meg. Ez viszont most nem egyszerűen csak az egyenruhák szabását, színét mutatja be, megkerülhetetlen alapmunka az 1868-tól 1918-ig terjedő időszak magyar katonai viseletkultúrája szempontjából. Ugyanakkor, még csak a jéghegy csúcsa. Összegyűjtötte az értékeket egy kincsestárból, de a munkának a java része még hátra van.

 A bemutató közönségének érkezése idején, és a könyv értékeit taglaló hozzászólások között a rendezvényt a Légierő Zenekar műsora színesítette. Az ismert fúvószenekari darabok, katonaindulók mellett olyan művek is elhangzottak, melyeket a mai közönség korábban bizonyára nem hallhatott. Az együttes néhány tagja olykor elhagyta a hangszerét és – alkalmi kórusként – énekelte is a dalokat, jól megérdemelt sikert aratva. Nem meglepő tehát, hogy az egyik hozzászólás is a katonazenekarok témakörével foglalkozott.

 Őexcellenciája Martin Pammer, az Osztrák Köztársaság montenegrói – korábban magyarországi – nagykövete a magyar-osztrák katonazenei kapcsolatokról – ráadásul magyarul – szólt a bemutató közönségéhez. Helytállóan állapította meg, hogy amikor I. Ferenc József a millennium alkalmából a honvéd tüzérséget ugyan nem, de helyette a honvéd-zenekarok felállítását engedélyezte, valószínűleg nem volt tudatában e döntés horderejének. A három részhadsereg egyik funkciója – a háborúra való felkészülésen túl – a birodalom és részei egységének biztosítása volt. Az egység érzése pedig könnyebben előidézhető zenével, mint ágyúkkal. A katonazenekarok koncertjeiken a nemzeti, a klasszikus és az új, katonai műveket is megismertették a közönséggel. Közismert vasárnapi térzenéik műsorán a nyitányok, hősi dalok és indulók mellett szimfóniák, sőt – az akkori idők slágereiként – a „bécsi zene" darabjai, keringők, polkák is szerepeltek. Tartalmilag egymásnak ellentmondó darabokat játszottak egymás után: a Rákóczi-indulót, a császári himnuszt, a honvéd-huszárok körében a Radetzky-induló is kedvelt volt. A birodalom egészében 1910 körül 158 katonai zenekarhoz 5500-nál is több zenész tartozott, közöttük hét volt honvéd-zenekar. Ők jellegzetes egyenruhát viseltek, ezzel is gazdagítva az összkép tarkaságát. Számos katonakarmesterből elismert, kiváló muzsikus lett. Igen jó példa az általunk magyarnak gondolt Fricsay Richárd, a két világháború közötti időszak leghíresebb honvéd-karmestere. Kremsier városában, morva családban született, kuruc dalfantáziákat, pattogós indulókat köszönhetünk neki. Ő volt a világhírű Fricsay Ferenc apja, aki sokáig Herbert von Karajan elődje volt Salzburgban! Mostanában ismét fenntartás nélkül ápolják a katonazenekarok hagyományát, mely összeköti Közép-Európát és a műfajhoz vonzódó közép-európaiakat.

A mű megszületésének körülményeiről és aktualitásáról a szerző, dr. Ságvári György főmuzeológus beszélt. Elmondta, hogy a kutatás három esztendeje alatt igen sok segítséget kapott a Honvédelmi Minisztérium Magyar Örökség Díjas Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársaitól, így ez a könyv valójában egy csoport tevékenységének köszönhetően jött létre. Kezdetben a munka egyszerűbbnek látszott. Először azt hitték, hogy a kötet legfeljebb háromszáz oldalas lehet. Azután kiderült: sokkal többről van szó, a téma egyre csak nőtt, dagadt. Mire végeztek, a könyv 674 oldalas lett! Súlya nehezebb, mint I. Ferenc József koronázási albuma, kivitele látványos, elegáns. Ám az is elmondható róla, hogy aki a jövőben a Magyar Királyi Honvédség történetét olvasgatni, kutatni akarja, azok számára biztos támpontot jelent. Olyan forrás, amiből meríteni lehet.

A könyv az osztrák kiadónál német nyelven is megjelent, Die Ungarische Honvéd Uniformierung und Ausrüstung der ungarischen Landwehr von 1867 bis 1918 címmel.

http://www.militaria.at/                                    http://www.militaria.hu/

 

Dr. Ságvári György

A Magyar Királyi Honvédség és a honvédegyenruha 1868 – 1918

ISBN 978-3-902526-32-8

Verlag Militaria Edition,

Wien 2009

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük