Révay András: Nem vagyunk a pályán

Augusztus hetedikén mutatják be a mozikban Frédéric Auburtin forgatókönyv-író és rendező „Közös szenvedély" című filmjét. Megismerhetjük belőle a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, a FIFA száztíz éves történetét, a játszmákat a pályán és a pályán kívül.

Augusztus hetedikén mutatják be a mozikban Frédéric Auburtin forgatókönyv-író és rendező „Közös szenvedély" című filmjét. Megismerhetjük belőle a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, a FIFA száztíz éves történetét, a játszmákat a pályán és a pályán kívül.

Bizonyára sokan ismerik a butácska kérdést: „A labdarúgásban csak azt nem értem, a játékos szereti vagy nem szereti a labdát? Ha nem szereti, miért fut utána? Ha szereti, miért rúg bele?" Nos, ezt a kérdést – némi csekély változtatással feltehetjük a rendezőre vonatkoztatva is. Frédéric Auburtin a keletkezése pillanatától vetíti elénk a Fédération Internationale de Football Association, vagyis a FIFA ellentmondásoktól sem mentes történetét. Munkája – az operatőrével együtt – csak dicsérhető. Egyes eseményeknél ugyanis nagyon nehéz eldönteni, mikor látunk eredeti helyszíni és mikor utólagos, megrendezett felvételeket. A film kíméletlenül felvet igen kemény kérdéseket, de válaszokat nem ad rájuk. A döntést a nézőre bízza, így megtekintése bátran ajánlható azoknak, akik szeretik a focit és azoknak is, akik nem szeretik.

Csalódni mindössze csak azok fognak, akik a magyar foci világnagyságáról ápolnak hiedelmeket. Ezt a filmet látva, egyszerűen nem vagyunk a pályán. Soha, sehol, semmiféle összefüggésben. Még a három olimpiai bajnokságunkról, a londoni 6:3-ról vagy budapesti 7:1-ről sem esik szó. Miért is esne? Napjainkra mi már nem vagyunk tényező. Kárpótlásul viszont három kiváló színész, három világsztár játékát kapjuk, akik a szövetség gazdag történetét a három meghatározó vezetőjének életén keresztül mutatják be. Jules Rimet-t Gérard Depardieu, João Havelange-t Sam Neill, a FIFA jelenlegi vezetőjét, Joseph S. Blattert – az ő külön kérésére – a „Hazudj, ha tudsz" televíziós sorozatban nálunk is népszerűséget szerzett Tim Roth alakítja.

A filmben a FIFA 1904-es megalakulásának történetét a több évszázados és mind a mai napig tartó angol – francia ellentétből eredeztetik. Az első világbajnokság ötlete a párisi Olimpia idején vetődik fel és ekkor kerül előtérbe Jules Rimet is. Depardieu, alkatához illően, egy konzervatív úriembert jelenít meg, ám a rendező már ekkor utal egy parányit a korrupció lehetőségére – igaz, nem Rimet-vel kapcsolatban. Elhangzik egy ilyen mondat: „a FIFA-nak pénz kell, Uruquaynak pedig Világbajnokság"- és lássunk csodát: Uruguay fennállásának 100. évfordulójára, 1930-ban elkészül az Estadio Centenarió és megrendezik benne az első világbajnokságot, amit a házigazda nyer meg.

Hangsúlyos szerepet kap a filmben a II. világháborút megelőző, és a háború alatti időszak is, majd ismét eljön a béke. João Havelange 1974-es megválasztása a brit Sir Stanley Rous-sal szemben már szintén csalásra utal, persze csak leheletnyi finoman. Ám nem kell hozzá sok idő, hogy ismét bekövetkezzen a pénzszűke. Havelange ki is mondja: nem számít, Brezsnyev, Castro vagy Mao adja, csak adjon. Az asztal végén pedig megjelenik egy rosszul öltözött, jelentéktelen figura, akit az elnök azzal mutat be többieknek, hogy ő Blatter, akiről azt mondják, van tehetsége pénzt szerezni.

És valóban. Előbb a Coca Cola támogatását nyeri meg, majd Horst Dasslerrel egy parkolóban köt üzletet és a támogatók közé máris belép az Adidas. Afrikában, a FIFA gyermektáboraiban a gyerekek Adidas mezekben játszanak és az edzés szünetében Colát isznak. A háttér az országban általános életkörülményekről is árulkodik, csakúgy, mint egy másik mondat: „A politika és a sport összetartozik". A megállapítás viszont valószínűleg szintén igaz: „A VB többet tesz a békéért, mint az ENSZ összes intézkedése". A sikerekkel együtt jár a karrier, Blatter hamarosan a FIFA főtitkára lesz. Havelange jó szimattal megérzi, hogy a pálya ápolt gyeppel borított kemény talaja kezd ingoványossá válni, még időben visszavonul.

Az elnöki székbe Blatter ül, és a két ember kapcsolatát jól jelzi az elődtől búcsúzóul kapott figyelmeztetés. „Maga nagyon gyorsan felért a csúcsra – hála nekem. De ha csalódást okoz, lefelé is gyors lesz az út!" Ezt követően a film krimiszerű fordulatot vesz. Vádak, sikkasztás, cselszövés, árulás, zsarolás – minden lehetséges, csak éppen semmire nincs bizonyíték. A néző nem kap semmilyen eligazítást, mi igaz, mi nem? Ez nem is lehetséges, mert a FIFA elnöke jelenleg is, a valóságban is Joseph S. Blatter. A szövetségről pedig minden kétséget kizáróan elmondhatjuk, az ENSZ-t lekörözve kétszáznál is több tagja van, olykor a sport berkein kívül is hatalmasabb a világszervezetnél. Nyomot hagy az emberiség történetében. A film zárójelenete is ennek a hatalomnak felmutatása: a 2010-évi Világbajnokságot, az apartheidtől megszabadított, a fekete Mandela elnök által vezetett Dél-Afrikai Köztársaság rendezi. A filmből egy szinkronizált, rövid előzetes itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=oDrKFSGX2zo&feature=youtu.be