Sokszor, sok helyzetre használták ezt a kifejezést, utólag gyakran kiderült: feleslegesen. Reméljük, most helytálló a használata, valóban történelmi pillanat tanúi voltak, akik látták, amint a Mezőgazdasági Múzeumban négy palackot egy vitrinbe zárnak.

 

Sokszor, sok helyzetre használták ezt a kifejezést, utólag gyakran kiderült: feleslegesen. Reméljük, most helytálló a használata, valóban történelmi pillanat tanúi voltak, akik látták, amint a Mezőgazdasági Múzeumban négy palackot egy vitrinbe zárnak.

 Négy ember tartott a kezében egy-egy palackot, olyanok, akik tíz évvel ezelőtt gondolni sem mertek volna hasonló helyzetre. Pálinkát évszázadok óta főznek Magyarországon – máshol is – különösebb tisztességnek nem örvendett ez az ipar. Mi több, inkább gyanús volt. Igyekeztek is korlátok közé szorítani. Úriember ritkán ivott pálinkát, valljuk be: a minősége sem volt olyan, hogy az előkelőségek asztalán helyet kaphatott volna. Hogy múzeumi tárgy legyen belőle? Ugyan kérem! Falusi kocsmákban, parasztok kamrájában volt a helye. Egészen mostanáig! Mától a négy üveg pálinka a budapesti Vajdahunyad Várban, a Mezőgazdasági Múzeum egyik vitrinjében áll és ez azért elég nagy ugrás.

December 5-én, délután fél ötkor kevés boldogabb ember volt a földön, mint Lovász Sándor, a Magyar Országos Pálinka, Nemzetközi Gyümölcspárlat Verseny főszervezője. Ő volt ugyanis az ötletgazda, az egész esemény elindítója. A pálinka nemzetközi rangra emeléséről szólva elmondta: szolgái vagyunk egy csodának, egy olyan terméknek, mely a magyar nép lelkét legjobban bemutatni képes: a magyar pálinkának! Joggal állíthatjuk róla: ez a gyümölcspárlatok királya! Olyan árucikk, mely az egész világpiacot meghódíthatja. Kizárólag természetes anyagokból áll, mentes minden adaléktól. Tokiótól New Yorkig ott lehet minden asztalon, fogyasztóinak száma egyszer majd egymilliárd körül lehet a világon. A magyar pálinkát tehát ki kell vinni a világpiacra, ennek megfelelően kell ebbe az iparágba befektetni, ezért kell dolgozni.

 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója, dr. Fehér György megerősítette: méltó helyre kerülnek a múzeum számára átadott pálinkák most is és a továbbiakban is, hiszen biztosan megőrződnek a jövő számára. Ebben a múzeumban több, mint kétszázötvenezer ember fordul meg évente, ez kiváló hely lesz a marketing szempontból is. Bizony egy múzeum ma már ilyesmivel is foglalkozik. Valószínűleg már tíz – húsz év múlva is érdekelni fogja az embereket kik volta azok a nagyszerű elődök, azok a kiváló pálinkafőzők, akik megalapozták a hírnevét ennek a csodálatos italnak. Ma még csak mi tekintjük a pálinkát hungaricumnak, akkor már mindenhol így fogják emlegetni.

 Font Sándor, a Gyümölcspálinka-főzők Egyesületei Országos Szövetségének elnöke, a Parlament Mezőgazdasági Bizottságának elnöke szerint ez a termék rövidesen olyan jellemzője lesz Magyarországnak, mint a whisky Nagy Britanniának vagy a konyak a franciáknak. Nem is olyan régen sajnos még ott tartottunk, hogy már majdnem meghalt a pálinkafőzés, amikor sikerült az adótörvényt megváltoztatni és megindulhatott a termelés. A név használatára vonatkozó uniós szabályozás a pálinkát az uzo és a grappa mellé emelte, végül eljött az ideje az önálló pálinkatörvény megalkotásának. A törvényt a pártok tartózkodás és ellenszavazat nélkül szavazták meg! Az angolok ezt már négyszáz évvel ezelőtt megtették, most nálunk is sor kerülhetett rá. A gyümölcs termelésétől a palackozott italnak a fogyasztóig vezető útján minden állomást szabályoz.

 Még 2000-ben vetődött fel először, hogy a pálinka nemzeti italunk legyen – emlékezett vissza Császár Antal, a Gyümölcspálinka-főzők Egyesületei Országos Szövetségének főtitkára, miniszterelnöki megbízott. Akkor senki sem hitt benne. Kilenc év elteltével mégis ott tartunk, hogy büszkék lehetünk a minőségére, nevének használatára kizárólagos jogot kaptunk az Európai Uniótól. A siker kapujában se felejtsük el azokat az embereket, akik az elmúlt évszázadokban megőrizték nekünk ezt a kincset és dolgozzunk továbbra is úgy, hogy gyarapíthassuk hírnevünket. Ha a világ felfigyel ránk és valóban igényli majd ezt az italt, az több tízezer embernek jelenthet itthon biztos megélhetést.

 Az ünnepi köszöntők elhangzása után valóban sor került a történelmi pillanatra. A Magyar Országos Pálinka, Nemzetközi Gyümölcspárlat Verseny utolsó négy évének győztes pálinkáiból múzeumi tárgy lett. Elhelyezték a palackokat és a versenyek megnyeréséről szóló okleveleket a múzeum – külön erre a célra felállított – vitrinjében. Helyet kapott benne a Zsindelyes Pálinkafőzde Kft. 2006. évi – Szeder pálinka; a 2007. évi győztes, a Bolyhos és Fia Bt. – Cigánymeggy pálinkája; a Szicsek Pálinkafőzde Kft.- Ágyas Körte pálinka 2008-ból, végül a 2009. évi győztes pálinka: Miskolci Likőrgyár Zrt. Prekop Pálinkafőzde – Prekop Gönci Barack pálinka is.

A kiválóak mezőnyéből is kiemelkedik Bolyhos László, ő ugyanis a verseny 2002-től tartó fennállása óta már kétszer is elnyerte a díjat! Először 2004-ben az Ágyas Kékszilva, 2007-ben pedig a Cigánymeggy lett az ország legjobb pálinkája. „Maximalista ember vagyok" – mondta el magáról a vitrin előtt, munkája eddigi eredményét látva. Mindenből a jót, a legjobbat akarom kihozni – folytatta. Ehhez kell még egy család, mert nélkülük nem sikerülhetett volna. Feleségem, fiam, lányom, menyem, vejem, mindannyian megtesznek mindent a siker érdekében. A gyümölcsöt magam veszem, magam döntöm el, mikor szedheti le a termelő és sokat számít a feldolgozás, a főzés technológiája. Az elért siker kötelez: ebből a színvonalból többé nem engedünk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük