Révay András: Vizuális kísérlet
4 perc olvasás
A XIII. kerületben élő fiatal festőművész-tanár, Esse Bánki Ákos, a RaM Colosseum fennállása óta már másodszor állít ki az épület aulájában. Nagy erejű, expresszív munkáinak az első alkalommal is sikere volt, most az elmúlt három évben született művekből látható válogatás.
A XIII. kerületben élő fiatal festőművész-tanár, Esse Bánki Ákos, a RaM Colosseum fennállása óta már másodszor állít ki az épület aulájában. Nagy erejű, expresszív munkáinak az első alkalommal is sikere volt, most az elmúlt három évben született művekből látható válogatás.
Valóban fiatal, 2006-ban végzett a Budapesti Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Ám ez nem akadálya annak, hogy meglepje közönségét. Három évvel ezelőtt egészen más oldaláról mutatkozott be, most – március 7-ig – festményeit, papír alapú munkáit, vázlatait láthatjuk. Bársony István építész, a kiállítás kurátora szerint Esse Bánki képi világát két tényező határozza meg. Az egyik, hogy erősen személyes kapcsolata van ezekkel a terekkel, ahol él, alkot, amelyeknek az auráját saját lényével hatja át. Ezt a kapcsolatot folyamatos jelenlétével egyszerre alakítja és erősíti. A másik tényező pedig az, az ars poeticájának is mondható vizuális kísérletezés, mellyel az egzakt tereket a lehető legteljesebb absztrakcióig próbálja redukálni.
Amíg személyes világának mindennapos tárgyai, jelenetei, terei a festmények előzményeként készülő tanulmányokon még lírai hangvételű kompozíciók kellékei, addig a monumentális festményei már részben eltávolodnak a racionális világtól. Konstruktivista kompozícióinak többsége páros képekben készül, melyek tudatos képalkotói eszközök is egyben. Amíg a két képet egy egységként kezeljük, nézzük, addig az ábrázolt terek és annak elemei jó felismerhetőek maradnak. Viszont, ha a képpárokat szétválasztjuk, legalább az egyik kép teljes absztrakcióvá válik. Az absztrakt kép-fél önálló alkotásként is megállja a helyét, hiszen a harmónia, kompozíció és a dinamika teljes értékű alkotást eredményez. A másik kép-fél konkrétabb elemivel az ábrázolt tér felismerhetőbb szeletét mutatja. A képpárban pedig a belső tér teljes univerzuma feltárul.
Az önálló enteriőr képeken hol elvontabban, hol diszkrétebben idézi föl a kiinduló térélményt, folyton kihasználva azt a képalkotói játékot, mellyel a teljes elvontság és a konkrét látvány között egyensúlyoz. A téma és a koncepció mellett a technika is fontos szerepet játszik alkotásain. A több rétegben felhordott színeket a dúcokhoz hasonlatos karcolatokkal létrehozott grafikus hálóstruktúra szabdalja szét. Az egyes képszilánkokat pedig a meggyötört felületek interakciójával teszi még vibrálóbbá. Esse Bánki festményeinek világát egy elvarázsolt kastély tükör-országához hasonlítom, egy olyan világához, ahol minden mozdulatunkkal változik a környezetünk. A változatos reflexiók és fényviszonyok tünékeny térstruktúrákat hoznak létre.
Látomásokat, melyek a pókfonál szerű vonalstruktúrán feszülnek meg egy pillanatra üveg és tükörszilánkok, melyeket a konstruktív képalkotáshoz használt feszes vonal-fonalháló feszít ki. Ezek a szinte érzékcsalódásként megelevenedő terek egyszerre dinamikusak és merevek is. Hűvös színeket, karcos felületeket látunk, tétova mozdulatoknak nyoma sincs. A végeredmény pedig egy végletekig kimért, absztrakt enteriőrélmény. Úgy gondolom a fizikai tereken túl a műterem, az alkotás terei a művész individuumának kiterjesztett közege. Olyan helyszín, mellyel intim közösséget alkot, amelyhez fűződő viszonya, alkotói tevékenységének origója is. A művészi önkifejezés egyik legősibb témája, értelmezésemben az önarcképműfaj analógiájaként az alkotás megszemélyesített vizuális lenyomata – mondta el képekről Bársony István, a kiállítás megnyitásakor.
