Révay András:Királynõ a szentélyben

Keveseknek adatik meg, hogy már a haláluk évében sor kerüljön szobruk felavatására is. Palánkay Klára operaénekes e kevesek közé tartozik.

Keveseknek adatik meg, hogy már a haláluk évében sor kerüljön szobruk felavatására is. Palánkay Klára operaénekes e kevesek közé tartozik.

 Palánkay Klára 85 éves korában, idén januárban távozott közülünk. Bartók: A kékszakállú herceg vára címû mûvének leghíresebb Juditja volt, aki Székely Mihállyal a világhír felé indította a darabot. Pályafutása során az Operaház legfoglalkoztatottabb mezzójaként számos szerepet énekelt, többek között Ortrud, Vénusz, Eboli és Carmen szerepét. Tanulmányait 1938-tól 1944-ig végezte a Zeneakadémián Rosthy Anna irányításával, majd Rómában képezte tovább hangját. 1944-ben Amneris (Verdi: Aida) szerepében debütált az Operaházban, amelynek visszavonulásáig, 1970-ig volt vezetõ magánénekesnõje. A magyar operakultúra 1945 utáni történetének legjelentõsebb drámai mezzoszopránja. Elsõsorban hangjának drámai ereje, rendkívüli színészi temperamentuma tette alakításait felejthetetlenné.

 Szobrának felavatásakor Kovács János, a Magyar Állami Operaház fõzeneigazgatója így emlékezett róla: ?Operaházunk világhíresen csodálatos épület. De ez a csodálatos épület üres díszdoboz marad, ha a mûfaj jeles képviselõinek, a színpad nagy személyiségeinek szellemei nem érzik otthon magukat benne. Jelenlétük falaink között biztosítja operajátszásunk máshoz nem hasonlítható, egyéni jellegét. Nélkülük csak többé-kevésbé jól üzemeltett intézmény vagyunk. A nagy személyiségnek mindig titka van, egyedi és utánozhatatlan.

Palánkay Klára mûvésznõ egyike a nagy generáció kivételes személyiségeinek. Én, aki színpadon nem láthattam, de felvételrõl hallhattam csodálatos orgánumát és többször találkoztam vele e ház falai között, amint civil létezésében is magában hordozta a királynõt, úgy érzem, hogy a következõ generációk számára – túl a színpadi tehetségen – mûvészi komolyságával, amellyel a mûfajhoz és a Házhoz viszonyult, zsinórmértéket állított az utókornak. Nekünk, akik az utóbbi évek nehézségei miatt lassan elfelejtjük, ami számára természetes volt, hogy Operaházunkat szentélynek tartsuk.

Köszönet a hû férjnek és a kiváló szobrászmûvésznek, hogy Operaházunknak adományozták Palánkay Klára mellszobrát, mert biztos vagyok benne, hogy jelenléte mindannyiunkat arra ösztönöz; próbáljunk meg emlékéhez méltónak lenni! Ez az emlékezés teremti meg a lehetõségét annak, hogy a nemes tradíció, ami Operaházunk életének értelmet adhat, folyamatos maradhasson. Kötelességünk emléket állítani és emlékezni, hogy legnagyobb mûvészeink – köztük Palánkay Klára mûvésznõ – mindig közöttünk legyenek, vigyázzanak ránk és irányítsák tetteinket."

Palánkay Klára bronz mellszobra, Stremeny Géza szobrászmûvész alkotása, az Operaház Vörös szalonjában látható.