Révay András:Olcsó, egészséges és gyorsan kész
6 perc olvasás
A címben foglalt mondat Budapest legnagyobb gasztronómiai rendezvényén, a 8. SzeptEmberFeszt egyik bográcsa mellett hangzott el. Hogy ki mondta, az egy időre még maradjon titok, annyit elárulhatunk, hogy különdíjat kapott érte.
A címben foglalt mondat Budapest legnagyobb gasztronómiai rendezvényén, a 8. SzeptEmberFeszt egyik bográcsa mellett hangzott el. Hogy ki mondta, az egy időre még maradjon titok, annyit elárulhatunk, hogy különdíjat kapott érte.
Egykor kerületi pörköltfőző versenynek indult, ma már minden nap százezres látogató tömeget vonz a háromnapos népünnepély a SzeptEmberFeszt, Pestlőrincen, a Bókay kertben. Az emberek három okból jönnek ide. Van, aki csak szórakozni. Ők vannak a legtöbben. Egyedül, sétálgatva, családostól, a pici gyerekekkel együtt – a látogatók minden fajtája megtalálható. Vannak, akik a versenyek valamelyikén szeretnének részt venni – persze nyerni is, ha lehet. Végül pedig vannak, akik egyszerűen csak a szabad tűzön való sütés-főzés lehetőségéért jönnek, saját örömükre, meg azért, hogy megvendégelhessék a családot, barátokat valamivel, amit otthon, a konyhában nem lehet elkészíteni.
A három napon, négy színpadon megállás nélkül zajlott a műsor, a rendezők gondoskodtak arról, hogy lehetőleg mindenki megtalálja a számára leginkább kedves zenét, jelentet, bohóctréfát. Népszerű és kevésbé ismert együttesek váltották egymást, folyamatosan, jól szervezett forgatókönyv szerint. Így azután Eszményi Viktória és Heilig Gábor dalaitól tovább lehetett sétálni, mondjuk Soltész Rezsőhöz, de voltak művészek, akik a színpad helyett szívesebben játszottak a közönséghez közelebb – a siker talán itt még nagyobb is volt. Az idén a szervezőknek még nem jutott eszébe, hogy tapsversenyt is hirdessenek, jövőre lehet, hogy már arra is sor kerül.
Azokról, akik a bográcsokból szálldosó illatoktól már az ételek elkészülte előtt megéheztek, igyekeztek többen is gondoskodni. Ha közöttük is hirdettek volna versenyt, a győztesek között nagy valószínűséggel ott találtuk volna a máshol már sokszoros díjnyertes, Hétvezér fogadót Balatonboglárról. Előttük mindig hosszú sor kígyózott. Helyben, frissen, a vásárlók szeme láttára sütötték a rétest, azt a finom, hártyavékony tésztájút, amit ma már alig lehet kapni valahol. Tízféle különböző készült folyamatosan, mint például a közkedvelt tökös-mákos, a barackos-túrós és az aszalt gyümölcsös. Akinek volt ideje, kileshette a titkokat is. Az aszalt gyümölcsösről kiderült, hogy Tokaji Aszúba áztatott gyümölcs kerül az édes túró ágyra és ugyancsak Tokaji Aszúból készült borhabbal tálalják. Az igazán különleges viszont talán mégsem ez, hanem az a sós és édes, krumplis rétes, amit eredeti, somogyi recept szerint sütnek, 40-50 ével ezelőtt még többen is csinálták, most már szinte sehol sem találkozhatunk vele. A töltelék alapja mindkettőnél az áttört főtt burgonya. Az egyik esetben tojás, tejföl, só, őrölt bors kerül bele, majd feltekerik, mint az összes többi rétest és úgy is sütik ki. A másiknál tojás, kristálycukor, vaníliás cukor és rumba áztatott mazsola adja a felejthetetlen ízeket.
A rendezvénysorozat igazi „nagy attrakciója" mégis csak a vasárnapi, Honanyák főzőversenye volt. Hazai politikai életünk sok ismert képviselője jött el a Bókay kertbe, mindegyik valami érdekességgel igyekezett kirukkolni. A bográcsokban ugyan más-más rotyogott, de volt, amiben valamennyien egyetértettek. Erre a napra otthon felejtették a párttagsági könyveket! Béki Gabriella (SzDSz), Göcseji babos káposztájában füstölt csülkös marhapörkölt alapra kerül a bab és a savanyú káposzta – meg is hozta alkotójának a második díjat. Az első helyet Vadai Ágens (MSZP), Tiszafüred képviselője szerezte meg harcsapaprikásával. A halat természetesen nem boltban vették, a csapat tagjai – külön, erre az alkalomra – fogták a Tisza-tóban!
A Honanyák főzőversenyének kitalálója és fő-fő mozgatója, az Európai Parlament képviselője, dr. Gurmai Zita. Az ő felkérésére szívesen jönnek el évről-évre a „magyar anyák" és az „euro-anyák" is. Ugyancsak ő gondoskodott arról, hogy a versenyt szakértő, de pártatlan zsűri értékelje, melyben a szakácsművészet kiválóságai mellett, a Legfelső Bíróságtól az APEH-ig sok ismert személyiség vett részt. A képviselő asszony ezúttal Őrségi tejszínes-tárkonyos, citromos malaclevessel várta a bírálókat. Az érdeklődőkkel szívesen megosztotta a titkot is. Ez az étel egykor az őrségi szegény emberek ünnepi eledele volt, ott vadhúsból főzték. Most a malachúsból előbb paprika nélküli pörköltalap készült, ezt húslevessel engedte fel. Citromos, tejszínes habarással besűrítve, erdei gombával ízesítve, a tetején tárkonnyal megszórva, nagyon kellemes ízű, savanykás, de mégis lágy leves gőzölgött a bográcsában.
Voltak, akik hinni sem akartak a szemüknek, amikor meglátták, hogy a szomszéd sátor előtt Dávid Ibolya (MDF), hajol a tűz fölé. Az egész SzeptEmberFeszt és benne a vasárnapi főzőverseny legnagyobb eredménye talán ez: megmutatja, miként lehet acsarkodás nélkül, békességben, jó kedvűen meglenni egymás mellett! Az elnök asszony a legszebb háziasszonyi erényekből is képes volt valamit felmutatni. „Olcsó, egészséges és gyorsan kész" mondta el a bográcsában készülő kolbászos lecsóról. Ő az édes lecsót paradicsom paprikával, bio-házikolbásszal főzi, az étel ragyogó színét kalocsai piros paprikával adja meg. A kolbász azért „bio", mert kukoricán felnőtt mangalicából készült, aminek a húsáról mostanában mindinkább kiderül, hogy egészségvédő hatása is van. Az étel – és készítője – Pestlőrinc polgármestere, Mester László különdíját nyerte el.
A bográcsok között sétáló, az ételeket kóstolgató emberek között gyakran lehetett azt a megjegyzést hallani: milyen jó lenne, ha a „Bókay kert szelleme" nem röppenne el a harmadik nap végén. Ha megmaradna, csak egy rövid ideig a baráti jó hangulat a családok, társaságok – még a politikusok között is. Nem is kell, hogy soká tartson. Elég a következő SzeptEmberFesztig!
