Révay András: A jövő a Kékfrankosról szól

 Bár azzal valószínűleg sokan egyetértenek, hogy néhány pohárka finom bor mellett könnyebben megy az udvarlás, ezúttal nem erről volt szó. A joggal hagyományosnak tekinthető Zwack Open borbemutató a megszokott helyszínéről, a Zwack Múzeumból – a melegre való tekintettel – kiköltözött a gyárudvarra. Szó, ami szó, a jegesvödröknek ott, az „udvarlás” során is nagy keletjük volt.

 A jelmondat: „Kóstoljuk és szeretjük” bizony fenntartás és kiegészítés nélkül igaznak fogadható el, legalább is a bemutatón felvonultatott borokra nézve feltétlenül. Nemcsak a teljesen új környezet hatott frissítően a látogatókra, hanem a rendezvényre érkezett tizennégy borász, ötvennél több borból álló kínálata is. Tokajtól – a Mátrán át – egészen Villányig, ki nem hagyva persze a Balaton mindkét partját sem, jobbnál jobb borok sorakoztak az asztalokon. Jelen voltak többen az ismert, „nagy nevek” közül, ugyanakkor – sokunk örömére – találkozhattunk a népszerűségi listára még csak most feliratkozni vágyó pincészetekkel is. Megtapasztalva boraik minőségét, így elöljáróban elmondható róluk, hogy nem esélytelenek!

 Érdekes történet a Palkó Pincészeté. Kezdetben a férj és a feleség külön, más helyen készített bort, a borászat hozta őket össze. A fiatal kertészmérnök házaspár most már együtt dolgozik egy hathektáros családi birtokon, Abaújszántón. A Sulyom dűlőből származó 2016-os Hárslevelű, tartályos, reduktív eljárással készült, ennek megfelelően könnyedebb, citrusos „hangvételű” tokaji bor. A birtoknál Hárslevelűre külön is odafigyelnek, minden évben, minden dűlőből elkészítik ezt a bort. Persze van náluk Furmint is, mindig készítenek belőle hordóban is, tartályban is, amikor pedig az idő engedi, az Aszút sem hagyják ki. Náluk jellemző az elég erős északi szél, a „kassi”. Ez kedvező, mert kevesebbet kell permetezni, viszont az aszúszem is kevesebb lesz. Így hát nagyon vigyáznak arra, hogy csak első osztályú minőségű legyen. Különlegessége a pincészetnek a Hárslevelűből készült gyöngyözőbor, amit széndioxid hozzáadásával állítanak elő. Az illatos, száraz bor nyári fröccsnek ideális.

 Ha a történelmi folytonosságot nézzük, a Mátrai borvidéken, Gyöngyöstarjánban, a Benedek Pincének már 1947-ben is volt bora, ám csak 2000-ben palackozták az elsőt. Jelenleg tizenkét hektáron gazdálkodnak. Bővíteni ezt nem akarják, inkább minőségre helyezik a hangsúlyt. A Mátra sokszínű, ezerarcú borvidék, a talaj adottságai, az éghajlat miatt sok szép bor készítésére ad lehetőséget. A Hárslevelű náluk évek óta nagyon komoly eredményeket hoz, de erre a bemutatóra Chardonnay, Pinot Noir, Kékfrankos rozéval érkeztek. Benedek „Peti” szívéhez a burgundi fajták állnak közel. Komoly, koncentrált, elegáns borokat készít. A Pinot Noir a hagyományos, héjon erjesztéses technológiával készül, hat napig áll héjon, az utóerjedés viszont már tartályban zajlik, de van, mikor hordóban fejeződik be. A könnyedebb borai sem uniformizáltak. A Cserszegi is és a rozé is friss, gyümölcsös jegyeket hordoz. Ezeknél a fajtáknál nehezebb megjeleníteni a termőhelyet, ezért arra kevéssé törekednek.

 Ugyancsak Gyöngyöstarjánban dolgozik Ludányi Balázs, és borait látva önként adódik a kérdés: hogy kerül a palackba egy római százados? A Centurio a birtok neve – árulta el a titkot Balázs – a név a szőlő- és borkultúrához való évszázados kapcsolatukat fejezi ki! Több generáción átívelő hagyományról van szó. Bizakodni kell, reménykedni kell, törődni, értéket teremteni egy élet át. Ez a filozófiájuk, ami csak áldozathozatallal valósulhat meg! Nem a technológiát favorizálják. Mind a mai napig a dédnagymama által vásárolt, álló, fakosaras préssel dolgoznak. A szőlőben születik a bor, ezért januártól októberig kint vannak, név szerint ismerve a tőkéket, végzik a munkát. A”mátraiságot” szeretnék a boraikban felmutatni, egyre inkább úgy látják: a Mátrában a jövő a Kékfrankosról szól! Ők is erre építik a pince jó hírét, bár nagyon szép Kárpát-medencei fajtákkal is foglalkoznak. Az Összetett címke alatt is 50:50 százalékos Kékfrankos – Cabernet Franc cuvée rejtőzik. A birtokbor neve arra utal, hogy az élet is összetett, a bor pedig kiváló, nyári bisztróbor. Olaszrizlingjük a Diós dűlőből származik, két ütemben szüretelték, 24 óráig ázott héjon és csak a színlevet erjesztették.

A Balaton északi partján autózó családok, gyakran viccelnek a gyerekekkel, áthajtva a községen: Paloznak – itt állunk be kalóznak! Kalózok a Balatonon talán sosem voltak, a Homola Pincészet sem az. Mondhatni, talán a legnagyobb borászat Paloznakon. Erre a bemutatóra négy borral érkeztek, egy reduktív eljárással készült, 2017-es Rizlinggel, a 100% Balatonnal, ez náluk a legnagyobb mennyiségben előállított bor, Tramini – Szürkebarát – Olaszrizling 50: 30: 20 százalék arányú házasítása. Idén harmincezer palackkal készítettek belőle. A harmadik, a Black címkéjű, 2016-os Olaszrizling, hordóban erjesztették és tartályban érlelték. A szőlő Csopak-Kishegyről érkezett és a terület tulajdonosáról kapta a nevét. A negyedik egy Kékfrankos, Tihanyból, a Belső-tó mögötti dűlőből. A 100% Balaton nem a Balatonbor! Itt ők 2009 óta készítik, reduktív technológiával. Kifejezetten nyári bor, tisztán vagy szódával is roppant élvezetes, de két – 2 és fél évig nyugodtan eltartható. A Rizlinget, könnyű, nyári vacsorához, hal mellé, a Balatont már hús mellé is kínálhatjuk.

 Diósviszló nem tartozik a Villányi borvidék legismertebb területei közé. Ott dolgozik három és fél hektáron Rácz Miklós Tamás. A hely az Ormánság kapuja, ahol az első tőke szőlőjét 2001-ben telepítette, az első palackja 2009-ben jelent meg a piacon. A szőlész-borászkodásnak a családban nagy hagyománya van, az egyik dédpapa hegybíró is volt és Tamás szülei is folytatták a mesterséget. Ő három szőlőfajtával foglalkozik: Chardonnay, Pinot Noir és Cabernet Franc terem a birtokon, mindhárommal jelen is volt a bemutatón. Minden bor irányított erjesztéssel készül, és palackozás előtt szűrnek is. A választott eljárást – hordós vagy tartályos – viszont az évjárat befolyásolja. A bemutatott három, mindegyik oxidatív módon készült, 9 hónapig voltak használt hordókban. Tamás szerint a fehérborok legyenek fiatalosak, lendületesek, de lényegében ugyanez illik a vörösekre is. A pincészetben arra törekednek, hogy elsősorban a gyümölcsösséget, frissességet őrizzék meg a boraikban, mintsem valami lomhaság jelentkezzen bennük.