RévayAndrás: Ez a darab egy álom
5 perc olvasás
Új bemutatóra készül a Magyar Állami Operaház. Az előadást rendhagyó sajtótájékoztató előzte meg. Százötven évvel ezelőtti divatbemutatóra hívták a vendégeket.
Új bemutatóra készül a Magyar Állami Operaház. Az előadást rendhagyó sajtótájékoztató előzte meg. Százötven évvel ezelőtti divatbemutatóra hívták a vendégeket.
Richard Strauss munkásságának egyik legjobb hazai ismerője, dr. Batta András, a Liszt Ferenc Egyetem rektora szerint ez a darab egy álom, ami bármelyik pillanatban tragédiába torkollhatna. A libretto a nagyszerű Hugo von Hofmannsthal hattyúdala is egyben. Azon a napon halt meg, amikor a szövegkönyvet elküldte a zeneszerzőnek, így az operát már nem hallhatta. Munkája tökéletes, hiszen ő valóban szerelmese volt Bécsnek. Hiába írta a darabot 1930-ban, nosztalgia nélkül tekintett vissza a város aranykorára, az 1860-as évekre. Strauss muzsikája is, bár a huszadik században született, ízig-vérig bécsies, ez vitathatatlanul kihallható belőle. Mindketten visszaálmodták a császárváros legszebb éveit. Az operát szerte a világon rendszeresen játszák, Magyarországon viszont alig ismert, eddig egyetlen bemutatója volt: 1934. december 28-án.
Ókovács Szilveszter miniszteri biztos, bár azon az első bemutatón nem lehetett jelen, énekesként már találkozott a darabbal, Mandryka szerepével. A készülő előadásról szólva elmondta, hogy a karmester, Stefan Soltész még soha nem szerepelt Magyarországon, kisfiúként hagyta el az országot. Hosszú és fényes pályáján számos színházat vezetett, híres zenekarokat dirigált, most már egy évtizede a drezdai Operaház intendánsa. Az eredeti szereposztásba beleszólt a betegség, a magyar énekes helyett Mandryka szerepében a nemzetközi hírű dán baritonista, Morten Frank Larsen lép a közönség elé. Ő ezt a szerepet nagy sikerrel énekelte már Zürichban és a berlini Deutsche Operben is.
A címszereplő, Sümegi Eszter tizennyolcéves operai tagsága során ez a harmadik bemutató. Ha létezik szerelem az első pillanatban, akkor ez nála az volt, amint a kottát a kezébe vette. A darab cselekménye szerint ő egy elszegényedett gróf szép és büszke lánya, aki körül kérők serege legyeskedik, de ő az „igazira" vár. A színhely a 19. századi Bécs, fiákerbál, keringők és vígjátéki félreértések – Richárd Strauss lírai komédiája első pillantásra akár a másik Strauss, a valcerkirály operettjének is tűnhetne. Az Arabella a komponista szándéka szerint is „csaknem operett": derűs és érzelmes hódolat a frivol és adósságokban úszó, de azért mindig kedélyes császárváros, a régi Bécs előtt. Grófi kérők a szépséges címszereplő körül, fiúruhában járatott húg, kártyavető jósnő, egy jódlizó báli üdvöske, no és persze szerelem, keresztbe-kasul szerelem – az idős Strauss valódi sorsokat teremtő, kifinomult zenéjével.
A rendező, Bereményi Géza, operát még sosem rendezett, de a felkérést első szóra elvállalta. Pontosan érzékelte, hogy a darab műfaja lírai vígopera, ahol ráadásul nagyon is lírai a megközelítés. A rendezés nem változtathat rajta, nem vonatkoztathat el, nem illetheti semmiféle kritikával. Ez a Strauss mű egyedüli példány. Alkotóelemei, mint az alkímiában, egymásra hatva, együttesen árasztják a csak rá jellemző, sajátos hangulatot. A véres századnak egy holtpontján született, amikor még senki sem sejtette a következő világégést. Az Arabellával nem szabad ellenkezni. Meghaladni, fölényeskedni vele szintén felesleges. Az Arabellát elő kell állítani. Úgy jó, ahogy van. Bravúrosan, megbocsátóan, enyhén komikus szerepekkel.
Akárcsak a többi kései Strauss-opera, ez is egy „Kenner- und Liebhaber"-darab, az értőknek szóló opera. Németországban megvan a maga közönsége, sőt, kimondottan kult-műnek számít. Strauss itt is ugyanazt a zenei nyelvet használja, mint A rózsalovagban, de az Arabellában egy kicsit bonyolultabban. Nagyon szépek a színei, és mindenütt nagyon jól illusztrálja a szöveget; van benne néhány nagy sláger. Az Arabella sokkal egyöntetűbb, egyenletesebb színvonalú, sokkal kevesebb benne a törés. A rózsalovagban a fantasztikusan szép, és méltán népszerű részek között vannak kevésbé izgalmasak is. Az Arabellára ez nem jellemző.
Közel száz teljes színpadi öltözék, 571 méter selyem, 120 méter selyembársony, 530 méter szalag, 700 méter csipke. Számokban ez a mérlege az Arabella káprázatos kivitelezésű jelmezkollekciójának, amellyel Velich Rita tervező a 19. századi Bécs szinte összes társadalmi rétegét felvonultatja a színpadon. A kelméket, ékszerdíszítéseket, tollakat és egyéb kiegészítőket egy olyan nemzetközi alapanyagraktárból szerezték be, ahonnan többek között London, Párizs és Sydney operaházai is vásárolnak. A részletgazdag, szinte filmszerű hatás kedvéért a kosztümöket aprólékos műgonddal készítették el a jelmezműhely munkatársai – szabászok, varrónők, jelmezfestők, cipészek, kalaposok, parókakészítők. Van olyan öltözék, amely önmagában tizenötféle anyagból áll össze.
A darab rendezője és jelmeztervezője tavaly szeptember óta dolgozott együtt a terveken. Különösen nagy figyelmet fordítottak az opera csúcspontjának számító báli jelenetre a második felvonásban, amelyben a korabeli Bécs számos, rangban is széles skálán mozgó figurája jelenik meg együtt a színpadon: arisztokraták, dandyk, fiákeresek, dadák és félvilági nők, mind külön világ és külön karakter. A végeredmény egy színes, pazar kavalkád, amely a Kossuth-díjas Csikós Attila látványos díszleteivel együtt tökéletesen egészíti ki Strauss különleges, hullámzó zenéjét.
Az opera bemutatója 2012. március 17-én lesz, további időpontok: március 20., 23., 29., április 10.,12.
Szereplők: Szvétek László; Wiedemann Bernadett; Sümegi Eszter; Váradi Zita; Morten Frank Larsen; Pataki Potyók Dániel; Wendler Attila; Káldi Kiss András; Egri Sándor; Miklósa Erika; Fülöp Zsuzsanna; Roska Dániel; Mukk József
